Rákoshegyen laktam albérletben, hű, de nagyon régen. Átszállással jutottam el a Hungarocamionhoz, ahol esztergályosként építettem a szocializmust.
A főfaluban lakók biztos tudják hol van az Elág. Rákosmákos központja, buszok végállomása. Volt ott ABC közért is, meg egy talponálló üzemegység. Üzletek ma is vannak, a kocsmának azonban hűlt helye.
No, betértem egy málnaszörpre, hogy ne szomjasan kezdjem az éjszakás műszakot. Megittam, aztán úgy döntöttem, hogy lemegyek a szuterénba, mert kikívánkozott belőlem a felesleges folyadék, és mert ott volt a WC.
Álltam a piszoár előtt, gyönyörködtem a sárga sugárban, amikor benyitott valaki. Nem érdekelt a dolog, ám az illető elkezdett valamit hadoválni, hogy hú, az izé, az jól megmondta, aztán a rekuzé meg elküldte a búsba...
Látta, hogy rá se hederítek, így meglökte a vállam, ezzel jelezvén, hogy hozzám beszél, és mondandója érdekes.
Fene tudja, valahogy nem csípem, ha brunzolás közben molesztálnak. Eléggé intim dolognak tartom ahhoz, hogy legfeljebb haverral legyek hajlandó közben társalogni.
Megoldandó probléma. Mit lehet ilyenkor tenni? A megoldás egyszerű volt.
Érezve vállam meglökését ijedt képet vágva fordultam a manus irányába, aki azonnal elárasztott volna nem túl szalonképes körmondataival. El is kezdte, csakhogy én a szabad kezemmel a számra, majd a fülemre mutattam, aztán tagadóan megráztam. Szabadkozó mosollyal fordultam vissza tevékenységemhez.
A szemem sarkából még láttam a megdöbbenést az idős fószer arcán, aztán már nem rá koncentráltam.
A manus csöndesen dünnyögött, hogy jé, hát így állunk? Nem baj, ő tud így is.
Megint meglökte a vállamat, és miután ránéztem, erőteljes mimikával, széles gesztikulációval adta elő azt, amire én nem voltam kíváncsi, közben ilyen hangokat hallatott, hogy bőőő, trííí, srúúúny...
Fogalmam se volt róla, hogy mit jelent az előadás, mit akar elmesélni, de vigyorogtam, és időnként bólintottam. Már épp belelendült volna, hiszen milyen ragyogóan megérteti magát egy süketnémával, amikor már a kézmosással is végeztem, és kezem felemelve megszakítottam előadását.
- Na, ez igen, köszönöm, viszontlátásra.
Ember ilyen egyszerű mondat hallatán még nem lepődött meg szerintem. Ő igen, és úgy bámult rám, mintha szellemet látna.
Magára hagytam, azóta sem találkoztam vele.
Kedves, szórakoztató történet. 
Mondjuk azt még elviselem, ha vizelés közben a szomszédos piszoár is foglalt, de ilyenkor, és egyéb olyan helyzetekben, amikor az altestem szabadon látszik, érdemes engem teljes mértékben ignorálni. Kivéve persze a hálószoba esetét, de az egy egyszerre maximum 1 hölgyeménynek fentartott megtisztelő lehetőség. 
Ennyire puhány dokit se láttam még. 
Végre nem az a csúnya buszforduló van, hanem ki lehet oda ülni, szép, rendezett, le a kalappal a polgármester előtt!
