Évek óta szolgál egy Timestar quartz (kvarc) karóra.
Ilyen, de mégsem ilyen, szóval ez hasonlít hozzá leginkább. Az enyém fekete számlapos, a mutatói fehérek, és nem hegyesek, hanem szögletesek, a másodperc mutató vékonyka, és piros. Számok nincsenek rajta, csak "határkövek". Más felirattal sem szolgál, csak a márkajelzéssel. No meg a csat sem stimmel.
Évek óta szolgál, ahogy mondtam, de egyénisége van. Pillanatnyilag a hűtőben dagonyázik a rohadék, és bizonyára rajtam röhög. Egyszerűen nem hajlandó elviselni a forróságot, hőségben leáll.
Beteszem, kiveszem, és most nem szexről van szó.
Nos igen. Nem az első eset, hogy megtagadja a szolgálatot, de csak most jöttem rá a hisztijére.
Hogy az anyád csája, eddig is nyáron hagytál cserben! Mész a hűvösre!
Tiltakozás nyemám, egyébként sem érdekelt volna. Beraktam a hűtőbe.
Na, hogy vagy? Aha, látom jársz. Na gyere.
Azt ám, meg az anyukádnak a... Még fél órát sem vagy hajlandó együttműködni? Kotródsz vissza azonnal?
Nem kotródott, vittem.
Még kétszer próbálkoztam. Nem adta fel az elveit.
Ilyen órám még nem volt. Egyénisége van. Bosszant, egyben tiszteletet ébreszt bennem. Megköveteli a normális állapotot, amely az életéhez szükséges. Elemcsere még tavasszal megvolt, de úgy tűnik, hogy ennyi hízelgés nem elég hatékony.
Hűséges típus vagyok. Szeretlek, te dög, és ha úgy tetszik, dagonyázz csak a hűtőben, ahol vidáman pattan a másodperc mutatód szegmensről szegmensre.
Húzódj odébb, hátha beférek én is...