El sem hiszem, hogy végre eljött ez a nap is. Reggel kávézás közben kivételesen a tévéket néztem, Közben Kaytöskukkáné pizzát hidratált a konyhában (4-es hidtrátszinten a legjobb). Reggeli után felvettem önbefűzős Nike cipőmet, méretre igazodó kabátomat és színes baseball sapkámat, kifordítottam a nadrágom zsebét és hónom alá csaptam a légdeszkát, hogy elinduljak melóba.

Gyerekkorom és felnőttkorom meghatározó filmtrilógiája a Vissza a jövőbe. Anno pici szülővárosom még picibb mozijában láttam először és nem hittem a szememnek. Mikor a második rész ment valahogy év vége felé jártunk. Mikor a végén egyből ajánlották a harmadik, befejező részt nagyon fellelkesültem, de lelohadt a jókedvem, mikor kiírták: Jövő karácsonykor a mozikban. Egy évet kellett várni a befejezésre, de megérte.
Mai napig minden egyes pillanatát ugyanúgy élvezem, mint gyerekként a moziban. Habár igazi rajongónak tartom magam, van olyan ismerősöm, aki az első részt majdnem teljes egészében szó szerint tudja idézni. Jól elvagyunk mikor fél óráig csak Vissza a jövvőbe idézetekben beszélgetünk. Ráadásul a mindennapokban is simán kicsúszik néha a számon, hogy: "Te magasságos!" vagy hogy "Mi van, nyuszi vagy?" esetleg mikor kiveszek valamit a sütőből: -Mi az, Doki, forró? -Nem, hideg. Jéghideg.

Szóval emeljük cukormentes Pepsinket magasra Marty McFly és Dr Emmett Brown egészségére!