Vasárnap délután
Fura érzések, fura gondolatok, alapvető öröm vesz körül. Valahogy más volt, más lett ez a délután. Belépvén a szobába megszokott dallamok csapják meg a fülemet egész délután Dash Berlin albumot hallgattunk. Ehhez hozzájön egy ismert illat egy ismert érzés...Megérezvén gondolkodóba esek, de mégis min? Hogy merre van....pedig nincs itt! De én érzem hogy itt van,érzem jelenlétét...

Mondhatnám hogy ez egy megszokott délután, de valahogy mégsem az, nem tudom egy átlagos délutánnak nevezni pedig annak tűnt. Fura, de habozok és csak Rajta jár az agyam...Itt volt, tartalmas délutánt töltöttünk el, egymás érzékeivel játszva örök nyomokat hagytunk egymásba...Utána csak számomra az üresség és a mámor maradt, mint egyfajta részeg józanság tört rám, megrészegülten gondolok Rá...
- - - - - - - >
Annyi de annyi dolog változott. Együtt vagyunk több mint fél éve, és marhára nem olyan mint hajdanán - egyáltalán nem bánom. Azt kívánnám minden férfinak, hogy olyan párt találjon magának, mint amilyet nekem sikerült találnom. Pedig anno nem gondoltam volna, hogy valaha ez nekem el fog jönni...Féltem mindentől, félig futottam a nőktől. Most őt megtaláltam, itt van.

Hogy mégis milyen Ő?
Vidámaranyosszépodaadóhűségesgyönyörűszexivad... Melyik férfinak nem vágya egy ilyen nő?
Büszkeség tölt el, hogy igen, ő gyakorlatilag csak az enyém, senki másé. És most már nem kell mindig irigykednem haveromra, hogy bezzeg neki van nője...Most én élvezem, hogy van valaki mellettem, aki támogat, szeret és mindenben ott van. És le a kalappal előtte, mert igen kívánatos nőszemély És igen, ha eddig nem találtad ki, ő az én párom, lassan fél éve. Nem nagy idő de k*rvagyorsan eltelt, bele sem merek gondolni. Néha elgondolkozok, hogy annyira tökéletes minden, annyira megvagyunk(persze a szokásos vita beleszámolva), annyira figyelünk egymásra, hogy ez a véletlen műve?
Az utóbbi 2 hónap hozott tartalmas változást. Megnyílt előttem...Igen eddig nem volt nyitott, félt egy picit és nem mutatta önmagát. Én úgy is szerettem, amolyan picit szendén és félőnek, de most meg rajongok érte! Hihetetlen... De megismételvén a kérdést: vajon ez a véletlen műve?
Holnap nőnap. Őket kell ünnepelni, mert annyira multifunkcionálisak és logikátlanok, hogy ezért külön érdemes egy napot rászánni megtanulni és megérteni sosem fogod tudni, de nem is ez a lényeg, hanem a kölcsönös viszony, hogy az egyik a másik nélkül nem tud élni...