"Nem szeretem" mese
Voltam vagy nyolc éves. Suliból hazatérve épp tálalt az anyám. Főtt krumpli sült hússal, párolt káposztával.
Na, el is ment az étvágyam. Büdösnek éreztem a párolt káposztát, és korábbi emlékeimre hagyatkozva úgy rémlett, hogy nagyon nem jó. Csak ültem, majszoltam a kenyérkét, piszkáltam a kaját, de nem ettem belőle.
Anyám mosolyogva mondta a mostoha faternak, hogy aki megeszi a párolt káposztát, az kitalál egy mesét. Evett, és megváltozott az arca. Hol töprengett, hol mosolygott, átszellemültnek láttam. Miután végzett, letette az eszcájgot, és elkezdett mesélni. Mesélt, csak mesélt, én pedig nekiláttam zabálni, mert éhes voltam, és mert én is ki akartam találni egy mesét.
Bejött a trükk. Azóta is a mesék világában élek. Ha pedig nemszeretem dolog van előttem, eszembe jut a párolt káposzta, amelyet már szeretek, és látom anyám huncut mosolyát.
