Ez a rövid kis bejegyzés arról szól, hogyan változott a Virtuális memória (lapozófájl) használata az évek során.
Ezt a dolgot a Windows-okban már sok sok éve lehet állítgatni és mindig az adott kornak illetve hardver környezetnek megfelelően kellett állítani.
Legalább is ezt hittük. 
Ezt most el kell felejteni, mert hiába írnak le bármit is az oldalak, ha a végén csak te magad fogod megtapasztalni ennek a használatát.
Erről van szó:
Hogyan is változott az évek során ennek a használata?
- Kapcsoljuk ki, ha megfelelő mennyiségű RAM áll rendelkezésünkre.
Ezt még anno Windows 7 korszakban olvastam egy PC World újságban és a tapasztalatom az, hogy volt olyan játék ami el sem indult arra hivatkozva, hogy nincs beállítva Virtuális memória, pedig már anno bőven volt RAM a gépemben.
- Állítsuk be az ajánlottat minimumnak és maximumnak is, akkor nem foglal sok helyet.
- SSD esetében ki kell kapcsolni mert a folytonos írás miatt idő előtt degradálódhat az SSD.
- Annyit állítsunk be amennyi a rendes RAM méretünk, tehát 16GB-nál 16GB-ot.
- Hagyjuk, hadd kezelje a Windows a méretét.
A lényeg az, hogy ahány oldal volt, annyiféle megoldás létezett.
Mi a tapasztalat?
Én bevallom az ajánlottat használtam, tehát a minimális is 4974MB és a maximális is és itt jöttek a problémák.
Még mindig nem nőtték ki a játékok azt, ha a lapozófájl túl kicsi és hajlamosak hibásan működni.
Ennek jó példája a nem rég elkezdett Monster Hunter Wilds játék, ami nem tudott 15 percnél tovább működni. Természetesen tele van az internet azzal, hogyan lehet ezt a CTD (crash to desktop) hibát javítani és akkor akadt meg a szemem a Virtuális memória növelésén.
Mondom magamban: nem létezik, hogy 2025-ben még mindig ezzel kell szórakozni, holott több oldalon is van írva, hogy sok RAM és SSD esetén ki kell kapcsolni.
Nemhogy kikapcsolni nem kell, de mint kiderült az az 5GB amit beállítottam neki, az kevés volt.
Így fogtam és beállítottam először 12000-12000-re és lám megszűnt a CTD viszont nem szűntek meg a mikro akadások (stuttering ha úgy jobban tetszik) és végül ez lett belőle:
Magam sem hittem el amit látok, de érezhetően redukálódott az erősebb stutteringek száma és a játék több óra használat után sem fagyott ki.
Az Indiana Jones-ban, Spider-Man 2-ben, Half-Life 2 RTX-ben és a Stalker 2-ben is ugyanilyen kifagyásokat tapasztaltam korábban, de betudtam annak, hogy a játékok optimalizálatlanok. Nyilván az is közrejátszik, de ha egy ilyen beállítással már redukálható ezen problémák száma, akkor muszáj lesz használni a lapozófájlt, ha van elég RAM-od, ha nincs, ha van SSD-d, ha nincs.
Szóval, ha valakinek ilyen problémái vannak a játékokkal, akkor nézzen körül a virtuális memória beállításaiban is.
Azért nem hagyom automatán, mert akkor össze-vissza változtatja a méretét és abból nem szeretnék bajt (meg SSD problémát), inkább legyen több adva neki.
Hát ennyi lett volna ez a kis szösszenet, amivel talán tudtam segíteni. 
