4.7. Szombat
Japánban sok embernek a szombat is munkanap. Na, vajon én ebbe a csoportba tartozom? Hát hogyne. Úgyhogy reggel kilencre ismét megjelentem az intézetben. Az előző nap elfogyasztott szolid mennyiségű alkohol a jet lag hatásával kombinálva kifejezetten gyilkos volt, mondhatni alig éltem. Ennek megfelelő volt a munkamorálom is. Mivel főnököm nem tette tiszteletét ma (valószínűleg máshol dolgozott épp), neteztem egy kicsit, írtam pár emailt, meg beszéltem szüleimmel is. Meglepett, nem gondoltam volna, hogy anyut éjjel kettőkor ébren találom. Aztán délután egy körül az addig rendületlenül kitartó kolléga is elaludt az asztalánál, erre úgy döntöttem, hogy ebből elég volt, és leléptem. Elindultam egy kis felfedező útra a környéken, aminek egy 17 km-es séta lett a vége. Gondoltam, ládázok is egyet, ha már egyesével bekódoltam a koordinátákat a GPS-be. Nos, tanulságos túra volt, több dologra is rájöttem.

Tipikus lakóház Tokióban. Szép, igényes, tiszta.

Pl.: Szerintem Tokió egy random generált térképpel rendelkezik, amire felhúztak egy méretes, ámde időnként ismétlődő textúrát. Tuti, hogy a város végtelenítve is van, kizárt, hogy létezik olyan, hogy Tokió vége tábla. Gyk: baromi nagy, baromi egyhangú, baromi sok betonnal. 10 nm-nél nagyobb szabad földterületet egyszer láttam, azt is egy építkezésen. Valószínűleg előtte nap dózeroltak.

Városkép. A vasút a tömegközlekedés fő eszköze.

Másik nagy tanulság: a GPS-em egy kalap szar! Na, jó, ez így nem teljesen igaz, otthon viszonylag elfogadható volt, és nem is csak GPS, hanem a Defy… Itt azonban kukázható a technika. Egyszerűen a sok beton, vezetékek, épületek, túl leárnyékolják. Ennek eredményeképp egy nyamvadt ládát sem találtam. Kell egy Garmin… Ebbe még belejátszott a tény, hogy az egyik doboz pont egy parkban volt elrejtve, de az 50 méteres körzetében kb. 1000 ember tömörült. Na, ki találja ki, mi miatt? Igen, Sakura…

Asszimmetria. A rózsaszín fák is cseresznyék.

A többi helyen sem volt sokkal jobb a helyzet. Ez a város nem kompatibilis a Geocaching szabályaival. Hogy a francba lehet ládát keresni egy tér kellős közepén, ahol 2 ember/m2 a népsűrűség? Jelzem, sehogy. Egyébként sem olvadok bele a környezetembe a szőke fejemmel, meg kék szememmel, de ha ezt még tetézem azzal, hogy GPS-el a kezembe minden fát, bokrot, táblát, padot, szobrot… masszívan vizsgálok perceken át, és közben káromkodok, az nem igazán segíti a helyzetemet. Szóval, láda az nem lett. De a séta jó volt.

Ueno park. Sok-sok ezer emberrel.

4.8. Vasárnap
Végre, nem kell dolgozni. Ezt ki is használtam, és aludtam 12 órát, ami régen esett meg velem utoljára. Rám fért. Teljesen feltöltődve bemásztam az irodába, hogy netfüggőségemet csillapítsam (kb. mint a vérre éhező zombi, lassan, de elszántan), illetve, újabb geopontokat töltsek fel csodás masinámra. Ilyen könnyen nem adom fel a dolgot. Aztán elindultam. Különösebb tervem nem volt a mai napra, gondoltam, majd lesz valami. Lett is, úgy 20 km gyaloglás. Tegnapi következtetéseim újra beigazolódtak (végtelen város, kuka GPS, brutális mennyiségű ember). Következmény: elfáradtam, és láda megint csak nem lett (ez már frusztrál, az pedig nem jelent jót). Voltam az Ueno parkban, ami egy “hatalmas” park Tokió északi részén. Annyira nem nagy, tippre kicsit kisebb, mint a Városliget. Van benne egy tó is, az elég korrekt méretű. Na, és vajon mit néztem meg itt? Már le se írom. A lényeg, hogy rajtam kívül még kb. 10000 ember választotta magának ma ezt a parkot.

