Kétszer láttalak már, két tök különböző időpontban. Talán többször lehetett volna, de csak kétszer vettelek észre. Tulajdonképpen tökmindegy. Szép voltál, de valamiért kifejezetten morcosnak tűntél mind a kétszer. Reggeli munkábamenés, otthoni zűrök, vagy valami más? Hmm. Sokan mások is morcosak néha. De őket mégse figyelem úgy, ahogy akkor téged figyeltelek. Na persze, az is átlagosnak volt tekinthető, hiszen sok szépséget megfigyelek, míg utazok. Csak téged kétszer láttalak, a többieket meg többnyire nem látom többé. De nincs jelentősége, úgyis elfelejtelek, ahogy leszállok.
Aztán ma reggel... bambulás és zenehallgatás közepette, hirtelen eszembe jutottál. Egyszer csak megjelent a gondolat a fejemben és arra gondoltam, vajon látlak-e még. Te pedig a következő pillanatban beléptél a szerelvénybe. Ugyanúgy velem szemben ültél le, mint mindig és ugyanúgy 2-3 "üléssel" odébb, mint mindig. Én meg köpni-nyelni nem tudtam...
És te most is szép voltál és most is morcos, mint máskor. Én pedig most is nagyon meg akartam tudni, hogy vajon miért. De aztán te ugyanúgy leszálltál a Moszkván*, mint máskor. Én meg ezt most nagyon nem felejtettem el, hanem azóta is azon gondolkodom, hogy vajon mi volt. De talán csak véletlen...
N
