ennyi volt... vége... amiről pár napja írtam, az a mai napon véget ért... most nagyon rossz... és még rosszabb is lesz, mire kezd múlni a fájdalom...

"a felhők fölött mindig kék az ég..." ez tart egyben...

"Kis lépés az emberiségnek... hosszú lépést a férfiaknak..." ++++++++++++++ BattleTag: mephiHUN#2258 ++++++++ A kígyó veszélyes állat mert harap, de a takarítónő még veszélyesebb, mert ő Maris

inni sincs kedvem... könnyebb lenne valamennyivel, de utána még jobban felszínre tör a fájdalom... most kell vele megküzdenem... tv meg nincs, mert az a sajátja volt és elvitte... aprón néznem kellene egy tunert vagy egy olcsó tv-t, hogy legyen azért valami...

szerintem nem tudjuk már megbeszélni... ha mindketten megbánjuk, akkor is kb 1% az esély rá, hogy visszajön délután 1-2dolgot visszahoz, amit véletlenül pakolt be a kocsiba és nem találtuk meg... majd kipakolásnál meglesz a telefontöltőm meg az ágytakaróm... nagyon szar, mert mindkettőnk egész családja is nagyon megkedvelte a másikat... olyan állapotban vagyok most, mint egy óvodás gyerek, akinek elvették a "kedvenc játékait" viszont emberinek érzem kicsit magam, mert rájöttem, hogy csak vannak azért érzelmeim... igaz, már késő

nem adom fel, mert ha nagyon rossz dolgok érnek, akkor utána ez változni szokott mindig... csak ki kell várnom...

[ Szerkesztve ]

"Kis lépés az emberiségnek... hosszú lépést a férfiaknak..." ++++++++++++++ BattleTag: mephiHUN#2258 ++++++++ A kígyó veszélyes állat mert harap, de a takarítónő még veszélyesebb, mert ő Maris

Tünetkezelésre igyál meg valamit, nem kell feltétlenül kiütnöd magad, csak annyit hogy épp érezd valahogy magad. Tévének ott vannak az onlájn adók, várj még ki, még nem lehetsz biztos mindenben. Pár nap, egy hét után, ha addig nem keress ő, megkeresheted hogy kiokosísd magad.
Addig meg fel a fejjel, mással is megesett már, én nem lett baja belőle.

főbb okok:
szerinte önző voltam és csak magammal foglalkoztam, mellesleg sokat gépeztem... szerinte... meg szintén szerinte alig jártunk el valahova...
szerintem meg épp én voltam az, aki inkább képes volt kompromisszumokat kötni, mert csomó olyan dolgot bevállaltam miatta, amit egyébként nem tettem volna meg... pl. az ő ízlése szerint mentünk pár koncertre meg hasonlók... egyébként meg heti rendszerességgel eljártunk mindenfelé... hétköznapokon ritkán, de hétvégente mindig mentünk valahova... a gépezés meg olyan dolog, hogy akkor csináltam főleg, ha nem volt itthon... reggel mondjuk benyomtam a gépet, elolvastam kávé közben 1-2 cikket (kb. 15perc), aztán csak akkor ültem ide, amikor hazaértem melóból és még nem volt itthon... ha itthon volt, akkor nagyon ritkán gépeztem... ő azt várta, hogy egyáltalán ne gépezzek... ezen ment is párszor a vita, hogy ilyet nem várhat el, hogy teljesen abbahagyjam, mert ez a végzettségem/hobbim... és nem is vittem túlzásba... végülis úgy láttam, hogy marhanagy papucsot akart belőlem csinálni, én pedig ennek ellenére csomó pontot belementem volna kompromisszumba... ő meg semmiben nem engedett főleg ilyen dolgok vezettek a végéhez... szerintem most otthon átgondolja a dolgokat, mert tegnap nem túl durván, de a fejéhez vágtam mindent és alig bírt aludni, annyit agyalt rajta... láttam rajta, hogy kezdte beismerni a hibáit és neki is fájt már a költözés... otthon meg a szüleinél még többet gondolkodhat és szerintem nagyon megbánja... nem akarom fényezni magam, de más 1/10 annyit sem tett volna meg a kedvéért, mint amit én tettem... legrosszabb személyiségjegyei: önző, akaratos, makacs és hirtelen próbál komoly döntést is meghozni mérlegelés nélkül... igaz, én még így is szeret(t)em...

#6: nem fogom azért kinyírni magam nő miatt "ami nem öl meg, az erőt ad"... átmentem már cifrább dolgokon is, de egyenlőre tudom, hogy nagyon rossz lesz... és még az út elején vagyok... nem látom még a fényt az alagút végén... akkor lesz majd igazán rossz, ha a vele megszokott dolgokat csinálnám... a másik meg az, hogy együtt költöztünk ide... együtt újítottuk a lakást és akármerre megyek, minden rá emlékeztet... kegyetlen...

