Mármint a nyakamat.
Időpont: két nappal ezelőtt, 4 óra 20 perc. Szinhely a lakásom, közelebbről a rekamié.
Épp a legédesebb álmomba merülnék, amikor az ébresztő órám füttyögve jelez, hogy ő pihenhet egész nap, én viszont kotródjak melózni.
Tudtam, hogy igaza van, de kedves modoromból fakadóan említést tettem pár mondatban édesanyja ősi mesterségéről, és hogy akár szexuális viszonyba is kerülhetnének. Viszonyunk meghitt, nincs sértődés.
Az első meglepetés a fürdőszobában ért. No igen, öregszem. Erre tuti jel az, hogy a reggeli merevedés a nyakamban jelentkezett. Majdcsak lejjebb nyomul, gondoltam, és jót röhögtem saját humoromon.
A dolgozómban már nem volt ilyen jó kedvem. Egyrészt leselejtezésre rég megérett gépen spéci melót kellett végeznem, másrészt nyaki merevedésem átmeneti állapotba váltott a fájdalom irányába. Lassacskán egyértelművé vált, hogy a baloldali fejbiccentő izmom a problémás.
Késő délelőtt már nem éreztem merevnek a nyakam. Ettől persze lehetett, mert ha volt is, az égő fájdalom elnyomta.
Egyáltalán mi a fenének nekünk fejbiccentő izom? Mi a fenének van egyáltalán nyakunk? Ha nem lenne, hamarabb érne le a kaja a gyomrunkba.
Kiszúrták a kollégák, hát persze, hogy kiszúrták tragédiámat. A szemembe nem röhögtek, csak a hátam mögött, udvarias népség.
Kálvária indul.
"Józsi!" Reflexből rántom a fejem a hang irányába. Nagyon nem kellett volna. Mintha tüzes kés lenne nyakam baloldalának hosszában.
"Hadd kérdezzek valamit..." Nézek jobbra, ezt se kellett volna.
Nagyon hamar meg kellett tanulnom úgy forgolódni, mint egy periszkóp. Optika és test együtt.
Tegnap valamivel jobb volt a helyzet, hiszen már megfontoltan mozogtam, és nem reagáltam reflexből a megszólításokra. Ettől függetlenül a fájdalmat is összehoztam az édesanyjával, hadd érezzék jól magukat együtt.
Mára már hurrá, és ha nem teszek hirtelen fejmozdulatot, probléma egy szál se.
-----------------------------------------
Eszembe jutott az első merevedésem. Mármint nyaki!
Katona voltam, és ahogy most, egy reggelre elfeküdtem a nyakam. Nem is lett volna gond, ha nem közeledik az ezred szemle. Gyakorlatozás dögivel, nem éghet a raj, a szakasz, a század meg pláne nem.
Szááázad, vigyááázz! balraaa nézz!
- Mi van, Solymosi, magának nem szólt a parancs?!
- Jelentem a nyakam...
- Nem érdekeeeel! Rántsa a fejét, ha elhangzik a parancs!
- Értettem!
Szááázad, pihenj!
Szááázad, vigyááázz! balraaa nézz!
- Solymosi, maga egy szabotőr!
(Ezt a kifejezést hallhatta valahol, jelentéséről fogalma sem volt. Ez már jóval előbb kiderült.)
- Jelentem...
- Nem érdekeeel!
Kivívtam az őrmester elvtárs megtisztelő figyelmét. Velem külön is foglalkozott, én pedig nem tehettem mást, derékból forgolódtam.
Mire megjött szemlét tartani a HM-ből valami nagyfejű, már nem volt probléma, hiszen cirka két hétig gyakoroltunk, hogy le ne bőgjön a laktanya.
Őrmesterkénk pedig nagyon büszke volt magára, hogy még "A" Solymosit is rá tudta kényszeríteni egy tisztességes "balra nézz"-re...