08.05. Vasárnap
Ma túlélőgyakorlatot tartottam, a cél az életben maradás volt, sivatagi viszonyok között. Nem, Japánban szerencsére nincs sivatag, vagy ilyesmi, viszont az időjárás ma valami furcsa átmenetet képezett a trópusi, és a szaharai között. A páratartalom csökkent, a hőmérséklet emelkedett, ugyan nem tudom, hogy hány fokig, de gyilkos körülmények voltak, alaposan lefáradtam a nap végére. Mára semmi extrát nem terveztem, a múlt vasárnapi hakonei kaland után most elvileg pihenés következett volna, újabb túra majd jövő vasárnap esedékes, lehet, visszamegyek Takaóba, vár még rám egy meghódítandó csúcs, ami a múltkor elmaradt.
Mivel, most nem terveztem túl messze utazni, ismét az öblöt vettem célba. Odaibában már sokszor voltam, Shin-Kiba is megvolt a Tokyo-gate-tel, meg a parkokkal, úgyhogy, most tovább mentem Disney Land felé.

Ez egy másik világ határát jelzi.

Úgy terveztem, folytatom a ládázást a környéken, de ismét jól megszívattam magam. Önmagában kiváló gondolat volt átnézni a környék ládáiról fellelhető információkat a honlapon, de mit sem ér az egész, ha azok nem szerepelnek a GPS-ben… Márpedig, most pontosan ez történt, pont Shin-Kiba volt a határa az elmentett ládatérképnek. Tehát, Hatanodaitól addig minden, onnantól viszont semmi. Nagyon boldog voltam, de nem volt mit tenni, koordináták nélkül kissé esélytelen a dolog, hiába emlékeztem sok rejtés leírására, meg pár spoiler képre, a lényegi információ hiányzott. így nem volt mit tenni, nem láda, hanem látványosság orientáltan mászkáltam, mondhatni, megnéztem, ami szembe jött.

A bejárat a park területére. Itt még nincsenek kasszák.

Disney Land területére, illetve annak fizetős részére nem léptem, mert egyrészt délután fél kettő körül érkeztem meg, másrészt a belépő színvonala kissé durva volt. 6200 jen per fő, egy napra a Disney Land-be, és külön ugyan ennyi a Disney Sea-be. Fogalmam sincs, hogy az utóbbi mit takar, Hiro utólag azt mondta, hogy ez is ugyan olyan, mint a másik, csak ez inkább felnőtteknek szól. Lehet, hogy ezt majd egyszer megjátszom, ha már itt vagyok, otthon a legközelebbi Párizsban van, oda nem hiszem, hogy valaha is eljutok. Joe szerint egyszer érdemes megnézni, de ez szigorúan egész napos program, tehát illik reggel érkezni, és akkor talán zárásra végig lehet járni. Hiro azt tanácsolta, hogy ezt majd valamikor ősszel tegyem meg, mert nyáron iszonyatos tömeg van, különösen most, mivel ez a szabadság, és nyaralás hónapja (ki az az állat, aki Disney Landbe megy nyaralni??). Érdekes módon, mikor megérkeztem, nem volt tömeg, a kasszák is üresen álltak, sehol nem voltak sorok, csak pár család lézengett a környéken. Úgy látszik, aki komolyan gondolta a látogatást, már bent volt a parkban. Egyébként, a japánok körében iszonyat népszerű ez a két tulajdonképpen vidámpark. Hiro is többször volt már, főleg a gyerekeivel persze, de a felnőttek is nagyon szeretnek ide járni. Nem tudom, engem valahogy ez a fajta szórakozás annyira nem vonz. Majd körülnézek a honlapon, hogy mik vannak, aztán eldöntöm, kell-e ez nekem. A környék viszont szép, legjobban a Disney Hotel tetszett, az tényleg olyan, mintha valami rajzfilmbe csöppenne az ember, olyan mesebeli hatása van az egész épületnek.

Tokyo Disneyland Hotel közelről...

...és távolról.

Szegény sövény...

Gondolom, az árak is hasonlóan elrugaszkodottak a valóságtól. A környéken egyébként rengeteg szálloda található, hatalmas infrastruktúra épült itt ki a szórakoztatásra, nem is értem, hogy tudnak fennmaradni. Legalább tíz hotelt számoltam össze, és mindegyik jóval nagyobb volt, mint az otthoniak bármelyike. Ha mindegyik jövedelmező, és megfelelően kihasznált, akkor ez óriási forgalmat, és népszerűséget jelent. Már pedig, valószínűleg ez a helyzet, ugyanis a szállók bejárata előtt elsétálva mindegyiknél élénk nyüzsgést tapasztaltam. Taxik, buszok jöttek mentek folyamatosan. A Disney Resort területén természetesen disney buszok szállítják az utasokat a főbb állomások között, illetve, egy privát, disney monorail is közlekedik, amivel lehetőség van felülről is megszemlélni a területet.

