2024. május 30., csütörtök

Gyorskeresés

Kellemetlen ember 4 - A simlis

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Két apró történet a jellemzésére, melyeknek nincs befejezése, gondolja tovább, ítélkezzen, aki úgy akarja.
A helyszín egy munkahely, a közös szereplő egy középvezető.

1. A beosztott.
A középvezető kiad a beosztottnak egy munkát, a végrehajtás módját, mikéntjét írásban is elé tárja, majd a dolgozó dossziéjába teszi. A határidő lejárt, a középvezető számon kéri a beosztotton a munkát. Hát az bizony nincs kész, mert azt se tudja, hogy miről van szó, így a hogyanról és mikéntről pláne nem tud.
A középvezető elmegy, a beosztottnak meg első dolga a főnökhöz rohanni, ahol panaszt tesz. Lehordja a középvezetőt mindenféle szemétnek, aki olyan munkákat kér rajta számon, amiket soha nem bízott rá.
Kár, hogy ezt a középvezető meghallja. Bemegy az irodába, ahol a beosztott hóna alól kihúzva a dossziét kiveszi belőle a perdöntő bizonyítékot, azt a bizonyos papírt, és az asztalra teszi.

2. A főnök.
A középvezető előadja a főnöknek jövőbeni terveit, a beosztottakkal kapcsolatos negatívumokat, pozitívumokat. A segítségét kéri, mivel a csapat a vezetőség ellen ágál. Azt gondolja, hogy összeröffenti őket, egyezzenek meg, mert ki akar maradni a postásszerepből.
Az összeröffentéskor azokat a negatívumokat, amit a csapatról mondott, a főnök még véletlenül se említi, csak a pozitívumokról beszél, a középvezető terveit pedig sajátjaként adja elő.

Ezeket az eseteket a középvezető súgta, aki arra is kíváncsi, (velem együtt,) hogy akarjátok-e, tudjátok-e folytatni a történeteket, és hogyan.

Saját történetem az első hozzászólásban olvasható.

Hozzászólások

(#1) Vakegérke


Vakegérke
veterán

Nem szoktam elsőként hozzászólni, de van egy saját történetem is a simlis kategóriában.

Mikor katona voltam, bevonulás után a krumplivirágosok (tisztesek) szinte óránként kértek önkéntest hol ilyen, hol olyan munkára. Emlékeztem az öreg kiszolgált rókák, leszerelt katonák tanácsaira, így lelkesen jelentkeztem bármire, lett légyen az a legmocskosabb meló. Eltelt egy hét, eltelt kettő, takarítottam, WC-t pucoltam, gürcöltem. Kezdtem nagyon unni, már azt hittem, hogy nem bejövős a taktika, amikor újra kék lett az ég.
Egy reggel megint önkéntest kért az őrvezető elvtárs, én meg bágyadt lelkesedéssel jelentkeztem.
- Solymosi honvéd, maga már bizonyított, most jöjjenek a sumákok. Juhász honvéd! Söprűt, lapátot fog, irány utánam, lépés indulj!
Hurrá, bejött a taktika, magamban áldottam az öreg rókák nevét.
Pár hónap múltán az őrvezető elvtárs szinte barátian szólt hozzám.
- Solymosi, maga nagy simlis. Először lelkes, aztán még véletlenül se jelentkezik önkéntes munkára...

[ Szerkesztve ]

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#2) tupacamaru


tupacamaru
veterán

Az a baj hogy a második történetből az derül ki hogy a főnök egy gerinctelen ember. DE ha én lennék a főnök akkor az első esetben azonnak kirúgnám a beosztottat, és nem azért mert nem végezte el a munkát, hanem azért mert hazudott és másra akarta kenni a dolgokat. Persze csak akkor ha ez egy munkahely nem pedig egy óvoda.

Hello, a nevem Inigo Montoya! Megölted apámat, készülj a halálra!!!................................................................... Merek annyit, amennyit férfi merhet; Aki többet mer, nem ember...............................

(#3) Vakegérke válasza tupacamaru (#2) üzenetére


Vakegérke
veterán

Munkahelyről van szó, az (szerintem) mindegy, hogy milyen profillal.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#4) gilfoyle válasza Vakegérke (#3) üzenetére


gilfoyle
őstag

Nem is a profilra értette ;)

(#5) Vakegérke válasza gilfoyle (#4) üzenetére


Vakegérke
veterán

A lényeg az, hogy nem óvoda. :) Nincs nagybácsi, nincs "keresztapa".

