2013. 11. 08.
Egész nap a munkával telt, gyakorlatilag semmi érdekes nem történt.
2013. 11. 09.
Ma Day Off volt. Eredeti terv szerint holnap lett volna, de ma erős volt a szél, ezért előbbre hozták. Kollégákkal el is terveztük, hogy elmegyünk Laayoune-ba és jól bevásárolunk. Korábban voltak ott demonstrációk egy pár napja, de mostanra csillapodtak a kedélyek, ismét biztonságos volt arra menni. Hát akkor lóra. Én voltam a túravezető, mert hogy Én már voltam ott boltba. Mint kiderült ez semmit sem jelent, mert úgy eltévedtem, ahogy azt illik. Bekeveredtünk egy bazársorba, ahol tipikus helyi körülmények uralkodtak. Kosz, dzsuva, kaotikus közlekedés, meg miegymás. Dán kollégák mondták, mikor arra jártunk korábban, hogy Ők biza itt ki nem szállnának a kocsiból, mert jajj de rossz. Hát oszt? Mit nekünk veszély. Mi kiszálltunk. Járkálunk és láss csodát. Mindenki a maga dolgával foglalkozik, senki nem akar bántani, vagy ilyenek. Egyszerűen a helyén kell kezelni a dolgokat. Ha az ember úgy megy oda, hogy Ő a nagy európai, meg magas lovon ül, lekezelő, akkor ne is várjon csodát. Mi viszont csodát láttunk. Egy kincset. Tudni kell tiszteletben tartani a másikat, annak szokásait és minden rendben lesz. Nyilván ránk is furcsa szemmel néztek, mert mégis kitűntünk a tömegből, de látták, hogy közvetlenek vagyunk, nem ódzkodunk és így el is fogadtak minket. Hét-szentség, hogy itt is meg vannak a rossz ember akik bántatnának, ez tisztasor, de szerencsére ma nekik is Day Off volt. Vásároltunk ebben a bazársorban egy csomó zöldséget, meg kolléga nagyon fakanalat akart venni. Mondta, hogy neki hiányzik a főzéshez. Oké, akkor keressünk. Kerestük is vagy fél óráig, de sehol se lehetett kapni. Végül mondta a kolléga, hogy „áhh, most már elég egy darab fa is, aztán kifaragom magamnak”… Erre tessék. Ott egy asztalosműhely, két bazár között. Elég fura látvány volt, hogy: zöldség, zöldség, gyümölcs, FA, háztartási cuccok, edények… Frankón ott fűrészelte a fát az öreg. Odamentünk, kértünk egy kis darab fát, kifizettük és mentünk is.
Végül csak megtaláltuk a boltot, így oda is bementünk. Ismét nyugis vásárlás. Kb olyan 5-6000 forintot költöttem, és sok mindent vásároltam. Főként olyanokat, amiket előzőleg kihagytam, viszont kellhetnek a további főzésekhez.
Visszaérkezéskor, neki is fogtam a tevehús feldolgozásának. Elhatároztam, hogy megbosszulom az előző rágósságát. Ekkor döntöttem el, hogy csinálok egy jó kis pörit belőle. Igaz oldalast vettem, de a felső részén volt hús rendesen. Pörkölthöz legalábbis bőven elég volt. Egy dolgot leszámítva, volt mindenem. Olaj – tudom, zsírral lenne ideális, de ez is megteszi – hús, pirospaprika, paprika, paradicsom, csípős chili, só, víz, tészta. Borsom viszont nem volt. Mindegy, most jó lesz nélküle is. Később kiderült – főzés közben – hogy a chili nem is csípős. Akkor csípős sem lesz, kit érdekel. Végeredmény: Bitang jó. A hús kellően megpuhult, csak egy darabot találtam ami továbbra is rágós maradt. Nagyon finom lett. Egy kis borsot, meg csípőset tudott volna még elviselni, de így is befaltam. Még van húsom, úgyhogy beszerzem a hiányzó ereklyéket és készítem is a következő adagot.
tevepöri
Nap végén – úgy tűnik ez már általánossá válik – ismét jött egy Magyar kolléga. Viszont eddig, a pár mondat alapján amit beszéltünk, neki nem jön be a hely. No mindegy, kénytelen lesz megszokni. Tény, hogy kell egy gyomor, meg egy felfogás is, hogy az itteni dolgokat elfogadja, netán még szeresse is egy európai ember, és ez nincs mindenkiben meg. Szerencsére Én jól érzem magam itt.
Update:
Hát már majdnem kihagytam egy érdekes dolgot. Jöttük visszafele Laayoune-ból és útközben láttunk tevéket, közel az úthoz. Háhá... na itt a nagy alkalom a fotózásra. Megálltunk, kiszálltunk, majd nézelődni kezdtünk, közben lőttünk pár képet. A semmiből hirtelen feltűnt két helyi alak, akik a tevepásztorok voltak. Hogy honnan jöttek elő, passz. Ott a nagy csupasz sivatag, majd hirtelen előkerül két jómadár. Oké, sziasztok. Kedvesen voltak, csak érdeklődtek, hogy ugyan mit akarunk ezen jámbor jószágoktól. Látták, hogy csak néhány képet készítünk, így nem is foglalkoztak különösebben a dologgal onnantól. Azért még kértek cigit. Érted, ott a sivatag, két millió fok, 0% páratartalom, évszázadonként egy eső, erre nem víz, nem kaja... cigi. Oké, tessék. Kemény fiúk. 
Viszont már korábban is hallottam, meg most szemtanúja voltam, hogy számukra a tevék szentek. Hivatalosan nem szent állatok, de itt csak ez, meg pár kecske él meg. Ezt eszik, ennek a tejét isszák, ezen tevegelnek, tehát számukra felbecsülhetetlen. Ott voltunk az úton és pár teve felment az aszfaltra - szokásuk. Jött egy teherautó, ami dudált mint állat, mire a tevék megijedtek és lerohantak az útról. Az egyik tevepásztor meg, egy kis muki felkapott egy féltégla nagyságú követ és ijesztgette a sofőrt, hogy bedobja a szélvédőt, meg ilyenek. Tiszta agresszív lett. Velünk kedvesek voltak, mert látták, hogy nem bántjuk a jószágokat, de aki mégis megteszi, annak jószerencsét kívánok.
