Hmm címlapos írás. Nem is tudom, de inkább az egész világnak szeretnék ezzel szólni. Nem tudom miért de nagyon elegem van mindenből. Kicsit mesélek magamról, és feltárni, hogy ki vagyok. Hogy miért teszem? Talán sose tudom meg, de valahogy most érett meg, hogy összefoglaljam, mit tettem eddig. Nem holmi világfájdalmat akarok írogatni, mint a divat emósok, de talán kivétel vagyok...talán...
Most itt ülök haveromnál, iszogattunk, töltöttük a fenséges ifjúság perceit, baromkodtunk...Mindenki szokott bulizni, De valami oknál fogva elkapott a rossz kedv. Nagyon mélységes, és sok fogadalmat tettem az új év nyitányára. Próbálok mindent érthetően fogalmazni, mégis tudd milyen szenvedést élek át - sokszor magam miatt. Na lássuk...
18 éves vagyok, egy középrétegi család leszármazottja vagyok, alapvető egzisztencia elérhető. Jelenleg 4. gimnáziumi éveimet taposom, tanulmányaim 4 es körüli. Az eddigi gyermekkorom szépen telt, mindent megkaptam - természetesen egészséges határokon belül. Napjainkban egy középsúlyos betegségben szenvedek, ami változtatott rajtam...húúú de belecsaptam 
Nos a személyiségem olyan amilyen. Ahogy én fogalmazom, saját magam akadája vagyok.
Most meg itt rágom magam, mint valami nemtommi, és egyszerűn nem bírok odamenni a többiekhez. Mert nemtudom...ilyen vagyok? Pedig nem szeretném...
Ezen érzés alapján elkap a baromság minek rágom én itt magam, előttem van az élet, tehetek bármit minden jólesz, minden balhé. De mégse...mindig előtör bennem egy rossz érzés. Egyszerűen összeomlok a saját súlyom alatt. De úgylátom minek is írok, mert mindig egyeül érzem magam, akármennyire is érzem azt. Hiányzik az a valaki, aki éppen mindig bátorítana, egy olyan háttérhang ami...Próbálom leírni de nem megy! Leszarom, egyszerűen azrt írok most már ide, hogy levezessem valahova gondolataimat, mert ez számomra tarthatatlan és nem bírom ki. Általában stabil lélekzetű vagyok, de most megingott minden, az h élek az h létezek, és vagyok valamiért. Akkor mg minek? Fölösleges, senkinek a szeretete nem tart ide senkié. Vagy lehet bennem van a hiba, vagy másokban, vagy nem vagyok egy olyan egyéniség akinek kijár az élet java. Mert nem tartom magamat alkalmasnak h fennt maradjak e világon jelenleg kb ez a életérzetem perpill. Itt a rossz testemmel sportolni nem tudok, hiába a barátok, ha pont ilyenkor nincsenek itt, de ez nem az ő bajuk, nekik is megvan a maguk gondja baja. Nem értem önmagamat, nem bírok elszállni, mindig szorongok. Ha meg minden feloldódik az maga a gyönyör, de ez nagyon ritka. nem értem........nem értek semmit, nem értem önmagamat és nem is akarom érteni önmagamat. Belefáradtam...elmúlt felettem az iő és végem van. Kb ennyit érek, és semmihez nincs kedvem...ezek a jó szavakat ütöm le haveromnál, aki közel áll hozzám, de mégse, jól indult a 2009. Tényleg jó olt a csajokkal szórakozni, de elkönyvelni azt h én vagyok a leggyengébb úgy nem a legjobb. Mindenki tudja a saját dolgát, én meg nem. ennyi. Nem találom önmagamat, vagy ez lennék? Én így nem kellek magamnak...éljen vele más. Megjegyezve sosem tettem ilyet, sosem állítottam ekkora nagyságokat, hogy semmit nem érek. De ha ez nem változik meg.......
Bocsi mindenkinek, akinek csalódást okotam, de ez van ezt kell szeretni, ez vagyok én, senkinek se felelek meg, és mindjárt elkap a sírás, ezért le is teszem a billentyűzetet, és hátrahagyom az utókornak e írást, amikor az a bizonyos érzés rámjön. Mint egy állapot...
Szia NoleX!
Mi bajod Magaddal?
Közösségi oldalak nem ekkora magányt árulnak el Rólad. 
Azért mert 18 évesen még nem vagy házas, nem kell mindjárt elkeseredni.
Hmm?
Javíts ki nyugodtan, ha tévedek valamiben. :)
), mert az én felfogásom szerint csak tenglődök(na ez hosszú). De ez egy újítás hogy ide kiírtam, talán azok olvassák akik eddig sose láttam, másabb nézőpont.
