...szóval... van ez a zenekarosdi, amiben, mint az elmúlt pár évben kiderült számomra, sokkal több ember van benne, mint gondoltam. Ebbe persze én is beletartozom, én is zenélek de nem annyit és nem azon a színvonalon, hogy ebből élnék. Ugyanolyan 9-től 5-ig melóm van, mint sokmindenkinek.
Valahogy ez a zenekar dolog külföldön, főleg USA-ban nem úgy megy, mint nálunk. Mintha a hazai amatőr zenekarok fegyelmezettebbek lennének. Mennyi olyan bejegyzés van blogokon, meg persze a Youtube is tele van vele, hogy béna zenekarok béna számok feldolgozását játszák egy koncerten, bénán. Valahogy ott ennek hagyománya van, hogy "Hú, alapítsunk zenekart. Egyikünk sem játszott soha semmilyen hangszeren, de tökmindegy." És akkor 3 óra próbálás után kiállnak a helyi Walmart parkolójába és eljátszák a Smoke on the watert meg még 3 klisé számot, de fülfájdítóan rosszul. Ilyenkor mindig ugyanaz jut eszembe, mint a hazai tehetségkutatókon a válogatás nézése közben: Ezeknek az embereknek nincs egy darab olyan barátja vagy családtagja, aki leül velük, hogy: "Figyelj, szerintem nem kéne erőltetni, felveszem, ahogy énekelsz/játszol és meghallgathatod, hogy nagyon nem jó." ?
Itthon azt vettem észre hogy 4 kategóriára bomlik az amatőr zenészek tábora, legalábbis amit én látok belőle.
Essünk túl rajta: Vagyunk pl mi, akik szeretnek szenélni, saját számok, dallamos, de nem unalmas rádiórock, az emberek szeretik, akikkel együtt szoktunk néha játszani azok is hasonló emberek. Semmi extra röviden.
Vannak a metálosok. Ők zúznak mellettünk, hogy szinte átszakad a próbaterem fala. Velük nincs semmi baj, ők szeretnek zúzni és sokszor hallatszik, hogy tudnak is, szóval hajrá.
Vannak a feldolgozók. Tőlük mindig, de mihindihiiiig csak és kizárólag valami mások által agyonjátszott 80-as - 90-es évek rettenet hallatszik ki. Nem baj, ha nincs saját szám, tök jól lehet koncertezni feldolgozásokkal, de ne a Juventus rádióból szedjétek az ihletet, könyörgök.
Aztán vannak a "művészek". Tőlük aztán jön gypsiklezmer lounge afrobeat pánsípon. A dobos előtt 736 cintányér és nem fél használni mindet. Az énekesnő másodpercenként 3500 különböző hangot ad ki amitől Christina Auguilgrhgrera is csak les, mint a vett malac. A gitáros gitárja többe került mint az összes lakás amiben valaha lakni fogok életem során és szól az acid jazz fúzió diszkó. Rendben, tehetség, mittudomén, csak egy magamfajta fülével ez nagyon nagyon nagyon sok és a kevesebb ebben az esetben több lenne.
