05.03. Csütörtök
A szerda kimaradt, lévén, hogy semmi érdemleges nem történt. Az elfogyasztott sörök, borok elérték a kellő hatást, és a négy óra alvás erre nem segített rá. Másnap volt, nem annyira keményen, mint szokott, de azért érezhetően. Az utóbbi időben nem ittam szinte semmi szeszt, ki is jöttem a formából rendesen. Mindegy, annyira nem is hiányzik. Nem gondoltam volna, hogy örülni fogok annak, hogy baromi drága a pia, de mégis. Nem rossz ez, na.
A szerda nagy része éberkómával telt, a többiek sem voltak jobb állapotban. Tom is bejött kilencre, mint én, aztán délután négytől kb. hétig aludt a gépe előtt. Közben leverte az egerét, a bögréjét, a papírjait, szóval, mindent, ami a keze ügyében volt. Ugyanis, nem folyamatosan aludt, hanem úgy hirtelen kidőlt pár percre, fél órára. Néha egy-egy mozdulat közben is, ami vicces látvány volt. Aztán hét körül leléptem, mondván, hogy ezt a munkát otthon is tudom folytatni. Elmentem boltba, vettem egy üveg whiskyt, megünneplendő, hogy már 1 hónapja itt vagyok. Ennyit arról, hogy nem fogok inni… Nem hiszem, hogy gyorsan el fog fogyni remélhetőleg sokáig kitart majd. Végül kipróbáltam a helyi whisky felhozatal egyik gyöngyét, a Suntory-t. Jelentem, nem olyan szar, mint vártam, sőt. Talán, mert nem annyira száraz, és fanyar, mint mondjuk a Red Label. Szemeztem Jackkel is, de végül meggyőztem magam, hogy jó lesz ez a Suntory, úgyis ki kell próbálni a helyi szeszt is.

Csütörtökön, azaz ma egész nap szakadt az eső. De, mint az állat. Nem tudom, hogy mennyi esett, de nem lepne meg, ha centiméterekről szólnának az adatok. Még ilyen időben sem voltam hajlandó bemenni az intézetbe, ha már egyszer ünnepnap van, nem melózok. Lehetek még ott eleget, nem vagyok én fanatikus. Szerencsére délutánra az eső is alábbhagyott, inkább már csak szitált. Mint otthon, amikor esik a köd. Nem rendes eső, de mégis minden ruha átázik tőle. Jobb ötletem nem lévén elmentem Harajukuba ismét. Múltkor ugye a tömeg miatt nem volt ott maradásom, így gondoltam, teszek még egy próbát, most hátha nincsenek annyian. Félig bejött az elgondolásom, mondjuk úgy, hogy nem voltak nagyon sokan. Ismét körbenéztem, ismét nyugtáztam, hogy ez a hely nem nekem való, láttam pár igen minőségi cuccot igen durva áron, és megtaláltam a bevásárló negyed bazársor részét is. Ez már egészen kellemes volt, van egy-két jó alternatív bolt is, igaz, ami náluk az alternatív, én azt nem vagyok hajlandó felvenni. Volt pár vállalható darab, lehet, hogy majd ha valami kell, visszanézek még ide. Illene fotózni is, mivel a gép sok mindent tud, de nem vízálló, ezért nem mertem elővenni. Mivel az eső újra rákezdett, vonatra ültem, és hazamentem. Néztem filmet, és dolgoztam kicsit a képeken, térképen, blogon, stb…

05.04. Péntek.
Igazából, egybe is vehetném ezt a napot a tegnapival, ugyanis semmi érdemleges nem történt. Az időjárás nagyszerűen megszívatott, majdnem sikerült rommá áznom, szerencse, hogy most nálam volt a gyűlölt esernyő. Kezdem megkedvelni. Reggel felnéztem, eső sehol, ragyogó napsütés. Ó, szuper, merre kéne ma menni? Ha már ilyen szép idő van, gondoltam, elmegyek Chiyodába. Ez a császári palota, és az azt körülvevő park neve. Ugyan, nagy része zárt, pár helyre azért mégis be lehet jutni. Elindultam, kiléptem az ajtón, rutinból körbenéztem, és visszamentem az esernyőért. Olyan gyanús volt az idő, semmi nem látszott, de nem tetszett dolog. Kb. fél órát mentem, és egyszer csak, amikor hátranéztem, láttam, hogy mögöttem szépen kékül az ég. Olyan sötéten. Nagyszerű, csodálatos, ha a felhő kb. 30 perc alatt jelent meg, akkor ez nem jelent sok jót. Kinéztem magamnak Gotandát, ahonnan haza tudok jutni vonattal, ha nagyon durvul a helyzet, és talán vannak üzletek is, amiket végső esetben végig lehet járni. Nem igazán hittem benne, hogy elérhetek odáig szárazon, és igazam lett. Még kb. 1,5 km-re lehettem a céltól, amikor elkezdett nagy cseppekben hullani az eső.

