2019. július 18., csütörtök

Gyorskeresés

Képmegjelenítő alapszintű kalibrálása

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Sokan nem tudják, hogyan kell – vagy hogy egyáltalán szükséges – tévéjük, de főleg projektoruk fekete- és fehérszintjét beállítani.

Erre azért van szükség, mivel a megjelenítő oldalon a színek fényességi értékét hozzá kell igazítani a forráshoz (DVD-lejátszó, médialejátszó, HTPC videokártyája, stb.).

A 8 bites (avagy 3x8=24 bit) rendszereknél 0 – 255 érték között változik ez a dimenzió (256 piros x 256 kék x 256 zöld = kb. 16 millió szín), viszont a filmek ezt nem használják ki (a BluRay sem), csak 16 – 235-ig.
Következik ebből, hogy ha például a nagyobb értékre állítjuk rá a megjelenítőt, és nincs a lejátszóban konverzió, akkor ilyen képet is kaphatunk: felül az eredeti, alatta pedig a differenciál értékekkel visszarontott eset.
(PC-n sok program ezt elvégzi, azért nem vesszük észre.)

Itt persze meg kell jegyezni, hogy sem a BluRay -, sem pedig a DVD film nem RGB összetevőkben tárolja a színeket, hanem YCbCr formában. Ezt azért fontos tudni, hogy lehetőség szerint ne konvertálgassuk ide-oda a formátumot, csak ahol szükséges illetve elkerülhetetlen. Ellenkező esetben romolhat a megjelenő kép, főleg, ha 8 bitesek a rendszer elemei.
Erről egy kicsit részletesebben a #9-es hozzászólástól olvashatunk!

Beállítás

1. Állítsuk lejátszónkat YCbCr módra az RGB helyett, akármivel is van bekötve. (Itt feltételezem, hogy senki nem használ kompozit összeköttetést.) Ha nincs lehetőség, nem baj, jó eséllyel az előbbi lesz az alapértelmezett.

2. Töltsük le a pár MB-os .iso fájlt! Ezt kell majd használni, és nem képeket. (Elméletileg DVD lemezre kiírva is működnie kell, a képarány pedig szándékosan 5:4.)

3. A fájl két képet tartalmaz, az OK-val lehet ugrálni köztük. Az egyik az alsó, a másik a felső határ beállítására szolgál.

Elsőként a felső határt, azaz a fehérszintet kalibráljuk, mely ezzel az ábrával kivitelezhető:

Ilyenkor a kontraszt állítót kell emelni addig, míg a jobb oldali oszlop négy téglalapja egybe nem mosódik. Vagy legalább az alsó kettő az oszlop alján.
De csak addig emeljük, míg a bal oldali oszlop minden tagja megkülönböztethető a jobbra levőtől!

Ha nem elég magas a fehér szintje, akkor videók alatt is csak szürke sípályát látunk majd. A kontraszt szintén sokat romlik.

A kelleténél feljebb állított fehér sem jó, mivel el fog veszni rengeteg részlet. Erre különösen figyeljünk, mert ugyan nagyon klassznak tűnhet elsőre, hogy milyen jó kontrasztos a kép, de tönkreteszi a filmezést.

Ha ezzel megvagyunk, következik az alsó határ, vagyis a fekete szintjének beállítása.
Ezt a fényerő vagy Brightness csúszkával lehet.
Itt a teljesen fekete kép lesz segítségünkre: addig kell csökkenteni a szintet, míg a lehető legfeketébb lesz, az összes kosz eltűnik, de tovább nem!

Hogy nem jó? A képen most csak az alsó világossági tartományra koncentráljunk.

Ha túl visszavettük a fekete szintjét, akkor valami ilyesmit látunk. A film sötét, nehezen látható lesz és eltűnik jószerivel minden borongósabb részlet.

Túl magas feketeszintnél értelemszerűen nem lesz fekete, és még a kontraszt is pocsék lesz.

Ekkor vissza a feketéhez, mivel azt újra korrigálni kell kicsit, majd újra a fehér. Egészen addig, míg már semmihez nem kell nyúlni.