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#6) tupacamaru válasza Vakegérke (#3) üzenetére


tupacamaru
veterán

Hát elvileg én is munkahelyen dolgozok, de sajnos a valóságban ez egy óvoda. A második történeted itt úgy van jelen, hogy ha valakinek van egy jó ötlete, azt a támogató mérnök úgy adja tovább mintha ő találta volna fel a spanyol viaszt. Ezért már alig van olyan ember aki mond nekik valamit is.

Hello, a nevem Inigo Montoya! Megölted apámat, készülj a halálra!!!................................................................... Merek annyit, amennyit férfi merhet; Aki többet mer, nem ember...............................

(#7) Vakegérke válasza tupacamaru (#6) üzenetére


Vakegérke
veterán

Mennyi jó ötlet vész kárba...

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#8) Kisgépkezelő válasza Vakegérke (#7) üzenetére


Kisgépkezelő
senior tag

Az a baj, hogy Magyarországon még mindig annyira gyenge a munkavállalói érdekképviselet, hogy a legtöbb helyen rövid távon az a kifizetődő, hogy az ember a saját kollégáit lökdösi ki a "húsosfazék" közeléből. Hosszú távon ez persze se a munkavállalónak nem jó (állandó stressz, nagyobb cserélődés), meg szerintem a cégeknek sem, mert amit nyernek a bérköltségen, azt szerintem háromszor elbukják másutt.
A normális nyilván az lenne, ha a cég bevételeinek növekedésével arányosan nőne a "fazék" (bértömeg is), így az alkalmazottak együtt és nem egymás hátán próbálnának előre jutni. De ugye nálunk többnyire nemhogy kollektív szerződés meg egyéb a világ jobbik felén megszokott dolgok nincsenek, de még olyan sincs aki tárgyalna róla.
- Emiatt aztán tényleg kárba vesznek az ötletek - ha nekem nem jut semmi a dologból, akkor minek erőlködjek.
- Elszabotálódik az újoncok, pályakezdők betanítása - a cég érdeke, hogy legyen képzett embere, az én érdekem az, hogy, senki más ne tudja amit én, mert úgy felém áramlik több pénzenergia.
- Megszerzik az emberek a szükséges munkatapasztalatot, aztán lelépnek valahova ahol meg is fizetik.
- Elszabotálódik a munka - mivel ugye a bevétel növekedéséből nem igazán jut a munkavállalónak, így aki maradni akar/kénytelen, egy idő után arra törekszik, hogy az adott összegért a lehető legkevesebb munkát végezze.
- Ezzel együtt azoknak a letörése, akik dolgozni akarnának - "hallod ezeknek, ennyiért a mimumot... se!", hiszen gyorsan vége a kényelmes tempójú munkának, hosszú kávészüneteknek, ha valaki közben megmutatja, hogy lehet keményen is dolgozni.
Oldalakat írhatnék az ilyen simlis kollégák sztorijaiból, mert a magyar munkahelyi kultúra olyan ütemben termeli ki őket, hogy alig marad ember aki ne csinálná meg a maga apró trükkjeit. Hogy mégsem írok egyet sem az azért van, mert valószínűleg pont ugyanazok lennének amit mindenki más is megtapasztalt, függetlenül attól, hogy három utcával, három várossal, vagy három megyével dolgozik odébb, ugyan úgy, ahogy a te két sztorid is megtörtént itt a szomszéd irodában, meg egy emelettel feljebb a másik részlegen is.

(#9) Vakegérke válasza Kisgépkezelő (#8) üzenetére


Vakegérke
veterán

Ami az ötleteket illeti, nem kéne kárba veszniük. Bizonyára a "tolvaj" fölött is van illetékes, így érdemes lenne közvetlenül hozzá fordulni. Vagy túl naiv vagyok?

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#10) Geri Bátyó


Geri Bátyó
őstag

Én sem írok példát, mert tényleg jól leírtad. Volt dolgom ilyen munkatárssal és ilyen főnökkel is.

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.