Bánki lakosok figyelmébe ajánlom! 
Még általános iskolában a tanárok felügyeletével kivezényeltek bennünket, a Gyula városát övező élővíz csatorna két partjára, hulladékgyűjtésre. Sanyi bácsi a Kertészeti vállalat Ifása jött a nyomunkban és biztatott bennünket, hogy ez az gyerekek, csak szedjétek, ne lankadjatok, legalább megtanuljátok, hogy nem szabad szemetelni. Egész napos program volt, jobbára viháncolás, sok nevetés, rácsodálkoztunk mindenre, amit találtunk, az IFA többször is fordult. Ebédre szendvicset, üdítőt, csokoládét kaptunk, jól esett mindenkinek a pihenés a tavaszi napsütésben a folyó partján. Azt hiszem, ez azóta sem változott, a hulladék eldobálása, begyűjtése ma is meglévő probléma.
Indok nem is szükséges egy ilyen megmozduláshoz, de Hákli Tibi azt mondta, hogy a gyerekek szemétszedés közben tanulják meg, hogy nem szabad eldobálni. Kitakarította a falu apraja, nagyja a bekötőutat a körforgalomtól a tanyáig. Három nagy kocsi szemét gyűlt össze, olyanok, mint wc kagyló, akkumulátor, üdítős, sörös dobozok, felsorolni sem érdemes. A Polgármester megjegyezte, hogy egy évvel ezelőtt is végigment néhány ember, akkor is összeszedték, s amit a gyerekek szorgalmas méhecske módjára begyűjtöttek az egy év termése. Mivel sokan voltunk kint, hamar ment, gyorsan haladt, a gyerekek is ugyanúgy élvezték, mint én annak idején.
A felnőttek nagyobb fába vágták a fejszéjüket, szó szerint. Az út menti fák tollfosztása volt a cél. A nagyra nőtt vízhajtásokat, elburjánzó bokrokat irtották, és hordták egy helyre, hogy később elszállíthassák. A különbség látható, azonnal észrevehető, világos és tetszetősebb lett.
Sokkal jobb érzés így hazatérni a lakóhelyünkre, hogy rendezett. A hozzánk betérő vendégek sem azt látják, hogy terítve van szeméttel, és mindent felvert a tövis, meg a gaz. Az út mindkét fele ragyog, és ragyogni fog, mert még nem fejeztük be.
2010. április 10-én újra hadrendbe állunk és befejezzük a takarítást. A gyerekek ugyan felszedték a szemetet maradéktalanul, de a gallyazás, területrendezés több munkát igényel.
A sikeres munka után a tanyán gyűltünk egybe egy finom ebédre. Egy kupica szívderítő, kötetlen beszélgetés, az idősebbek örültek, hogy összegyűlt a falu népe, mert hogy ez régebben is így volt. A fakanál végén Hugyecz Józsi és a tettre kész hölgykoszorú tüsténkedett, igazán gazdagra, és ízletesre sikeredett, a látvány önmagáért beszél (film), aki meg jelen volt még most is a szája szélét nyalogatja.
Petyánszky Pali bácsinak hiába mondtam, hogy inkább a szakács mellé menjen segédnek, mert még baja esik, megnyugtatott, hogy hozzá van szokva a nehéz munkához, szemrebbenés nélkül emelte fel a legvastagabb fákat.
Köszönet mindenkinek.
Köszönet a pedagógusoknak a felügyeletért.
Külön köszönet Hákli Tibinek, Hugyecz Józsinak és a Polgármesteri Hivatalnak a finom ételért, italért.
Ha kedvet kaptál hozzá, és úgy érzed neked is fontos a lakóhelyünk környezete, akkor téged is várunk április 10-én a folytatásra.