4. Gamma kalibráló. Ez a főként sötétebb árnyalatok erősítésének mértékére utal. ("Nulla" erősítésről csak elméletben beszélünk, mert a CRT korszakból megmaradt szabvány miatt mindenképp variálni kell, hiszen a mostani megjelenítési technológiák analóg chip szintű működése más görbe szerint működik.)

Alapesetben akkor jó, ha a nézett tartalom nem zavaróan világos. – annak ellenére, hogy most már a végpontok be vannak állítva. Ami pedig gyakoribb, hogy nem látszanak az éjszakai jelenetek.
Igazából ezt a használat alatt kell látni, azért ejtek róla szót, hogy tudjuk, mi is ez.
Ha nincs ilyen állító, akkor pedig a gyári képmódokkal lehet próbálkozni, az is belenyúl.

Hogyha túlzottan megemeltük, akkor ugyan javul a sötétebb részek láthatósága, és nem fogunk lemaradni semmiről, de a kép pocsék, lapos lesz.

Túl alacsony érték esetén is lényegében meg fog jelenni minden részlet, csak épp olyan sötét lesz, hogy nem látjuk. Hasonló, mintha túlzottan visszavettük volna a fekete szintjét.

Zárásként egy kép, hogy hogyan ne!
Alul az eredeti.
Felette pedig az alacsonyra vett fényerő, ezért elveszik sok részlet. Próbálják kompenzálni a borzalmasan sötét és fehér-mentes képet a fehérszint emelésével (kontraszt állító), ezért a felső határ is kiég. Mivel a sötétebb részek még mindig nem látszódnak, következik a gamma emelése azzal, hogy választanak egy képmódot, ahol látható a kép.
Az "eredmény" önmagában nézve pedig lehet, fel sem tűnik, milyen is lett. De ha szemügyre vesszük, sok minden (nem) felfedezhető.

Kezdjük csak el balról jobbra: árnyékok és átmenet a falon, kapcsoló, turmix teteje, stb.

Hozzászólások

(#1) szaszlaci


szaszlaci
(PH! kedvence)

Ennyi, amit kötelezően el kellene végezni! (Maga a művelet 1 – 2 percet vesz igénybe, illetve míg film alatt beállítjuk a gammát.)

■■■

(#2) DjKoxi válasza szaszlaci (#1) üzenetére


DjKoxi
(senior tag)

Csak most vettem észre ezt az írást!
Érthetően összefoglaltad az alapszintű beállítást, ki fogom próbálni!
Köszönet érte!

(#3) szaszlaci válasza DjKoxi (#2) üzenetére


szaszlaci
(PH! kedvence)

Örülök, ha hasznát veszed! :)

■■■

(#4) Gigi01 válasza szaszlaci (#3) üzenetére


Gigi01
(őstag)

:Y Köszönöm,ezt én is hasznosítani fogom! :C

(#5) marciart11


marciart11
(fanatikus tag)

Nagyon jó írás! Köszönöm! :R

(#6) dezz


dezz
(PH! nagyúr)

A cikk elején írottakat annyiban korrigálnám, hogy a DVD és Blu-ray lemezen nem RGB-ben van az "adat", hanem YUV formátumban. Ennél a megszokott videós színtér alkalmazásakor (ami ma az általános) mindig szűkített tartományban vannak az értékek. Innentől a lejátszó/dekóder beállításaitól függ, hogy ezt szűkített vagy teljes tartományú RGB-re konvertálja-e. (Utóbbi a kívánatos és a default általában.)

PC-n a normálisabb lejátszóprogramokban/dekóderekben be lehet ezt állítani és a "valamirevaló" asztali playerekben is. A tévébe épített lejátszóknál már esetfüggő a dolog és általában nem is lehet beleszólni.

Szóval, a legjobb, ha eleve úgy kapja a képet a tévé, projektor, hogy ott már ne kelljen átállítani a paramétereket a normál tévéadáshoz optimálishoz képest. Lényegében ez a normális eset.

(#7) szaszlaci válasza dezz (#6) üzenetére


szaszlaci
(PH! kedvence)

Köszi a pontosítást!

Azzal nem feltétlen értek egyet, hogy legjobb, ha megfelelően kapja a jelet, mivel egyrészt nem biztos, hogy minden "valamire való" lejátszóban állítható, másrészt egy projektor gyakorta annyira messze van a szükségestől, hogy mindenképp hozzá kell nyúlni. – Ellenben egy tévével vagy monitorral. (A színkalibrációról nem is beszélve, bár arról nem is szól a leírás.)

