Mindenkinek megvan a maga keresztje. Nekem a dohányzás az. Már nem tudom pontosan mikor kezdtem el szívni a cigit, de úgy saccolom, körülbelül 10 éve ütöm a szöget a koporsómba. Az elmúlt 3 évben napi 1 doboz volt a mennyiség, bulik, túlórázások alkalmával másfél doboz.
Tudom ez elsőre nem tűnik soknak, hiszen vannak emberek, akik nálam keményebb mennyiségeket képesek elszívni. Na de akkor ezt a napi 1 dobozt megpróbálom lebontani, hogy milyen időszakonként szívtam el egy szállal. Mivel három műszakban melózom, ezért most az egyszerűség kedvéért csak a délelőttös műszakot veszem példának.
- Felkelés után sosem gyújtottam rá, csak miután beértem a munkahelyemre. Ez kb. fél órába telt.
- Egyet szívtam el munka végeztével, hisz úgymond ünnepeltem a 8 órás műszak végét.
- Haza mentem megebédeltem, ebéd után ismét dukál egy cigi(kb. délután 3-fél 4 lehet).
- Ezután egy 2-2,5 óráig szünet majd még egy cigi.
- Vacsora, zuhany, fogmosás,ilyenek, majd lefekvés előtt még egy cigi.Alvás majd kezdődik elölről minden újra.
Mennyi volt? 5 szál. Mi maradt ki? Ja, hogy munkában mennyit cigizek....Tessék megkapaszkodni...a MARADÉK DOBOZT. 8 óra alatt....ez kb. 14-16 szál.
Ez ment az elmúlt 3-3,5 évben, tulajdonképpen amióta dolgoztam. Reggelente nehezen vettem levegőt, a különös az volt benne, hogy az első cigi után ez megszűnt. Hamar kimerültem, futás szóba se jöhetett, még most sem jöhet.
Először akkor ijedtem meg, amikor nem múlt el a fulladás. mikor még napközbe sem tudtam normálisan levegőt venni. Majd jött a rosszabbik rész. Szúró fájdalom a mellkasomon, nem középen hanem kicsit balra húzódva. Mondani sem kell az ütő megállt bennem, főleg hogy édesapám az év elején hunyt el, spontán megállt a szíve, és ő még csak sosem dohányzott. Én pont feleannyi idős vagyok, mint akkor ő volt. Az életem java még előttem van, így ha kicsit megkésve és bizakodva abban, hogy nem elkésve, de múlthét pénteken szívtam el az utolsó cigimet. Tudom, hogy az utolsót mert élni akarok!
Azt hittem az első 3 napom kritikus lesz, lévén ilyenkor a szervezet még igényli a mindennapi nikotint, kívánod a reggeli cigit, az étkezés utáni cigit. Nekem ez könnyen ment. Nem tudom miért, de már nem is érdekel, mivel most már a mozgás hiánya az amivel küzdök. A kezem mindig odamozdul a számhoz, és észrevétlenül, mintha cigi lenne a számba, kis részen szívom be a levegőt. Fura mi? Hát még nekem...
Már azt se tudom miért kezdtem ezt írni, hogy egyáltalán mit akarok vele mondani, ha van egyáltalán mondanivalója, de azt tudom hogy élni akarok. Élni! Megszabadulni a keresztemtől!