Ilyenkor szeretem a magasan levő utakat.

Ismét felnéztem, láttam, hogy még kb. 5 percem van, ideje fedezéket keresni. Szerencsére találtam egy magasan futó gyorsforgalmi utat, ami majdnem Gotandáig megy. Az volt a terv, hogy alatta szépen elosonok, ameddig lehet. Igaz, nem volt járda, meg eléggé lezárt helynek tűnt, de nem érdekelt. Ha a rendőr megkérdezi, hogy ugyan mi a francot keresek egy 3-3 sávos út két része között, a fent menő autópálya alatt, majd improvizálok valamit. Meggyőzően adom a hülyét. Mivel, egy kukkot nem értenék abból, amit mond, ő meg gyanítom, nem nagyon beszéli a magyart, szépen visszamennék a járdára és a szakadó esőben előbb-utóbb feladná. Szerencsére, a zsaruk sem szeretik ezt az időjárást, így nem volt gond. Azonban egyszer csak véget ért az ösvény, az eső meg közben igen csak rákezdett. Bevettem magam egy zárt helyre, egy zebra mellé, és vártam. És még mindig vártam. Közben tisztességes felhőszakadás kezdődött, a víz csak úgy ömlött.

Na, ez a szívás.

Érdekes módon az embereket ez nem nagyon zavarta. Jó, akiknél volt esernyő végül is megértem, csak térd alatt áznak el, de sokaknál semmi nem volt meg, a bringások sem annyira vízhatlanok. Láthatólag felkészületlenül érte őket az esemény. Általában jelzés értékű, ha az utcán mászkálók zömének esernyő van a kezében, még akkor is, ha épp ragyogóan süt a Nap. Nagyon pontos a rövid távú előrejelzési rendszerük, és szinte mindig telibe találnak. Úgy tűnik, ez most nem jött össze, de talán egy meteorológus sem fog rituális öngyilkosságot elkövetni. Mégis, senki sem nagyon akart fedezéket keresni, mindenki ment tovább, és közben sűrűn törölgették a szemüket, hogy legalább lássanak valamit. Furcsa. Egyedül álltam, és néztem, ahogy mindenki körülöttem szarrá ázik, mintha ez a lehető legtermészetesebb dolog lenne.

Sorstárs.

Igen, ott valóban kényelmesebb.

Végre aztán megállt mellettem egy motoros. Na, legalább valakinek van egy kis esze. Így már ketten néztük a vihart viszonylagos biztonságban. Az eső azonban nem akart alábbhagyni. Kb. egy óra állás után kezdtem unni a dolgot. Otthon nem szokott egy zápor ilyen hosszan tartani. Végül, nem volt mit tenni, elindultam. Rövidnadrág, szandál nem túl hatékony a járdán álló víz ellen, úgyhogy térdtől lefelé gyorsan eláztam úgy rendesen. Elértem Gotandába, találtam egy Starbucks-ot, beültem egy italra, és vártam, hogy elálljon az eső. De, ez nem történt meg. valamelyest csillapodott, de annyi. Az ég szürke volt, na, mondom remek, megint kezdődik a tartósan szar idő.

Eső, szürke ég, Gotanda állomás.

Elballagtam az állomásra, és hazavonatoztam. Beértem a lakásba, levetettem a vizes cuccokat, és láss csodát kisütött a nap… Fasza. Mondjuk, nem is én lettem volna, ha ez másképp alakul. Délután öt óra volt, azon agyaltam, hogy még elmegyek valamerre, de aztán mivel nem voltam benne biztos, hogy vége az esőnek, maradtam. Néztem egy filmet, és ismét rendeztem a blogot. Most este tizenegy körül van, és újra esik…

További képek nincsenek.

Hozzászólások ITT!