Nekem újat. Nyilván.

Aznap került fel a hirdetés, jó áron volt, faceliftes. A képek alapján nem túlságosan felextrázott darab, de ez nem feltétlenül jelent fapadot.
Délután ér haza a tulaj, akkorra menjek. Ok nem gáz, én is dolgozok.
Átkocsikáztam a címre, kijött az ember, beültem és azonnal éreztem: itthon vagyok.

Azért persze körbenéztem a kocsit: légrugók csak hátul, de szépen áll. A kilométeróra egy nyilvánvalóan fikcionális értéket mutat, de ilyen apróságon nem akadunk fenn. Rozsda sehol, motorja pöccröff, finoman jár, a klíma klímul, a felszereltség pedig Avantgarde. Engem kilóra megvett.

Jah igen, mert ezt eddig elfelejtettem megírni: számomra a selling pointja az egész W211-nek a kizárólag az Avantgarde felszereltség mellé választható alumínium alapon fehér színű óracsoport.

A legelegánsabb műszeregység, amit valaha láttam. A szín, a textúra, a tipográfia, egyszerűen gyönyörű. Engedtem el fekete órás autót csak emiatt. Olyan a Passatban is van.

Persze engem a korábbi autók is le tudtak nyűgözni, így nem nekem kellett rábólintanom, hanem olyannak, aki ért is hozzá.
Két nap múlva ért rá a szerelő, aki egyébként nagy Mercibuzi, nem mellesleg pedig ugyanilyen E220-asa van, szóval bíztam benne, hogy ha valami kehe van a gépnek, azt ő meglátja.
Elmentünk, a tulaj csak a kezembe nyomta a kulcsot “majd szóltok, ha van valami”, és bement a házba.
A szerelő egy órán át simogatta az autót, diagnosztika, próbakör, potenciális problémák, de semmi komoly. A próbakör alatt kérdezte, hogy amúgy mennyiért hirdetik? Megmondtam, az volt a válasza, hogy ő nem akar semmire rábeszélni, de ennyi pénzért ez nagyon jó vétel.
Visszaértünk, még beszélgettünk valamennyit a tulajjal, elmondtam neki, hogy másnap pénzzel jövök vissza.
Így is lett, megírtuk a papírokat, átutaltam a pénzt, kulcs, forgalmi, törzskönyv, a viszontlátásra. Még ott a ház előtt kötöttem egy biztosítást (ahol a nagy lendületben sikerült is elgépelnem az adásvétel napját, aztán csodálkoztam, hogy miért van fedezetlenségi díj a számlán… szerencsére egy telefonhívás után javították), aztán go.

Hazagurultam… nem is: hazavonultam. Tagadhatatlan az 1700 kilós össztömeg, de legalább valamennyire kivasalja az úthibákat. Cserébe nem akkora a tűzijáték, amit padlógázon ad, pedig először arra számítottam, hogy majd mennyire hátbavág a 170 lóerő, aztán persze rájöttem, hogy oké, ez nem kevés, de a - Passathoz képest - plusz 40 lónak 3 mázsával többet is kell cipelnie.

Azóta folyamatosan ismerkedek az autóval, várom, hogy mehessünk valahová. Az első és legfontosabb tapasztalatom, hogy mennyire csend van benne. A Peugeot egy műanyagdoboz, a Passat meg egy kistraktor, de ez addig nem tűnik fel, amíg be nem ülsz egy ilyen autóba és veszed észre, hogy 120-al mész, de még mindig elég halkan beszélgetni… Meg hogy 120-al mész, pedig csak 90-el akartál
A formája egyszerűen gyönyörű, jó ránézni. Szegény Passat egy unalmas hasáb mellette, látszik, hogy más évtizedekben tervezték őket más célközönségnek. Jól láthatóan és érezhetően nagyobb a Passatnál, pedig az se volt szűk vagy rövid.

Tetszik a felszereltség, hogy van tetőablak meg kihajtható vonóhorog. Ülésfűtés nincs, azt szerettem a Passatban, de túlélek enélkül is. A fejegységet Androidosra cserélte egy korábbi tulaj, egész használható, és így van tolatókamera meg rendes navigáció és zenelejátszás (meg végre van egy olyan alkatrésze az autónak, amihez valóban értek).
Érdekes Mercedeses hülyeség a kombinált baloldali bajuszkapcsoló (jobboldali nincs is), amivel egyszerre indexelsz, kapcsolod a reflektort és fénykürtöt, működteted az első és hátsó ablaktörlőket, illetve az első és hátsó szélvédőmosót. Végülis nem rossz, de némi megszokást igényel.

A fogyasztása kifejezetten baráti, országúton gond nélkül 7 liter alá vihető, ami a nagykapacitású - 80 literes - üzemanyagtartállyal komoly hatótávot ad az autónak
Nem hibamentes az autó, de egyik sem komoly vagy drágán javítható, nagy részük kényelmi funkció, mindössze egy van, ami a napi használatban problémát tud okozni, de azt néhány napon belül javíttatni fogom. Ezekre majd egy külön bejegyzésben térek ki.

Összességében nagyon boldog vagyok, hogy meglett ez az autó. Nagyon régóta szerettem volna és örülök, hogy úgy és olyat sikerült venni, ami teljesítette azokat a kritériumokat, amiket én elvártam a leendő új autómtól, sehol nem kellett kompromisszumot kötni.
Minden esetben elégedetten ülök bele, rengetegen megdicsérték, egyik kollégám, aki pár hete vette át a Mercimnél kb hatszor értékesebb autóját, kétszer is elmondta, hogy milyen fasza autót vettem. Szóval jól esik, na.

Meg persze kiszállás után is jó visszanézni rá