Az előző napi írásom miatt gondoltam írok egy másikat, picit arra utalva, mert kuszaság az amit oda írtam(persze említem hogy nem voltam épp józan és magamnál).
Talán egy kis magyarázat, miért tettem, miért írtam aznap este. Na most szerintem senkinek sem kell bemutatni, amikor szar napja van valakinek, és minden el van cseszve. Na kb nekem is ez volt. Többek között több látványelem az esti házibuliból, ami sajnos tagadhatatlanul kiverte a biztosítékot. Sajnos mindegyiknek van múltbéli eleme...

Kezdeném egy kis önéletrajzal. 18 éves vagyok, 4.-es gimnazista az egyik pesttől nem messze lévő gimiben. Családi helyzet jó, minden alapfeltétel megvan, saját szoba, szabadság...(khmmm...). A jövőt illetően vannak tervek: most épp aktuális a felsőoktatási felvételi érettségi, 4es átlagom van, BME a célom( VIK vagy VBK). Hobbiszinten érdekel az elektronika, számítástechnika, kosárlabdázom. De hogy ki is vagyok én? Magam szerint? Próbálok egyről a kettőre jutni, rájönni, de erre talán sose jövök rá(pedig fürkésztem nem egyszer )...
Fontos megemlíteni, hogy fordulópont volt az életemben 2007 május 29. Ugyanis ekkor kiderült hogy egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedek, gyógyszereken kell élnem(Crohn-kór). Szerencsére nem annyira komoly, mint egyeseknek, de talán ennek is oka van.

Pontosabban akkor egy kicsit lelkizünk. Mondhatni...nem is tudom hol kezdjem. Valamennyire másnak gondolom magam mint korombeliek. Nem kinézet, hanem mint felfogás: ugyanis már érettebb gondolkodásom van, jövőlátóbb(hála szüleimnek). Ennek is van előnye hátránya, de inkább a hátrányát érzem...Jobb lenne hülyének lenni...
2 fontosabb barátom van, akikkel mindenben osztozkodom, ők minden momentumban ott vannak, mindent tudnak rólam.
Mégse vagyok boldog(lehet ezt most eltúlzom)! Hogy miért? Most lehet hülyén hangzik ezek után, de a csajok... Mindig is egy fájópont volt bennem. Hogy mi az én bajom? Röviden: gondolkodom! De miért lehet ez a baj? Mert saját magamat bírom így eltántorítani magamat, hogy bármit is tegyek ezért a nőszemélyért...Na ezt elmagyarázom egy picit.
Ha egy csajt találok magamnak, aki még szabad is ráadásul elkezdek merőben gondolkodni. És általában saját magam ellensége szoktam lenni(tudom, hülyén hangzik). Sajnos így írnám le legegyszerűbben: mivel sokat gondolkodok, és csak a reális esélyeket vizsgálom, akkor ez egy ördögi kör aminek csak az eltántorodás a vége. Ez van ha gondolkodok.
Aznap este, talán csak azért lettem szarul mert egy nagyon szép ámbár hozzám nagyoon fiatal csajszi volt ott(3 év különbség). Még régebben próbáltam vele valamit kezdeni, de szokás szerint ez se jött össze. És haverom, akinek mit se szól egész jól elvolt vele. Na most semmi nem történt, tehát semmiért nem kéne haragudnom, mégis szarul esett. Nem haragszom a haverra....
Összességében nagyon kényesek a csajügyeim, ami miatt az egész életkedvemet nagyon le szokta vinni, lehet fölöslegesen, de én így érzem. Lehet azt mondani, csak tegyem ami jó, eddig se voltam őrült. Talán az új év...
Utalva az előző írásban a testi roncsot. Tudni illik rólam, hogy viszonylag hiperaktív gyerek voltam. Tehát mozogtam, sportoltam mindig valamit, de nem versenyszerűen. Most eléggé fájó pont volt amikor gyógyszerezésre kellett ráálnom, hisz magamat sportembernek gondoltam, és a gyógyszerek gondolata számomra negatív dolgot jelent. Későbbjöttek a betegség súlyosbodásai, hasfájás, ennek következtében le is álltam a sporttól(csökkent a sportkedv, kortikoszteroidok szedése). Perpill most béke van(hasban), és jó lenne valami izomzatot felcsípni(fogyás is volt, nem vagyok egy dagadék csávesz, így izomból fogytam ). A csapatomat is így otthagytam, most készülök visszamenni, de sok a lemaradásom, így sok munka vár rám.

Összesítve: vannak nagyon rossz pillanataim, + a szüleim se kezelnek úgy néha(ugye édesdrága szabadság....) mint ahogy kellene. Fiatal vagyok, előttem az élet...
Remélem érthető voltam