Nagyotmonditisz
A beteg kényszeresen figyel, ha mások beszélgetnek, vagy éppen társaságban van. Bárki olyasmiről beszél, ami becsülendő, fel lehet rá nézni miatta, a beteg aktivizálódik. Nagyot legyint, és lenéző mosollyal előad egy a témába vágó történetet, amelynek ő volt a főszereplője, és sokkal nagyobb dolgot vitt véghez, mint a beszélő.
Nem számít dicséretre, bár nagyon vágyik rá.
Kedvenc betegem.
Adom alá a lovat, ha pedig túllicitál, tátott szájjal hallgatom, és nem mulasztom el kifejezni elismerésemet hősies tetteiért.
Talán ő is tudja, hogy hogy ez egy játék. A kettőnké, hiszen senki más nem veszi komolyan. Ennek értelmében barátomként viselkedik, hiszen (talán) én vagyok az egyetlen, aki elfogadja betegségét, és valóságként értékeli dicsekvését.
Könnyen meggátolható szóáradata, ha már tudjuk, hogy beteg. Ha (kamu) negatív tulajdonságainkat hozzuk felszínre, úgymint "én akkora barom vagyok", akkor keze lendül, hogy lebecsülő mondatát elkezdje, de átvált fejvakarásba, pótcselekvésbe. Ilyen esetben nem akar többnek tűnni nálunk.
Jelmondata: Az semmi, én bezzeg...
Társszerzőm, Picike8 kiegészítette a kórismét.
Kockusz Nagyotmondisz
Továbbiakban KN.
A KN minden egyes társaságban, amikor számítógépekről beszélgetnek, elmondja, hogy bezzeg neki a telefonjában nem kettő, hanem négy mag van, és ez mennyire zsírkirály, és hogy mindenki egy lúzer, és ő a legjobb. Amúgy egy százéves Nokiát használ, és azt mondja, hogy csak azért van nála, mert nem akarja elveszteni/öszetörni/sörnyitónak használni a szupertelefonját.
Kezelése: A KN-t úgy lehet legkönnyebben elhallgattatni, hogy valami teljesen más dologról kezdesz el beszélni. Például a tegnapi vacsorádról.