Szeretném leírni, hogy mik az én tapasztalataim a fent megnevezett játékkal kapcsolatban.
Előre leszögezném, hogy ezek mind személyes vélemények !
EczkE fórumozót megkérem, hogy jó szokásától eltérően ne postoljon nagyon tartalmas: "Vótmát-t".

A játékot már a megjelenést követően nem sokkal megismertem, akkor egy barátnál játszottam / játszottunk vele meglehetősen sokat. Akkoriban sajnos nem volt hozzá megfelelő gépem és csak az előddel az Oblivionnal tudtam játszani. Azt a játékot imádtam és szerintem értettem is hozzá, szóval epekedve vártam, hogy kipróbálhassam az új részt.
Az első véleményem: "Aztak***a". Leesett az állam a grafikától és a táj látványától. Már az Oblivion esetében is hatalmas és gyönyörű tájat kap a játékos, de itt valami teljesen más várt. Az emberek mintha csak más játékosok lennének logikus dolgokat csinálnak (ellentétben az előd szereplőivel). Szóval a kapcsolatom jó indult a játékkal. Akkor egy Breton mágust csináltam, mivel a korábbi verzióban is ilyen karakterem volt és akkor nem csalódtam. Hát itt némiképpen csalódnom kellett, mert maga a fejlődési rendszer sokat válozott. Ugye az elődben főbb képességeket kellett választani, amik aztán a karakterünk meghatározó alapjaiként funkcionáltak. Itt bármit kihozhatunk a lehetőségekből, de itt rengeteget kell küzdeni azért, hogy egy képességünk magas szintet érjen el. Behozták a csillagjegyeket egy pontelosztós rendszer kíséretében, ami számomra hatalmas negatívum. Ha mágusként több skill-t szeretnék magas szinten művelni, akkor választanom kell mire osszam szét a nehezen megszerzett pontokat. Tehát itt nálam az Oblivionban látható (nem olyan rugalmas) rendszer jobban tetszett. Valamint további fájdalom, hogy az atlétika és akrobatika képességek szőrén-szálán eltűntek. Az előbbi számomra nagyon fontos volt, hiszen általában a tolvaj bérgyilkos szerepkörben nem jön rosszul a tetőkön való ugrálás, rejtőzködés. De túlléptem ezeken a tényezőkön és akkor a fő szál küldetéseire koncentrálva viszonylag gyorsan végeztem is. (természetesen a játék gerincét alkotó küldetésekkel).

Azóta sok minden változott, többek között meglett az új gépem, amin már gond nélkül fut a játék.
Tehát 1 új korszak kezdődött el.
Most a fő szál helyett az apróbb küldetésekre és "miniháborúkra" fordítom a figyelmemet.
Ezúttal egy íjjász karaktert kreáltam. 1-2 főbb küldetést megcsináltam, de csak amik fontosabbak voltak.
Mint azt említettem más dolgokat akartam kipróbálni, ami úgy vélem jól sikerült.
A harcosok céhének küldetéseit úgy vélem elég tempósan végigpörgettem. Ezek a küldetések számomra kicsit unalmasak voltak, azonban az utolsó 1-2 kihívás megoldásai tetszettek.
Mivel 1 céh kilőve arra gondoltam, hogy kipróbálom az Oblivionban abszolút kedvenc Sötét testvériséget.
Itt kicsit bonyolultabb a csatlakozás, azonban nem lehetetlen. Nem szeretnék kitérni az apróbb részletekre, mert ez a cikk főleg azokhoz szól akik már játszottak a játékkal és ismerik a főbb küldetéseket. De térjünk vissza a sötétségbe ! Miután csatlakoztam végre beléphettem azon a bizonyos ajtón. Itt ért az első csalódás, ugyanis a titkos zug nem nyerte el a tetszésemet. Az előd itt is jobban bejött és ez a véleményem akkor is megmaradt, amikor a második helyre kellett költözni. Na de ne rohanjunk ennyire előre. Itt a tipikus gyilkosságokat kellett elkövetni, aztán egyre fontosabb embereket kellett eltenni láb alól. Természetesen a végén itt sem kis pályázunk, magát a császárt kell kiiktatni ! Ami kicsit kalandosra sikerült, hiszen porszem került a gépezetbe. Tömören: hasonmás, aztán az igazi, majd jön a véres megtorlás ! Ami annyiban érintett negatívan, hogy a korábbi vezérünk összeégve könyörög a halálért és a viszonylag jó főhadiszállásunk romokban áll. Nincs mit tenni, újra kell építeni a testvériséget (akár csak az előző részben). Az egyik küldetésben megismert másik helyre költözünk, ami már bocsásson meg az olvasó, de szerintem egy köpedelem ! Semmi hangulata nincs és egyszerűen túl rideg. (Azon felül hogy a felszínt hó és jég borítja ).
Hogy értékeljem ezt a társaságot, nekem a küldetések tetszettek a tagok, a helyszínek azonban nem !

