2019. március 23., szombat

Gyorskeresés

Tokió blog - Június 17.

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

06.17. Vasárnap
Ismét egy teljes szabadnap, aminek a felét ismét sikerült átaludnom. Kissé átvágott a japán meteorológia, mert záporokat, esőt helyezett kilátásba Tokió területén. Szerencsére ebből semmi nem lett, de ezt reggel még nem tudtam. Mivel a délelőtt elment alvással, mosással, kis takarítással, nyilvánvaló volt, hogy ma nagy kirándulás már nem lesz. A tegnapi sikertelen vadászatom kissé bosszantott, úgy döntöttem, hogy ma is szerencsét próbálok, de a város más részén. Kajáltam, összepakoltam, és indultam is. Megurót vettem célba, ami jó kiindulási pontnak tűnt. Egyrészt, nyújt annyi érdekességet, hogy eső esetén is el lehet lenni a környéken, másrészt, könnyű továbbutazni vonattal Shibuya, Shinjuku, vagy akár Shinagawa, Akihabara irányába is.


Blöki. Avagy, egy kipufogódob újjászületése.


Újabb templom... vagy shrine?

Végül, nem sok időt töltöttem itt, vadásztam egy kicsit, az ötből ismét egy doboz sikerült megtalálnom, majd tovább indultam. Mivel, az idő jónak tűnt, Shinjuku felé vettem az irányt. Van itt egypár park, amiket már régóta tervben volt felkeresni. Shinjuku Goen-t találtam meg végül, ami bár fizetős, a kétszáz jen belépő aprópénz, és a hely bőven kárpótol. Kicsit későn érkeztem, ez is csak fél ötig van nyitva, hiába hétvége, úgyhogy szűk másfél órám volt körbeszaladni. Nem értem, hogy miért kell délután fél ötkor zárni. Állatkertnél még rendben, nyilván nem két perc, mire az állatokat almozzák, megetetik, a gondozók sem éjfélkor szeretnének hazamenni. De ez egy park. Zárás után körbemegy pár ember, kukákat kiüríti, ellenőrzi, hogy valami hülye nem maradt-e bent, és annyi. Ha hat, vagy hét körül zárnának még az is bőven jó lenne, simán lehetne világosban végezni minden munkával. Olyat meg gondolni sem merek, hogy esetleg változó legyen a nyitva tartás, mondjuk nyáron tovább, vagy hétvégéken hosszabb ideig. Ennek megfelelően kissé rohanósra sikeredett a látogatás, de így is nagyon tetszett, amit láttam. Nem volt tömeg, és látnivaló is akadt bőven, készült elég sok fotó, és találtam kincset is.


Sziklakert


Csendélet


Árnyékban


Meditáljunk!

Miután fél ötkor pontban el kellett hagyni a helyet kissé tanácstalanul álltam a kijáratnál, nem volt ötletem, hogy merre tovább. Van ugyan még egy park a környéken, de innentől tuti biztos voltam benne, hogy az is hamarosan zár. Vettem egy jégkrémet, és végül a városközpont felé vettem az irányt. Hiba volt, mivel ez Tokió egyik legforgalmasabb szórakozó negyede a létező összes idióta itt bóklászott. Hihetetlen arcok jöttek szembe nagyon durva ruhákban. Sokszor nem tudtam megkülönböztetni, hogy akkor most a pár melyik tagja a fiú, és melyik lány, vagy van-e egyáltalán különbség ilyen téren. Ahogy nézem, az itteni faszik nagy része súlyos identitászavarral küzd. Többen mászkáltak kisminkelve, kiszedett szemöldökkel, láttam lakkozott körmű tagot is, és sokaknál volt olyan retikül, amire a legtöbb otthoni csaj simán ráizgulna. Kezdem érteni, miért buknak a japán csajok az európai, vagy amerikai pasikra. Azokban még látják a férfit, ami az itteni suhancok nagy részéből láthatólag már rég kihalt.


Mindent a gyalogosokért.


Kezd alakulni a tömeg.


Na, ez volt az a pont, ahol kissé elegem lett...