[ Szerkesztve ]

"Kis lépés az emberiségnek... hosszú lépést a férfiaknak..." ++++++++++++++ BattleTag: mephiHUN#2258 ++++++++ A kígyó veszélyes állat mert harap, de a takarítónő még veszélyesebb, mert ő Maris

Nyugi, tul fogod elni ez biztos! Csak akard is
Amugy ilyenkor semmi sem segit, nalam talan a csavargas...de ha megyek sem tudok leulni 30 percnel tobbet egy helyen...mennem kell es mennem kell.
Nekem 3x annyi ido volt mint neked...es egy hete lett vege.
Persze nalam ez csak a fosbol keszult hab volt a sz@r tortamon...3 honap alatt minden osszedolt korulottem.
De legalabb katasztrofaban jo vagyok
Szal fel a fejjel!

Szerk:
"legrosszabb személyiségjegyei: önző, akaratos, makacs és hirtelen próbál komoly döntést is meghozni mérlegelés nélkül..."

Nem vok egy nagy szaki de nem nyilas veletlenul?

[ Szerkesztve ]

...

jah, várom is a holnapi melót... ott legalább lefoglalom magam... most beraktam egy adag ruhát mosni, hogy 1 hétre elegendő tiszta ruhám legyen... ezzel is megy most az idő legalább...
kapcsolatokban általában szép nagyot szoktam szívni... profi vagyok ebben... előző kapcsolat 3.5év volt és ott 1-2nap alatt túlestem rajta, mert csúnyán kicseszett velem a nő a végén... sétálni én is fogok most sokat, mert 40perc a munkahely gyalog... szombaton meg szüleimtől behozom a bringám... az majd segíteni fog... elkezdek majd újra bicajozni, mert az olyan számomra, mint a meditáció... csak hát itt városban kevés a lehetőség... falvak között szerettem össze-vissza menni...

még valami elfoglaltságon gondolkozok, ami lekötne és még pénzt is hozna... elő kellene vennem a c++ könyveim és kódolni ezerrel... hátha kell valakinek valami program és ebből még kicsit gyűjthetnék is...

ui: halak... elvileg horoszkóp szerint összeillettünk, mert én egy hülye/romantikus/érzelmes rák vagyok ma legalább megcsináltam egy évtizedenként esedékes fullszervízt a könnycsatornáimon... nem szokásom pedig sírni és nem vagyok már óvodás...

[ Szerkesztve ]

"Kis lépés az emberiségnek... hosszú lépést a férfiaknak..." ++++++++++++++ BattleTag: mephiHUN#2258 ++++++++ A kígyó veszélyes állat mert harap, de a takarítónő még veszélyesebb, mert ő Maris

Hmm először is sajnálom =/
Tudom milyen érzés. Nekem is volt hasonló még 5 évvel ezelőtt. Igaz, annak 2,5 év után lett vége.

Ilyenkor van pár lehetőség, és azoknak al-lehetőségei.

De szerintem nem lesz ennek még vége.

Szal vagy az lesz, hogy soha többet semmi, és tényleg vége.
Vagy pedig folytatódik. Erre nagyobb a lehetőség a körülményeket figyelembe véve.
Ugyanis a 1,5 év azért elég nagy megszokást eredményez. Amit egyik félnek se könnyű egyik pillanatról a másikra elfelejteni.
Ezért az szokott lenni ilyenkor, hogy újra és újra összejön az adott pár.
A kérdés csak az, hogy a problémákat, ami miatt először szétmentek lehet-e orvosolni.
Ha igen, akkor van rá esély, hogy komolyabb jövője is legyen a dolognak. Ha nem, akkor még egy ideig folytatódik ez az újra együtt aztán megint szét dolog, de ez fájdalmas és hosszú, mire rájönnek, hogy tényleg nincs értelme.

És ez szinte mindig szabály szerűen így működik. Rengeteg embert ismertem, akik hasonló cipőben jártak, és szinte mindegyik ugyan ezen történetek valamelyikét mesélte el. Persze volt 1-2 kivétel is, de az csak erősíti a szabályt

Én pl akkor kezdtem el Q3-azni a neten... Az volt az egyetlen dolog, ami szellemileg és fizikailag is 100%-osan lefoglalt... Ha abbahagytam, akkor egyből elöntöttek az érzések, a gondolatok, és kibírhatatlan volt... Így sokszor hajnali 2-3 ig Quakeztem, addig, amikor már bólogatok a monitor előtt az álmosságtól... : ) És csak akkor tudtam elaludni...