Pár napja megkaptam páromtól, hogy állítólagos függőségben (szenvedélybetegségben) szenvedek, mégpedig az egyik legrosszabb verziójától a szerencsejáték függőségtől! (ismerős az országunkban a mondás: X millió alkoholista, szenvedélybeteg, pesszimista stb. stb. országa)
Hogy miért is kaptam ezt a megjegyzést? Nos mert egy kicsit visszatértem egy régebben elfeledett néhanapján kellemesnek nevezhető (kis összegű!) időtöltésemhez, az on-lány pókerhez. Hát igen, ha hinni lehet a népi hiedelmeknek, meg a brit tudósoknak, ez egyenesen ahhoz vezet, hogy elszórom a pénzemet és hitelt veszek fel valami szabolcsi almától uzsorástól, és már a fél májam vesém, tüdőm, agyam sincs meg, mert péppé verték.
De természetesen ez a valóságban nincs így, mindenki megnyugodhat (inkább veszek órát, és rendbe rakatom :DDD [nem mellesleg ismerem az anyagi korlátaimat, és a szerint be is van osztva, bár apám biztos adna egy fülest, hogy mire költöttem annyit :DDD ]). Az interneten sok cikk, bejegyzés, szakdolgozat, meme, kismacska született a szenvedélybetegségekkel kapcsolatban, lehet nyugodtan nyálazni, mazsolázni, vagy beszélgetni lehet ilyen emberekkel, hogy miért is csinálják azt amit (alkoholista aki az értelmiségét elitta nem játszik!).
De persze hozzá tehető, hogy fiatalabb középiskolás koromban átmeneteli függőségben szenvedtem, de ez legfőképpen a PC játékok oldalán tevődött ki.
Leült az ember, el kezdett játszani, ránézett az órára és rájön, hogy menyi időt elb@szott. Ez persze amikor 13-15 éves voltam nagyon nem zavart, hiszen nyár volt, diákmunkát nem tudtam végezni, jogilag sem (pedig apám biztos elküldött volna, ahogy 16 évesen megtette, és milyen jól, azóta tudom, hogy dolgozni kell, ha az ember elszeretne jutni valahova), ha meg volt ház körüli teendő akkor "kikapcsolódásként" elvégeztem.
Természetesen ez a függőség pszichés állapotban is tükröződött, ha nem játszhattam x órát, agresszívebben reagáltam bizonyos dolgokra, vagy magamba fordultam. (és tegyük hozzá, akkoriban nem volt mobilinternet, meg társai, na meg a gép is csak a régebbi játékokat futtatta kompromisszumokkal). De kiemelendő, hogy a tanulmányaimon ez nem látszódott meg, akkoriban volt elegendő agyi kapacitás mindenre. :K
Bizonyos szinten azonban játékok iránti szenvedély megmaradt a Valve által üzemeltetett Steam rendszeren keresztül. X darab játék hozzá van rendelve a profilomhoz, na meg van vagy x+1 a tárolóban ami nincs. Na persze ahogy szokott lenne, mindig csak a bizonyos darabok (CS:GO, SKyrim, Shogun 2 stb) vannak, azaz voltak pörgetve.
Hogy miért? Mert, ahogy anno írtam elköltöztem otthonról, a gépet otthagytam és a mára már idős korába átlépet Dell e5410-es laptopot (amihez már lassan megjöhetne az akkumulátor, majd az is megér egy bejegyzést), illetve WP-s hűséges Lumia 735-t használom.
Feltevődik a kérdés: kiszolgálják az igényeket? Internet, filmnézés, bundle (nem nagy rendszerigényű) játékok szempontjából igen (megjegyzés: telefon nem játékra van), de azért hiányzik hogy a fülembe ordítják, hogy cyka blyat, vagy a fus ro dah. Hiszen csak 4 fal között él az ember, nem árt ha van valami eltereli az ember gondolatait átmenetileg. Nem tehetem meg, hogy kimegyek a kertbe napozok egyet, vagy szedek magamnak cseresznyét, almát (ehhez most kemény 15 percet kell bkk-zni :DDD ), vagy hogy egyszerűen friss levegőt szívjak.
Helyette hallgathatom ahogy kopog a felső szomszéd, az alsó este 8-kor porszívózik, a harmadik meg az asszonyt döngeti hangosan (vagy csak poreszt néz, egyéb szinonimák a döngetésre itt).
Visszatérve a témához. Függőségnek, szenvedélybetegségnek nevezhető az amit művelek? Személy szerint nem gondolom így. Hogy miért? Saját, illetve környezetem testi, lelki, pszichés, anyagi dolgait semmi, de komolyan semmi nem veszélyezteti (kivéve barátnő által az enyém), így inkább kikapcsolódásnak tekintem a dolgot. Például tavasztól gombát is elmehetnék szedni az erdőkbe, de miután saját gépjárművel nem rendelkezem pl. ez a kikapcsolódás kiesik a hatáskörből (pedig kellemes mozgás időtöltés, elhiheti mindenki :K )
És, hogy miért is írtam le ezt (egyesek szerint feleslegesen)? Mert néha ki kell magából a dolgokat az embernek és így (számomra) egyszerűbb. Igaz, ha valaki komolyabb dologról szeretne beszélni felhasználó nélkül arra ott Titokszoba, ahol néha-néha felkerül 1-2 érdekes bejegyzés.
Kommentálni (elemezni), vagy akár személyes tapasztalatokat nyugodtan meglehet osztani (moderált) minőségben, nem vagyok sértődős típus.