Most éppen a CBA-ban jártam. Nagyon ráérek, a bevásárló kocsira támaszkodva ráérősen araszoltam.
Hopp, ez az ember meg miért néz? Nem feltűnően teszi, de többször rám sandít, aztán másik gondolasorba tolja a kocsit.
Eszembe jutott, hogy a civil ruhás vagyonőrök kosarában vagy nincs semmi, vagy csak olyan, ami nem romlandó.
Megvagy választott "áldozatom"! Játsszunk egy kicsit.
Épp a konzervrészlegnél jártam. Zöldbabfőzelék pörkölttel, jöhet. El fog fogyni. Hogy az anyád, de magasan vagy...
- Jó napot kívánok, Ön magasabb nálam, leszedné nekem azt a konzervet? Köszönöm szépen.
Hol vagy, cimbora? Nocsak, épp a piákkal barátkozik.
Lassan, közömbös pofával eltolom mellette a kosaram, de észrevehetően belesandítok az övébe. Mozdul a manus, határozott indulattal löki a kosarát új irányba.
Még maradok, de idő múltán irány a vadászat.
Pár kanyar után megvan szegény áldozatom.
Közömbösen tolom el mellette a kosaram, de nem kapkodva, szinte kínosan lassan. Ugyan a borotválkozás ceremóniájához tartozik, de megengedem magamnak, és félhangosan dúdolom a "boci boci tarka" világslágert.
Egyszerűen nem tudom megfogalmazni, hogy mit láttam kiszemeltem arcán.
Félelmet nem, ellenben zavarodott kíváncsiságot igen, ha annak nevezhetem. Mintha azt kérdezte volna, hogy mi a f@szt akar ez tőlem, normális egyáltalán?
A továbbiakban békén hagytam, és ezúton kérek elnézést tőle olcsó szórakozásomért.