Már akkor megismerkedhettem volna veled, amikor az egyik cimborám a kezembe nyomott egy floppyt.
Nem nyert.
Indult a rendszer, villogott a kurzor. Jó, idáig rendben, de mit csináljak veled?
Unix könyv, ráfordított órák, haszontalannak ítélés.
Maradt a DOS, és a Norton Commander.
Néha kedvet kaptam, hogy elmélyedjek tudásodban, mindannyiszor elriadtam tőled.
Fene aki megette!
Ubuntu, openSUSE, egyéb leszármazottak!
Az ingyenesség egy dolog, az viszont már más, hogy konzol, terminál, meg minden ilyen görcs.
Miért nem tudtok úgy szeretni, ahogy a feleségem tette? Megmondtam, hogy mit szeretnék, és teljesítette kívánságom.
Mi a csudáért nem vagytok erre képesek?
A sokat szidott Windows akárhányas rendszerben pillanatok alatt ki tudom építeni a NET kapcsolatot. Nincs furmányos "sudo", amely ráadásul nem működik az openSUSE alatt.
No meg Adobe flash player. A Windows pillanatok alatt telepíti, míg nálad le kell tölteni, és rafkós módszerrel telepíteni.
Jó, ne magyarázkodj, tudom. Elmeséled hogyan is kell, de elkényeztetett elmém nehezményezi, hogy ez is egy külön eljárás.
Az egérkém görgőit is saját szájízed szerint kezeled, gombjaira szabott parancsokon sem tudok változtatni.
Tudod, kedves Linux, én szeretnélek, de olyan vagy, mint egy páncélba öltöztetett szépség. Nem értek a páncél lefejtéséhez, talán nem is akarok érteni hozzá. Lehet, hogy soha nem leszünk egymáséi.
A Windows eredetileg héjprogram volt. Mára nem tudom micsoda, de az tény, hogy engedelmes, és az esetleges hiányait, mint flash player, meg ilyenek, pár kattintással meg lehet oldani.
Nem kívánja el tőlem, hogy alapvető tulajdonságait DOS parancssorban változtassam meg.
Szeretnélek, de nem tudlak, kedves Linux.
Tudom, minden segítséget megkaphatok a megfelelő topicokban. Köszönöm, de ami józan paraszti ésszel nem megoldható, sudo, meg egyéb parancsokat kíván, az számomra nem kívánatos rendszer.
Tartok tőle, hogy linuxtalan maradok...
