Szia!
Nem szóról, szóra de végig néztem az ominózus beszélgetést.
Jórészt osztom Csernus gondolatait, tűpontosan írja le a magyar társadalom legkeményebb rákfenéit.

-A magammal kapcsolatos kritikáimat nyilván megpróbálom feldolgozni, megmagyarázni és -a lehetőségekhez képest- megnyugtató módon lezárni. Ehhez ritkán veszek igénybe külső segítséget. Szerencsére egoista, énközpontú ember vagyok, így ritkán kerülök konfliktusba magammal. Ez kb. a nyugodt élet receptje is nagyjából.....

-Sajnos Csernus jól írta le. Egy depressziós, kishitű, a véleményét felvállalni képtelen, irigy nép vagyunk. Persze erre mindenki bőszen reagálhat, hogy ez nincs így de nemzet szinten (tisztelet a kivételnek) bizony ez a helyzet. Másrészt egy pozitív irányba való elmozduláshoz megfelelő közeg is kellene. Amíg depressziós, ember húzza le a másik depresszióst, és amíg a média a széthúzást, a megosztottságot, az agymosást közvetíti addig erre remény sincs. Sajnos ez a véleményem......

-Úgy vélem a többség az anyagiak miatt megy külföldre. Biztos vannak olyanok is akik a vélt vagy valós igazságtalanságok, társadalmi egyenlőtlenségek, politikai helyzet miatt mennek, de pont a társadalom felépítése és rétegződése miatt, keveseknek van olyan határozottan megfogalmazott ideológiai meggyőződésük ami miatt felégetik a hidakat.
A többséget a napi megélhetési gondok, a bizonytalan nyugdíjas évek és a gyermekeik jövőjének biztosítása miatt keresnek külföldön új hazát.
Nyilván sokáig lehetne ezt a helyzetet elemezni de tudtommal a kivándorlás tendenciózusan növekszik. Ez pedig önmagában is elég sok mindent elárul......

Egyeseknek mindenük megvan. Öregek, csúnyák szegények és betegek. Másoknak semmi sem jut......

"Másrészt egy pozitív irányba való elmozduláshoz megfelelő közeg is kellene."

Sajnos nem közeledünk ehhez a célhoz. Inkább távolodunk tőle.
Néhány évente szoktam Magyarországra jönni/menni. Ezért feltűnőek a változások. Nem látok okot a visszaköltözésre.

Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!

Tökéletesen megértelek.

Egyeseknek mindenük megvan. Öregek, csúnyák szegények és betegek. Másoknak semmi sem jut......

Én egyszer már visszaköltöztem. Vegyes az élmény. Szubjektív romlik a helyzet itthon ahogy én látom.

https://hardverapro.hu/apro/audi_q7_hibrid_2016/hsz_1-50.html

Szomorúan olvasom amit írtok.

A gazdasági okkal kapcsolatban egyre többet hallom, hogy ugyan nagyobb pénzt tudnak keresni kint, de a lakhatás és a megélhetés is drágább, így kb. ugyanott vannak mint itthon.
Ez nem tudom mennyire valid, akár fizikai akár szellemi munka tekintetében?

Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. A megismerés pedig nem csak arról szól, hogy ránézek valamire és hiszek valamit az által, hanem arról, hogy foglalkozom vele hagyom, hogy megmutassa önmagát.

Van pár ismerősöm itt-ott, de egyik sem tervezi, h visszajöjjön. Sokaknál gyerek is van, beszélnek magyarul, néha hazajönnek nagyszülőket látogatni, de nem látnak okot a visszaköltözésre. Meg is értem őket.

Én itthon élek de sok ismerősöm "dobbantott" már. Az igaz, hogy nyugatra a lakhatás az baromi drága, de elmondásaik alapján így is vastagon pozitívban jönnek ki. Nem véletlen, hogy kevesen szivárognak haza.

Egyeseknek mindenük megvan. Öregek, csúnyák szegények és betegek. Másoknak semmi sem jut......

Én külföldön élek.

Az anyagiak miatt indultam el, legalábbis azt hittem. Aztán feltűnt, hogy itt próbálnak vigyázni az emberre. Hogy az ügyeletes orvos a szemembe néz és megnyugtat. Hogy a főnököm veszi a fáradságot, leül, és megbeszéli velem, ha valami bajom van. Ez volt az általános hozzáállás, ha gond van, általában van mit tenni, és ki lehet bármiből kecmeregni.

28 éves vagyok. Ennyi időt kellett várnom egy rendes ADHS és tobbízbeli allergia megfelelő diagnosztikájára, kezelésére.

Aztán feltűnt, hogy nem vagyok nyugodt, amikor hazamegyek, majd ez jött lassan, bekúszva a mindennapokba. Egy bizonyos szinten saját magam elől menekültem, az örök, visszatérő gondolati minták és kínok elől. Ezek természetesen jöttek utánam, de úgy érzem, itt könnyebb velük megküzdeni.

Az anyagiak miatt jöttem, de már egészen biztos, hogy más miatt maradok.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

Meg tudom erősíteni.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

Gyakorlatilag a Maslow piramis elég jól szemlélteti amit leírsz. Úgy nem lehet önmegvalósítani, hogy közben a napi megélhetés nehezen jön ki. Úgy sem, ha folyamatosan azt harsogja körülötted minden, hogy a fizikai biztonságod veszélyben van.

Nem nagyon tudok olyanról, aki visszaköltözött. Illetve volt egy házaspár kb 10 éve, de ők egy éven belül megint kint voltak.

[ Szerkesztve ]

Don't dream it, be it. // Lagom amount.