Találtam dohányboltot. Mióta megérkeztem azon agyaltam, hogy valamilyen módon meg kéne próbálni szerezni valami vizipipát, vagy sima pipát, vagy szivart. Hiányzik. Nem, nem elvonási tüneteim vannak, csak néha jó lenne tömni egyet, és filmnézés, vagy írás közben elszívni. Az elkövetkező egy évben ezt a programot biztos, hogy hanyagolni fogom. Egy valamire való hatvan centi körüli pipa, ami már nem csak dísz, hanem tényleg használható, úgy 50 ezer jen körül indul, a hozzá való dohányból 25 gramm 1500-3000 jen között mozog minőségtől függően. Egy szivar úgy 700-tól indul, és 2500-ig terjed, a hagyományos pipák 20000-től kezdődnek. Röhej. Vagy inkább pofátlanság. Cigizni viszont továbbra sem vagyok hajlandó. Mivel, errefelé rendkívül szigorúak a dohányzással kapcsolatos törvények, cigarettát csak automatából lehet venni, és minimum 420 jen egy doboz vékonyszálú. Viszont, érdekes módon sok ízesített is van, menta mondjuk annyira nem nagy meglepetés, de ahogy láttam, gyümölcs aromával is elérhetőek. Nem tudom, nem fogom kipróbálni, milyen is epres ízű bagót szívni, nekem epres vízipipa dohány kéne.


...és távoztam Shinjukuból.

Mivel túl nagy volt a népsűrűség, cirka másfél óra céltalan bolyongás után úgy döntöttem, hogy nekem ebből elég, és elindultam hazafelé. Még hét óra sem volt, úgyhogy gondoltam egy merészet, és elindultam gyalog Hatanodai felé. Cirka kilenc kilométer, két óra alatt kényelmesen megjárom, közben útba ejtek néhány ládát, meg talán akad valami érdekesség útközben. A geocaching mellett még egy dolog volt tervben, méghozzá egy használható, és olcsó bringa keresése. Azt hittem, egyszerű dolgom lesz, de sajna tévedtem. Annak ellenére, hogy rengeteg bringás van a városban, üzletből nincs olyan sok, használt bringákat árusító boltot pedig cirka lehetetlen találni. Az árak magasak, egy vacak kiskerekű izé, ami leginkább az otthoni Camping klasszikushoz hasonlít, 15 ezer jentől felfelé indul, és akár 100 ezerbe is kerülhet. A sima mezei bicaj (mint az otthoni Csepel) esetleg egy váltóval megtoldva pedig már húszezer. Aztán felfelé, határ a csillagos ég. Főleg Giant, Merida, Specialized, Trek és Bianchi (olyan cangát láttam az egyik kirakatban, a pofám leszakadt helyben, többször is: Bianchi Methanol SL 9990: Deore XTR szett, Magura Marta fékek, Magura villa, Mavic felni, karbon váz…) gépek fordulnak elő a nevesebb kategóriában horror áron. A legegyszerűbb alapmodell is 50-70 ezertől kezdődik. Mondjuk, Shimano Acera, vagy Alivio hajtással, váltóval, V-fékkel, valami noname aggyal, meg szimpla alufelnivel, esetleg egy SR telóval, de az már inkább extra. Amin már van némi érdemi alkatrész is, mondjuk Deore szett, Avid BB5, vagy 7 tárcsafék, WTB felni, Maxxis gumi, Shox Dart első villa, már bőven százezer felett járnak. Az itteni embereknek persze megfizethető, de én nem fogok többszázezer forintot költeni egy bringára, amit kilenc hónap múlva úgyis el kell majd adnom, ha egyáltalán megveszi valaki, vagy be tudom adni valami boltba. Szóval, a keret nálam max. 20000. Ebből kissé nehéz lesz használható gépet szerezni, de szeretem a kihívásokat. Sajnos, ma semmi érdemleges ajánlat nem jött szembe, talán majd legközelebb.


Shibuya este

A hazaúttal kapcsolatban alapvetően az elgondolás bejött, látnivaló volt, rejtések is voltak, bár egyet sem sikerült megtalálnom, viszont, a távolság, és a szükséges idő tekintetében kissé alálőttem. Cirka tizenkét kilométer, és több mint két és fél óra után érkeztem haza, fél tíz körül. A mai táv ennek megfelelően 32 km lett, és hat ládával bővült a gyűjteményem. Jövő hétvégére itt az ideje valami újabb kalandnak, kezd egy kicsit ellaposodni a történet. Remélem, nem lesz eső, és akkor majd kitalálok valamit.

Új képek találhatók ITT, ITT, és ITT.

Hozzászólni itt lehet!

  • Nem lehet hozzászólni
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.