Az éjszaka közepén a másik oldalamra fordultam. Pár pillanat, mindjárt elalszom, remélhetőleg sikerül folytatni az álmot, amely kellemes.
Hogy milyen kellemes álmom volt, arra nem emlékszem, arra viszont igen, hogy pisilnem kellett, de úgy voltam vele, hogy emiatt én fel nem kelek.
Nos, hamar visszaaludtam, és álmodtam megint, talán hintát, homokozót, rétet, kis patakot, aztán egyre inkább átvette álmom fölött a hatalmat a szükség.
Nem ébredtem fel, de váltott az álom, és már csak azt figyeltem, hogy hol tudnék magamon könnyíteni.
Ismeretlen utcákon kóboroltam, a bérházak ablakai részvétlenül néztek rám. A járókelők pedig rosszallóan, mintha tudták volna, hogy mire készülök.
Ismét váltott az álom, egy erdőben találtam magam. Rét is volt, meg kis patak is, a hintára, meg a homokozóra nem igazán vágytam.
És eljöve a megkönnyebbülés pillanata.
Annyira élethű volt, hogy még álmomban is megriadtam. Te jó Isten, én most összerondítom az ágyam? Nem érdekelt, elsődleges cél volt a megkönnyebbülés.
Ismét váltott az álom, eléggé fura volt. Ugyan nem tartozik a lényeghez, de elmondom.
Hogy, hogy nem, egy kétujjnyi vastagságú kígyó harapott a mellkasomba. Azaz harapott volna, de fogai nem hatoltak át a vastag ingen, meg az alatta lévő jéger alsón. Első megriadásom után megnyugodtam, a kígyó pedig visszahúzódott. Még el sem töprenghettem a dolgon, valami meleg nyomakodott hozzám. Közel ötven éve halott Gyöngyi kutyám volt. Megölelgettem, és egyáltalán nem furcsálltam, hogy velem van.
Aztán felébredtem.
Ideje felkelni. Habár ólmos szürke az ég, reggel van. Aludtam eleget, új nap, új élmények, a babot be kell áztatni, babgulyás lesz a kaja. Pénzt is kell kiszedni az automatából, mosni is kéne...
Ilyenekkel traktáltam az agyam, miközben mozdulni sem mertem. A megkönnyebbülős álmom annyira élethű volt, hogy megborzongtam. Lehet, hogy brunyától lucskos minden? Uram, add, hogy ne!
Apró mozdulatokkal kezdtem a tapogatózást. Itt száraz, itt is. Aztán lerúgtam a paplant, és már vadul kerestem az árulkodó nyomokat.
Semmi. Viszont szólt a hólyagom, hogy elég legyen a hercehurcából, nem hajlandó tovább tárolni a tartalmát. Igazat adva neki engedelmesen mentem a klotyóra.
No, azt azért tisztázzuk, a prosztatámmal nincs gond.