Még a tó is zsúfolt volt.

Nem volt tömeg… ugyan… Ez már valami más. Az a ritka eset, amikor egy kézigránát is kataklizma-szerű népességcsökkenést tudna okozni. És persze, ebben az irdatlan népsűrűségben is Bodhisattva békés követe, aki a mit tudom én milyen templomért gyűjt, pont engem talált meg. Sajnos, ilyenkor valahogy nem igazán tudok nemet mondani, minden ilyen hülyét meghallgatok. Szépen elmondta, hogy ki ő is mit akar (persze japánul), majd kért, hogy írjam fel a nevemet, meg a címemet. Aha, persze. A bankkártyám PIN kódját esetleg ne adjam meg? Kapott egy Mavericket, meg egy Hatanodai-t, és ezzel még nem is hazudtam olyan sokat. Kezembe nyomott egy egész pofás karkötőt, és valami áldás-szerűt mondott hozzá. Gondoltam, akkor most kell adakozni. Ő is ezen a véleményen volt. Elővett egy füzetet, és elém tette, hogy írjam bele, mennyit adok. Az előttem szereplő nevek mellett mindenhol 10, meg 30000 jen volt, ennyire nem lehetnek nagylelkűek a japánok, itt valami gubanc van. Összesen van ennyim erre a hónapra, komolyabb kényszerítő erő hatására sem adnám oda. Elővettem ezer jent, mondom, ne haragudj öreg, ennyim van, a diák vagyok kulcsmondatot összeraktam japánul, kezébe nyomtam az ezrest, és távozni készültem. Ő meg rámutatott a karkötőre, és a Maverick mellett álló 1000 jent szó nélkül átírta 2000-re. Na, meg az utcasarkon dekkoló jó édes anyád! Úgy látszik, hogy a pofátlanság univerzális ezen a világon. Ezt a témát gyorsan rövidre akartam zárni különösebb felhajtás nélkül, úgyhogy japánul nyomtam egy elnézést, meg egy Sajonárát, és lepattantam. Említettem már, hogy hatalmas volt a tömeg? Na, most először örültem neki. Behúztam a nyakam, gyorsan kerültem két sarkot, és már ott sem voltam. Vissza se néztem. Jó lecke volt, ezer jenem bánta, de mindegy. Csávókám majd elszámol Bodhisattvával, vagy akivel akar, a járulékos veszteséget meg kibírom.

Tokyo Skytree a távolban.

Hazafelé még beugrottam Akihabarába. Erről tervezek majd egy külön írást, mert ez egy über brutál hely. De tényleg. Ez a világ legnagyobb informatikai és multimédiás bevásárló negyede. Novemberben már jártam a város ezen részén, Joe barátom is rengeteg időt töltött el itt, úgyhogy amint lehetőség volt rá, megmutatta nekem is. Egyelőre legyen elég annyi, hogy az első nagyobb boltba bementem, és ismét leesett az állam. Hatemeletnyi telefon, számítógép, és egyéb szórakoztató elektronika egy épületben.

Mind a két üveges polcon csak SSD-k sorakoznak.

Ha azt kérdeznétek, hogy pl. HD 7970? Azt mondanám, melyik verzió érdekel? Ott vannak egymás mellett a polcon. Na, szóval nem tudom milyen a mennyország, de remélem, hogy valami hasonló.

Nem ám csak rendelésre, ugyan. Levehető a polcról.

További fotók a hétről ITT!!!