Egy kezemen lévő ujjaimon meg tudom számolni, hogy mit nem szeretek. Például a pacalt, mitől el van ájulva minden férfi.
No persze nem vagyok válogatós, bármit elém tesznek, zokszó nélkül megeszem. No persze csak a hazai szájíznek megfelelőt. Kagyló még egye fitty, de polip, meg ilyesmi szóba se jöhet. Ázsiában éhen halnék.
Igen, az édesanyák...
Vajon hány férfi vágja a felesége fejéhez, hogy bezzeg az anyám így, meg bezzeg az anyám úgy...
Soha ilyen mondat nem hagyta el a számat, még csak nem is céloztam rá. Pár évtized múltán elmondhatom, hogy a feleségem főztje jobban ízlett, mint anyámé. Ezt persze szintén nem hangoztattam.
Férj, feleség egy test, egy lélek.
Nálunk ez úgy működött, hogy ha anyámnál is voltunk, ebédnél a feleségem szedett kaját a tányéromba. Egyrészt így kívántam, másrészt pontosan tudta, hogy mit, és mennyit tegyen elém. Egy volt velem.
Ami viszont azt a bizonyos párolt káposztás ebédet illeti, utánozhatatlan. Bármikor ettem hasonlót, valami mindig hiányzott belőle. Talán a hangulat, talán anyám mosolya...
Köszönöm, hogy elolvastad. 
nincsisbéla: Neked is köszönöm.
[ Szerkesztve ]
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
