A hardvert már sokan kielemezték retro témájú cikkekben, csak pár mondat róla.
Intel fejlesztés 1982-ből, amit közel 40 évvel ezelőtt az IBM, a Personal Computer AT nevű számítógépében használt fel, egészen pontosan 1984-ben. 6 vagy 8 MHz-es Intel 80286 processzor dolgozott benne, 256-512 kbyte rendszer memóriával megtámogatva. CGA vagy EGA megjelenítővel lehetett megvásárolni.
Azt mondják drága volt. Én elhiszem. Játékra tutira jobban megérte bármelyik olcsó Home Computer (C64 és társai)

10-12 MHz-ig növelte az Intel a 286 sebességét, majd úgy gondolta haladjunk a korral, a 16 MHz-es processzora már 386-os volt. 1989-1990-ben meg már javában jöttek az Intel 486-os modelljei is 20 Mhz-től kezdődően.

Miközben az Intel sorban dobta a piacra a 486-os cpu-kat, az AMD és a mellette tevékenykedő egyéb x86 processzor gyártók, mint pl. a Harris, úgy gondolták bőven van még tartalék nem hogy a 386, de még a 286-os technológiában is. Így az évek során egyre gyorsabb, 16, 20, végül 25 Mhz-es, akkori mércével nézve magas frekvencián futó példányokat készítettek belőle.

Ne gondoljuk, hogy ezek lassúak lettek volna csak mert régebbi architektúra. Cache nélküli alaplapban, azonos frekvencián gyorsabbak mint egy 386 SX processzor, ami szintén 16 bites memória eléréssel operál.
Az Intel ez utóbbit szánta olcsóbb megoldásnak, a jóval erősebb 386 DX-ek mellé.
Az AMD/Harris viszont még ez alá lőtt a csúcsra járatott 286-os modellekkel. Amik igaz, hogy nem tudtak 386 processzort igénylő kódot futtatni, de ilyen nem is igen volt még ebben az időben.

Az időközben befutott, egyéb területek fejlődéseivel kombinálva, ütőképes, PC alapú játékgépek épülhettek.
Kis késéssel, 1992 környékén már tömegével áramlottak be ezekre épülő gépek Magyarországra is.

Olyan, mára legendás címek, mint Wolfenstein 3D, Pinball Fantasies, F1GP (MicroProse), Alone in the Dark, X-Wing, már a legmodernebb grafikát képviselték 91/92-ben. Ezekkel mind, egy 20 MHz-es 286 alapú PC-n volt szerencsém játszani annak idején.
Érdemes a fenti linkekre rákukkantani. Látható, milyen folyamatos scrollal képes egy ilyen gép is megjeleníteni a tartalmat.

Most, több mint 30 év múlva, a következő paraméterekkel rendelkező retro gépemen próbáltam feleleveníteni, mire is volt képes egy ilyen szörnyeteg

Harris 80286 16 MHz processzor (alaplapra forrasztott)
Trident 8900D 1MB VGA kártya
2 MB memória
Sound Blaster Pro II hangkártya

Igaz, a korszak elején, az olcsó gép kategóriába az SB Pro hangkártya és a 2 MB memória sem fért volna bele. Sajnos várni kellett még 1-2 évet, hogy a hangkártyák alapból szerves részét alkossák a PC-knek.
Így egy időre a hang kimenetet, házilag készített, párhuzamos portra köthető Covox hang eszközzel oldottam meg. Ezt sajnos kevés program támogatta.
A játékok memória igénye többnyire nem haladta meg az alap 640kbyte-ot sem ebben az időben, általában 1 MB elég volt mindenre.
A grafikus kártya, Trident 8900, egy olcsó, de nagyszerű VGA kártya volt akkoriban is.

A gépet a Formula One Grand Prix 1992-es MicroProse játékkal teszteltem.

Ebben a programban elég sokoldalúan lehet állítani a környezet részletességét, fákat és egyéb táj elemeket, texturázást. ("D" és "T" gomb)
Szerencsére gondoltak mindenkire, jöjjön 286, 386 vagy akár 486-ról, beállítható maximális fps a stabil sebességhez. Ezt a játék game menüjében tudjuk megtenni.
Játék közben kijelezhető a processzor foglaltsága/túlterhelése a beállított fps-hez képest. ("O" gomb)
Magáról a játékról annyit, hogy korának legnagyszerűbb auto szimulátora, kiemelkedő fizikával és valószerűséggel. Az 1991-es szezont lehetett benne játszani, a valódi pilóták csúcsait döntögetni

Pár évvel megelőzte korát, nagy köszönet a MicroProse-nak hogy létrehozta a játékot!
Mára abandonware, online is kipróbálható DOSBoxban - habár ebben a formában elég lassúnak tűnt.

A valódi gépen, egyszerű Quick Race-t indítottam. Ilyenkor sokan bent vannak a pályán.
Egy ilyen 286-os gépen, sajnos az első gomb amit a programban meg kell nyomni, az a "T". Ez van, a texturákkal nem bír a kívül-belül 16 bites processzor. Texturázva jó ha 5-6 fpst kapunk. (movie mód) Így játszhatatlan. A processzor 400%-os túlterhelést jelez a beállított 25 fps-re.

Textura nélkül (az úton és a füves felületen nincsenek ott a halvány csíkok, amúgy mindenben ugyanaz - később lövök róla képet) és az fps limitet 15-re állítva már egész játszható lett a játék. Habár pályacsúcsot ne akarjunk így felállítani. Attól függően éppen mennyi minden van a képernyőn, a CPU foglaltság 80%-140% között jelez. Vagyis az fps 11-15 között ingadozik.
Annak idején ez jónak számított.
És ez csak a 16 MHz-es verzió. A 25 MHz-es cpu 50%-al nagyobb teljesítményű, ami hasonló mértékű gyorsulást hozna, lévén ekkoriban mindent a processzor végzett. HW gyorsítás ezekben a PC-kben nem volt.
A program eredetileg Amigára és AtariST-re jelent meg 1991-ben. Az 1992-es PC verzió szerintem kidolgozottabb lett, ami nem csoda, mivel még egy évet reszeltek rajta.

A játék egyébként nem a megjelenésének idején lett széles körben ismert.
Évekkel később, 486-osokon lehetett kimaxolni, csak azok tudták minden esetben tartani a 25 fps-t teljes grafikai részletesség mellett. Ez az akkoriban hihetetlen folyamatossága tette naggyá, ezeken már versenyezhettünk a pályacsúcsok döntögetésével is.
És lehet, hogy ezek az fps-ek kevésnek hangzanak első olvasatra, de 320x200-as felbontás mellett, egy akkoriban általános 14"-os monitoron már teljesen folyamatosnak volt érezhető.

A program annyira jónak számított, hogy még Pentiumos időkben is előkerült. Egészen az 1996-os Grand Prix 2 érkezéséig, ami újabb mérföldkövet állított fel, szintén a MicroProse-nak köszönhetően.
De ez már egy másik történet, a 96-os 97-es év különleges processzoraira kihegyezve.