■■■

(#8) szaszlaci válasza dezz (#6) üzenetére


szaszlaci
(PH! kedvence)

Ki akartam javítani, de hát hol írtam én olyat, hogy a DVD- és BD-lemez RGB-n tárolja? A 8 bites okfejtésre gondolsz? Az csak egy kis elméleti kitérő, de ha leírod, a 8 bites adatsáv komponens jelnél miként módosul, szívesen veszem.

■■■

(#9) dezz válasza szaszlaci (#7) üzenetére


dezz
(PH! nagyúr)

Attól, hogy valamit adott esetben nem tudunk alkalmazni, még az marad a legjobb megoldás. Azt nem írtam, hogy hozzá se kelljen nyúlni a tévé/proji gyári beállításaihoz. Csak körülményes lenne hol filmezéshez, hol tévézéshez állítgatni. (Hacsak nem tud két profilt tárolni, ami között könnyedén váltogathatunk.)

Összességében az a legjobb, ha csak egyszer történik meg az YUV -> RGB konverzió, és rögtön a megfelelő szintekre. Ha először 16...235-ös RGB-re konvertálódik, majd ezt toljuk ki 0...255-re, kevesebb árnyalatunk lesz, mint ha YUV-ről közvetlenül 0...255-ös RGB-re történik a konverzió.

A legeslegjobb pedig az, ha változatlan formában, YUV(=YCbCr)-ben kerül átküldésre a kép a megjelenítőbe, és ott full-range 10-bites értékekké konvertálódik.

(#8): Ezt írtad:
"Erre azért van szükség, mivel a megjelenítő oldalon a színek fényességi értékét hozzá kell igazítani a forráshoz (DVD-lejátszó, médialejátszó, HTPC videokártyája, stb.).

A 8 bites (avagy 3x8=24 bit) rendszereknél 0 – 255 érték között változik ez a dimenzió (256 piros x 256 kék x 256 zöld = kb. 16 millió szín), viszont a filmek ezt nem használják ki (a BluRay sem), csak 16 – 235-ig."

Félreérthető.

A lemezeken YUV (YCbCr) 4:2:0-ban van tárolva a kép (illetve ez van még enkódolva). Y = luma (fényesség) [16...235], U/V = színkülönbségi jelek [16...240]. Az Y pixelenként kerül tárolásra, a színkülönbségi értékek pedig 2x2 pixelenként. (Mint látható, nem egyszerű, pixelenkénti átszámolás a konverzió RGB-re, főleg, hogy még gamma-konverzióra is szükség van, ezért jó, ha minél pontosabban végzik el a műveletet.)

[ Szerkesztve ]

(#10) szaszlaci válasza dezz (#9) üzenetére


szaszlaci
(PH! kedvence)

Alapvetően projektorokhoz írtam, ott nem szokott gond lenni a profilváltás, meg egyébként is gyakran egyetlen forrásról vannak táplálva.
Nem egészen értem, hogy pontosan miért írod, hiszen a cikkben úgy szerepel, hogy állítsuk YCbCr-re a kimenetet, ha lehetőség van rá, és a vetítőben húzzuk a végpontokat a szükséges szintre, akkor is, ha csak 8 bites belül. Azt viszont nem tartom jó ötletnek, hogy a forrásnál bármit is állítsunk, hiszen honnan lehet tudni, az abszolút értékünk épp hol van? (Csak az inkrementális számot látjuk.)

"Ha először 16...235-ös RGB-re konvertálódik, majd ezt toljuk ki 0...255-re, kevesebb árnyalatunk lesz, mint ha YUV-ről közvetlenül 0...255-ös RGB-re történik a konverzió."
Miért, a gyakorlatban az nem épp úgy két lépcső? Nem tudom, kérdezem.

"Félreérthető."
Ja hogy úgy érthető, mintha a BD is RGB lenne? Szerintem a magyarázatnál ez nem fontos, de igaz. Hogyan fogalmaznád meg, hogy a lényeg, amit kiemeltél, benne legyen?

■■■

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.