Következett a szabad kóborlás, majd a mágusok céhe. Itt is az elődhöz viszonyítottam, ugyanis ott ezt is végig vittem és nem kicsit tetszett a leszámolás a férgek vezérével. Itt nagyon, de nagyon más világba csöppenünk. Van itt minden: ellopott könyvek, ereklye vadászat stb. Mivel ezúttal nem mágus karakterrel érkeztem kisebb nagyobb nehézségeim vannak a varázslás világában és ahol tehetem előszeretettel használom az íjamat. Itt még nem értem el komolyabb eredményeket ezért erről még nem tudok írni, de már most tudom, hogy az a talmor ruhás elf biztosan áruló !
Ha nem javítsatok ki !!

Ha már megemlítettem az ereklye vadászatot ki kell térjek ezekre is ! Ezt már az első skyrimes pályafutásom alatt is szerettem és ez most sem változott. Eleinte nem okozott gondot kilövöldözni összeaszott ellenfeleimet a koporsójukból, sőt sokszor megkíméltem őket a felkelés fáradalmaitól. De vannak olyan egyedek is akik steroidokat szedtek amíg én békésen jártam a felszíni tájakat. Ez meg is látszott, mert három jómadár kimagaslik közülük. Ez bizony a Forbidden Legend küldetés, ami nekem nagyon tetszett. 3 ellenfelet kellett a saját sírjukban leküzdeni: 1 harcos, 1 íjjász (és megtévesztő), 1 pedig mágus.
Miután ez megvolt azt hittem, hogy velük már nem találkozok, de ez nem így történt ! A mocskokat le kellett győznöm szellem formában is, ami nem kis erőfeszítésembe került. (itt jegyezném meg, hogy el kell sajátítanom a lefegyverzés képességet, mert iszonyúan hasznos dolog !)
Végül sikerült őket legyőzni és egy becses nyakékkel gazdagabban hagytam el a kriptát.

Tegnap azonban belefutottam egy érdekes küldetésbe, ami nem más mint a Skyrimben zajló háború !
Két fél van: Pirosak, Kékek. Az előbbiek a birodalmiak az utóbbiak pedig az ellenségük a Stormcloak sereg.
Itt választhatunk, hogy melyik félhez csatlakozunk, jómagam a kékek táborát erősítem. Itt a célunk, hogy Skyrim egységes irányítás alá kerüljön és ezért bizony tennünk is kell. Első nagyobb csatánk Whiterun falainál zajlik. Itt le kell rohanni a várost néhány társunkkal. Igen, nem írtam el néhányan vesszük be a várost. Itt nagyon elbaltázottnak érzem a koncepciót. Értem én, hogy a nagy városok elleni csatákat akarták feleleveníteni, na de kérem nem 8-10 emberből álltak a seregek. De miután ezen túltettem magam neki is kezdtem a lövöldözésnek. Eszméletlenül élvezetes volt a kis fedezékek mögül ki-ki hajolva lekapni a várfalon álló ellenfeleket. Kisebb szépséghiba, hogy korábban már vettem házat a városban, szóval a hazámat támadtam, de ezen most ne akadjunk le. Sikerült legyőzni a várost és vele együtt az uralkodóját is. Ezután a többi kisebb őrtorony elleni támadások, szabadító akciók következtek, amik szintén jól kitaláltak (hihetőbbek, mint a város elleni csata). Most tehát itt tartok a csatározásban, szóval a továbbiakat csak később tudom megírni.

Magáról a kalandjaimról ennyit szerettem volna írni.
Most az eddigiek alapján egy kis összehasonlítás az oblivionnal:

Maga a fő küldetés itt jobban kidolgozott, ámbár ellenfelünk jóval erőtlenebb. Egy sárkány kóborolva továbbiakat éleszt fel és szabadít ránk. Ezeket nem könnyű, de nem is nehéz leküzdeni, pláne ha megfelelő védelemmel rendelkezünk a támadásaik ellen (fagy, tűz).
Az elődben egy egész sereg szörnyet kellett leküzdeni és egy egész másik világ támadta meg szeretett hazánkat.
Mint az már korábban írtam a kasztok és az egész fejődési rendszer szintén jobban tetszett az elődben.
A térkép egy jó kérdés, Skyrim világa rideg, sokkal ridegebb, mint Oblivion. Érezhető a fejetlenség, nincs erős központi irányítás és a különböző városok is sokkal komorabbak, mint Oblivion városai. Ott mindenre érvényes a rendezettség, itt az embernek meg kell izzadnia, ha keres valakit, valamit egy nagyobb városban.
Lehet kicsit érdekesen hangzik, de hozzám közelebb állt az előző világ, azonban a mostani komor világ is érdekes dolgokat tartalmaz.
Még egy számomra érthetetlen dologra szeretnék kitérni !
Ugye készíthetünk illetve találhatunk sok páncélt. Itt a sárkányok a legfőbb ellenfeleink, azonban a belőlük készült páncél tulajdonságai mégis alulmaradnak az előző világunk fő ellenségei a Deadrák páncélzatával szemben. Ezt valahogy nem tartom logikusnak, de ez már csak egy kis apróság részemről.

Ennyit szerettem volna írni, hirtelen ennyi jutott eszembe. Biztos, hogy kihagytam sok dolgot, de így is elég hosszúra sikerült az írásom.
Kíváncsi vagyok a ti élményeitekre, véleményetekre a játékkal kapcsolatban !
Remélem tetszett az írásom és megérte végigolvasni a "kis" irományom.