Engem is rettenetesen idegesítenek az ilyen és ehhez hasonló szituációk, akár a boltban bambuló népek keresztbe tolt kocsikkal, vagy "hárman megyünk egymás mellett a járdán" bunkókkal legyenek az agresszorok.

De biztosan én jövök nagyon faluról.

ez szerintem minden normális embernél kb hasonló reakciót vált ki. én pusztán azért szomorkodok, mert ennyire magasról és telibe a másikat ugye, látja, tudja, de egy métert nem mozdul meg. súlyosbíthatnám a kerékpár úton andalgókkal, babakocsizókkal, és társaikkal, de simán gyalogosan is belefutok pesten tömegesen ezekbe.

mondjuk van ehhez egy jól kifejledt tömegundorom is, és találtam vállalható konditermet a melótól egy megállóra, ill kb bicóval 10 perc haza, úgyhogy most redukálódik ez a konforntációs felület

Megtetézem a dolgot.
A bunkóság egy dolog, de hogy a gyereket, babakocsit használják a nők erre a célra, vagy előny kicsikarására, azt már gusztustalannak tartom.
A gyerek a karon, vagy a babakocsiban nem előny, hanem állapot.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Tegye fel a kezét az, aki még nem morgott legalább magában a sor közepén keresztbe tett bevásárlókocsik miatt. Aki nem vágta volna még le azt a hátizsákjánál fogva azt-aki nem elfelejti, hanem simán b*szik levenni.
Amikor a melletted ülő elkezd üvölteni telefonálni, és te is üvöltenél rá. Akinek a csomagjának külön helye van.

Stb-stb. Apró dolgok, de nagyon felcseszik az embert...

Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

Emlékszem régen engem is ugyanígy zavartak ezek a dolgok. Azóta nem tudom megfogalmazni, hogy mik változtak, de egyszerűen észre sem veszem ezeket a szituációkat.
Ha észre is veszem, kikerülöm magamtól és fel sem merül bennem hogy beszóljak, vagy megjegyezzem az egészet.
No stressz

Bizony több, mint 3 a szorzószám a saccolásodhoz képest. Blogom legelső írásában pontos adatokat találsz.

Pont azért bosszant a dolog, mert "bezzeg az én időmben" még létezett olyan, hogy udvariasság, másokra való tekintettel viselkedés. Sajnos kihalófélben van mindkettő.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Engem is zavar, sajnos sok példa van rá, pl.: buszon néhány fiatal felteszi a szemben lévő székre a lábát mikor a busz amúgy is tele van, és ha valaki pl.: idősebb személy le szeretne oda ülni még nekik áll feljebb. Ilyenkor szörnyülködök a korombelieken és szégyenlem magam, de lehet, hogy bennem van a hiba, hogy nem vagyok ekkora tapló. De az idősebbek közt is van rá példa, de szerencsére ott sokkal kevesebb.
#7 Vakegérke: Kihalófélben van, de vannak még udvarias/jólnevelt egyének szerencsére.

[ Szerkesztve ]

Sajnos egyre inkább önzővé válik a világ (tisztelet a kivételnek). Mindenki azonnal akar mindent, csak magára gondol és ahol csak teheti belerúg a másikba.
Nem vagyok egy öreg vágású gyerek (idén leszek 28), de engem a szüleim megtanítottak még arra, hogy az időseket, a kismamákat/kisgyerekeseket és alapvetően a nőket tisztelni kell.

Sajnos az évek során a felsoroltak 75%-a már elkopott részemről és csak az maradt, hogy általánosságban a hölgyeket tartom tiszteletben (már amelyik megérdemli).

Az idősek, mint valami vérlények, egyre inkább agresszívabbak, ha kell fellöknek csak azért, hogy az amúgy üresen begördülő és első ajtós felszállást alkalmazó buszra ők szálljanak fel leghamarabb, még akkor is, ha ők érkeztek meg legkésőbb a buszmegállóban várok sorába.

A posztban szereplő és azzal megegyező mentalitású kisgyerekes anyukákkal a bajom, hogy azt hiszik mert (előre is bocsánat a kifejezésért) leellettek, már nekik minden jár és rájuk nem vonatkozik semmilyen törvényi vagy illem szabály (lásd a saját történeted például).

Egyedül már az maradt, hogy használom a "kérek szépen", "köszönöm szépen", "tovább kellemes napot" mondatokat valamint az ajtóknál előre engedem a hölgyeket. És ezekben a szituációkban is az a legfurcsább, hogy már ezen lepődik meg a másik fél. Leírhatatlan egy két ember arca. Látszik, hogy átfut a fejükön: " Jézusom ez tud kérni, meg megköszönni" vagy "Hűű x év után az első férfi aki előreenged az ajtóban".

Sajnos a világ ahogy tapasztalom egyre Önzőbb lesz és ha ezen nem változtatunk akkor csak egy csapat droid leszünk, akik szarnak mindenkire csak a maguk érdekeit nézik.

Bocs, hogy hosszú lett, itt egy krumpli annak aki végigolvasta.

[ Szerkesztve ]