Anno volt egy jó kis mikrofonom, és felvettem kazettára egy cirka félórás vihart. Nos, amikor hétágra sütött a nap, felhő sem volt az égen, bedugtam a kazettát a magnóba, aztán "ereszd el a hajam". Egyik szomszéd a másik után dugta ki a fejét az ablakon, és csodálkozva nézte az eget. Jó poén volt.
Magnó a tatyiban, buszon, villamoson bekapcsoltam. Kezemben zsebrádió volt, hogy hihető legyen a dolog. A magnó bemondta a korábban felvett pontos időt, persze kamu, úgy öt perc eltérés volt. Az emberek megnézték az órájukat, és bőszen állítgatták, hiszen "késett". Szándékosan korábban mondattam be a pontos időt, így legalább hamarabb érkeztek oda, ahova indultak. Késést nem vettem volna a lelkemre.
Csengő. A 8 voltos csengő lazán bírta a 12 voltot is. Fel is szereltem egyet a Robur hűtőmaszkja mögé, a műszerfalon külön gombja volt. Beállt a megállóba a busz, megálltam mögötte. Kinyíltak az ajtók, és mikor páran leszálltak már, megszólalt a csengőm. Folyamatosan szólt, a felszállni vágyók meg balhéztak, kiabáltak a sofőrnek, hogy "hova az anyádba sietsz", meg ilyenek. Utólag is bocs a buszvezetőtől.