Megtörtént. Eljött ez a nap is. Nem töltöttünk hosszú időt együtt, de máris el kellett válnom tőle. Ez van. Ilyenek a férfiak. Ha valami újabb lehetőségük akad az életben egyből kihasználják. Így tettem én is. Nem vagyok egy sűrűn cserélgető típus, de eljött az idő. Kapcsolatunk még 2007 február másodikán kezdődött. Emlékszem előtte sem volt könnyű. Legalább 6 hónapot küzdöttem érte, de meglett, megszereztem. A megszerzés pillanatában nagyon boldog voltam és bátran ki merem mondani, hogy megváltoztatta az életemet. Sajnos amikor a küzdelmek véget érnek az ember kicsit elengedi magát. Nem hiszem, hogy ezalatt a két év alatt nagyon elengedtem volna magam mellette. Nem vagyok az a típus. Mértékletes és az átlagosnál megfontoltabb. Talán ezért nem is volt zűrös kapcsolatunk és az együtt töltött időnkben nem voltak nagyobb problémáink sem. De eljött az idő... Rossz ezt mondani, de ezt a cserét meg kellett ejtenem. Remélem, hogy a következővel is legalább ilyen jó kapcsolatom lesz és ilyen sok időt tölthetünk együtt, biztonságban, problémák nélkül. Az egész múlt héten történt. Be kellett mennem a rendörségre és elhoztam egy papírt. Hazatérve elővettem és kitöltöttem. Másnap elmentem az adóhivatalba is. Ott is kaptam egy papírt. A rendőrségtől elhozott papír és az adóhivatalban kapott papír közé tettem. Utoljára még meg is csodáltam. Milyen szép. Jó volt vele. Ezek után beletettem a két papírt és a jogosítványomat egy borítékba. Vettem egy bélyeget és feladtam. Azóta nélküle vezetek. Szerencsére nem érzem magamat egyedül, mert egy másolatot csináltam róla. Emlékek nélkül nem lehet élni...