Disney Monorail

Szerény szállodácska...

...meg egy másik.

Ezt most kihagytam, mert ezen viszont hatalmas tömeg volt, másrészt, szerintem túl kicsik az ablakok a normális kilátáshoz. Illetve, ha tíz gyerek jut egy ablakra, az nekem pontosan tízzel több a kelleténél. Majd talán máskor. Most inkább körbesétáltam a félszigeten. Furcsa, hogy a Disney Resort szinte tényleg szigetként különül el a területtől. Körülötte vagy a tenger, vagy füves puszta, vagy gyárak, telepek sorakoznak. Furcsa kontraszt, mintha Győrben a belváros, és az Ipari Park közé beraknánk egy vidámparkot. A semmi közepén egy színes szórakoztató negyed, gyakorlatilag az egyetlen dolog, amiért érdemes ide jönni. Furcsa, hogy egyik percben még a fényűző hotelek között mászkálni, és nézni a turistákat, a másikban meg már hatalmas gyárépületek között lenni és látni a dolgozó munkásokat. Újabb éles kontrasztot jelent horgászokkal, és napozó fiatalokkal a tengerpart, ahova bár iparterületen keresztül, de szerencsére sikerült lejutnom, és mennem egy kört. Eddig innen nyílt talán a legjobb kilátás az öbölre, és Chiba tartományra. Most vettem csak észre, hogy az öböl gyakorlatilag le van zárva a partőrség által. Vagy tizenkét cirkálót számoltam meg, amik egymás mellett álltak orral az öböl bejárata felé. Nem tudom, hogy mire ez a nagy készültség, vagy mi ellen védekeznek, de félelmetes látványt nyújtottak. Eszembe nem jutna törvényt sérteni, vagy illetéktelenül behajózni erre a területre.

Japan Coast Guard

Most volt alkalmam közelebbről látni az öböl másik szélét is. Ahogy nézem, semmi extra dolog nincs ott, ugyanúgy teljesen beépített, mint a tokiói partszakasz, és ahhoz hasonlóan főként gyárak, erőművek, kikötők sorakoznak végig. Nem hiszem, hogy el fogok látogatni oda, valahogy nem hozott lázba. Mivel, ládázni nem tudtam, és környéken minden érdemesebb látnivaló elfogyott, elindultam a másik irányba, vissza Shin-Kiba felé. Baromi meleg volt, és mivel eddig gyakorlatilag a tűző napon mászkáltam több órán keresztül, úgy gondoltam, ideje egy kissé árnyékosabb, és hűsebb területet keresni. Elmentem tehát abba a parkba, ahol már kétszer jártam, egyszer az óriáskereket néztem meg, aztán meg az itt lévő Tokyo Sea World akváriumba látogattam el. Sokkal kellemesebb volt a klíma, jó volt itt sétálni, és újra végigjárni a madár leseket. Valószínű, a madaraknak is melegük volt, mert csak pár lézengett a tóban, aminek nagy része mostanra eltűnt, és csak egy mocsár maradt a helyén. Viszont, láttam rengeteg rákot, éppen most lehetett valami párzási időszakuk, ezrével nyüzsögtek az iszapban. Furcsa módon, a madarak nem használták ki a terített asztalt, lehet, hogy ők inkább a halakra utaznak.

Ő legalább nem pislog bele a képbe...

Érdekes módon, a park egyébként a leghangosabb terület volt, ahol jártam a mai napon, köszönhető az ipari mennyiségű kabócának. Az utóbbi években Pécsen is megjelent pár, de ami itt van, az brutális. Mindenhonnan hallani jellegzetes hangjukat, és kimondottan hangosak, sokszor már kellemetlenek. A parkban meg aztán nagyon elemükben voltak, zúgott a fülem. Hatanodaiban is vannak szép számmal, de ott jóval kevesebb a fa, így nincs akkora életterük. Egyébként annyira nem zavaróak, az egyetlen gondom velük, hogy bár éjszaka ők is alszanak, viszont hajnali fél ötkor kelnek, és ez meglehetősen kellemetlen, a nyitott ablak miatt. Márpedig ez mostanában erősen ajánlott.
A parkból fél hét körül aztán tovább indultam, úgy voltam vele, hogy még egy kis séta belefér, így visszagyalogoltam Shin-Kiba állomásig, majd onnan direkt Oimachiba mentem. Szereztem vacsorát, és fél kilenc körül vissza is érkeztem a lakáshoz. A mai táv 20 kilométer volt, ami nem sok, de ilyen durva hőségben mégis fárasztó. Ma hideg vízzel zuhanyoztam, na nem a gázszámla csökkentése érdekében.

Mára ennyi.

További képek vannak ITT!

Hozzászólni itt lehet!