A történethez hozzátartozik, hogy nemrég néztük végig a Breaking Bad-et barátnőmmel.

Elég sokat dolgozom éjszaka, jobban szeretem mint a nappali műszakokat. Sok munkával jár, de néha egy-egy nyugisabb műszakban, néha van idő kicsit szusszanni, ilyenkor előfordul hogy az ember elbóbiskol. Munka közben nem tudok mélyen aludni, az álom és az aktuális események határán mozog a tudatom. Ebben az ébrenléthez közeli állapotban, előfordul, hogy álmodok valamit.
Talán a kötelességtudat teszi, éberen leginkább munkáról szoktam, de néha véletlenszerű történetek is előfordulnak.
Hol az ügyeletes doktornővel próbálunk úrrá lenni a zombi apokalipszisen, hol a Skynet gépei ellen vesszük fel a harcot. Sokban megjelenik, hogy szeretnénk embereken segíteni.

A minap egy kis olvasás után elpilledtem kicsit, és a következőt álmodtam:

Walter White felkerekedett és egy repülő lakóautóval elrabolta Jesset és mellé több száz "telepest".
Elvitte őket egy dél-amerikai országba, ahol a korábbi gazdasági összeomlás után szegénység uralkodott. Megvett és előkészített egy félbehagyott lakóparkot és hozzá egy jelentős őserdős területet. Óriási, a szocialista építészetet idéző épületei, erős kontrasztot alkottak a körülöttük burjánzó dzsungellel. Hatalmas medencék, szökőkutak és szobrok tarkították a virágzó metropoliszt.
Elégedetten nyüzsögtek az emberek, Mr. White pedig nyugodtan hátradőlhetett; egy békés városállamot hozott létre. A Moonroviának nevezett helyet felvirágoztatta, a "telepesek" nagyon boldogok voltak, és dübörgött a gazdaság. Először csak a saját területein építkezett, de elhatalmasodó megalomániája nagyobb terjeszkedésre sarkallta...

A következő jelenetben tankjai a magyar határt és határkerítést ostromolták.

Követői gyűrűjében, a szakadár szabadságharcosnak öltözött, fiatal Orbán Viktor, elszántan vette fel a harcot, az agresszívan terjeszkedő Mr. White-tal és csapataival. Che Guevarat és Fidel Castrót idéző szerelésében, félrecsapott sapkájában, fegyverek, és erőszak nélkül a tankok elé állt, és elhatározta, hogy megvédi az embereket.

Ekkor felébredtem, egy jót röhögtem, és rákerestem az ismerősen csengő Moonroviára. Nem csoda hogy ismerős volt, Monrovia Libéria fővárosa, nem valami festői hely, ránézésre "a Sátán pöcegödre".

Álmomban kicsit máshogy volt.