Aquila non captat muscas.

Úgy volt, hogy én megyek az óvodába a gyerekért, a nejem ma tovább dolgozott.
Előtte ki akartam szellőztetni a fejemet, már amennyire ezt a fővárosi levegőn megtehetem.
Sétáltam egyet a Tabánban, s utána a Gellért hegy oldalában, majd a lábam levitt a vízeséshez, kicsit élveztem a hőségben a felcsapó vízpárát, ami hűsítette az arcomat.
Elindultam a híd jobb oldalán gyalog, nem akartam buszra szállni, mert volt még 30 perc, sokkal korábban nem szeretek érte menni, nem tudja megenni az uzsonnát kényelmesen.

A pesti hídfőnél jártam, alattam parkoló autók sokasága, a március 15. tér amúgy is nyüzsis, éhes voltam és szomjas, pásztáztam a környéket, hogy hol lehet egy büfé.
Közvetlenül mellettem 3 gépkocsiból álló konvoj lassított, hogy jobbra forduljon. Erőszakosan dudáltak a dugóban megrekedt autósoknak, hogy húzzanak félre.
Lassan mozgolódtak, nem volt hely, az első autó sofőrje ütemesen, szaggatottan nyomta a dudát s egyben szirénázott is. Már eleve a villogó fény tolakodó volt, és meghátrálásra kényszerítette az araszoló autósokat, de erre még rátett a sziréna és a duda.
Ösztönösen emeltem fel a karomat és lendítettem feléjük FUCK YOU-t, mit képzelsz te nagyon marha? Ordítottam magamból kikelve.
Hogy nyomorodnál meg a fekete autódban te állat és nyomatékosan a levegőben hagytam a kezem, hogy jó alaposan szemügyre vehessék.

Abban a pillanatban kinyílt az első és utolsó autók ajtaja és rám rohantak többen. Valakinek a térde a nyakamon volt, a kezemet is feszítették hátra és közben hallottam a hangját annak, aki rám térdelt.

Ismerős hang volt, gyorsan cselekedtek, mint a villám, az arcát nem láttam, mert hátulról jött, de felismertem a hangját és nyögve, kényszeredetten hátraszóltam. Imre! Tudom, hogy te vagy az…
Mit csinálsz velem te marha? Normális vagy?

Maradj már csendben…sziszegte alig érthetően a fogai közül. Kussolj te barom, csak hagyd, hogy végezzék a dolgukat.

Kifordítottam magam nagy nehezen, hogy lássam az arcát, a megbilincselt kezem sajgott és belehasított a csontig a műanyag. Nem sokáig forgolódhattam, Imre szólt, hogy ne ellenkezz, mert úgy is te húzod a rövidebbet, maradj nyugton.
A lábammal belerúgtam valakinek a lábába kétszer is, egyszerűen fájdalmat akartam okozni.
A szorítás a nyakamon erősebb lett és valaki szentségelt, talán akit megrúgtam.
Az autóból egy mentőláda került elő és már mondták előre, hogy ne izegjek-mozogjak, csak rosszabb lesz, fájdalmasabb. Beinjekcióznak…

A vállamba kaptam az injekciót, erős döfés, életemben nem éreztem még ilyen fájdalmat.
A kocsiba vonszoltak és a hátsó ülésen a filmekben szokásos leosztás, két fekete ruhás között vonaglottam. A látásom elhomályosodott, az izmaim lebénultak, akár egy zsák, az ujjaim forróak voltak, a lábam, mint ha ólomból. Beszélni sem tudtam, a gondolkodás is nehezen ment.
A gyerek…
Már ott kéne, hogy legyek lassan.
Hova visznek most? De nem tudtam megkérdezni, az ajkaim elernyedtek zsibbadtan.
Egyáltalán kik ezek és mit akarnak tőlem?
Ha a titkos szolgálat, az eleve meg sem állhatott volna csak, mert beintettem nekik.
Rendőrök? Az kizárt. Kik ezek és hova visznek?
Az idő elhomályosodott, cseppfolyóssá vált és minden gondom, problémám egy pillanat alatt jótékony takaró alá bújt, éreztem a gondoskodást. Jó helyen vagyok ebben az autóban, ezek az emberek vigyáznak rám, nem fognak megölni, s ha meg is ölnek legalább vége, mindennek vége, egy vonal, végtelen vonal, félkör alakban. Milyen fény, meg alagút? Micsoda hülyeség.
Vagy én más helyre kerültem? Mi kéne, hogy jöjjön? A gondolataim olyan lassan kerültek elő és eszméltem rájuk, mint a homokóra…

Egy cellában tértem magamhoz, földön fekve, a csuklóm véres, mozogni nem bírtam, a térdeimet magam alá húztam.
Na mi van te féreg? Többen is álltak kint és szitkozódtak velem. Élvezték, hogy ki vagyok terítve, mint a disznó, amit vágnak. Most legyen nagy a szád baromarc!

Atya ég, kik ezek, hogy ilyen szánalmas elégtételt vesznek rajtam? Ennyire kicsi az ingerküszöbük? Hol képezték ezeket ki és egyáltalán mire?
Melyik rendszerben élnek ezek és kik asszisztálnak hozzá a háttérben?
Melyik évet írják egyáltalán? A falat bámultam, régen volt festve az olajlábazat, világoszöld, salétromos, bűzlött és koszos is volt. Nincs takarítónő itt? Végül is mindegy.
Mennyi ideje lehetek itt? Meg miért és mit akarnak tőlem?

Imre tudom, hogy rendőr, legalább is annak adta ki magát (eddig). Jó nagy balfék, sokszor vigyáztam a két gyerekére, ha a felesége nem ért időben haza és neki már szolgálatba kellett állni. Úgy látszik kevés volt, vagy neki is parancsra jár az ökle, ész nélkül.
Miért nem hajtottak tovább?
Mit akarnak ezek tőlem?

Valaki léptei, határozott, szerintem szándékosan nyomja oda a padlóhoz a cipőjét, hogy ezzel is megfélemlítsen. Megállt a rács előtt és azt mondja, Önt hatóság elleni erőszakkal vádolják.
Több rendőrünk is tanúsítja, hogy Ön ellenállt a hatósági intézkedésnek, ezért kényszerintézkedést alkalmaztak Ön ellen.
A papírt itt írhatja alá…
Várt, de nem mozdultam, még az arcát sem láttam. Nem tudom, mit adtak be, de képtelen voltam a legkisebb mozgásra is.
Elment…az idő is, cseppfolyóssá vált ez a délután, légy zümmögött a cellában, magamra hagytak. Vizelnem kellett, de azt sem tudtam, hogy álljak fel.
Szólni sem bírtam, hogy vizelnem kell, a jobb oldalam fázott a padlótól, amin feküdtem.
Minden mindegy, feladtam, csak legyen vége.

Elcsitultak a kedélyek körülöttem, elhalkultak a telefonok és a zajból ítélve megnőtt a kinti forgalom, elindultak az emberek haza.
Jó lenne tudni, hol vagyok, merre lehet a városban ez az épület?

Csend van az épületben, meddig tartanak vajon bent?

Egy kulcs zörren egy asztalon, pohárcsörgés, fiók vagy ajtó.
Hosszan csöng egy vonalas készülék, de nem veszi fel senki, egy ajtó csukódik.
Lépések, elhalkul, elment.

A húgyhólyagom már nagyon tele, végső esetben magam alá vizelek, nem tragédia.
Mi történhetett a fiammal, az asszony megtudta, hogy nem mentem érte?
Biztos felhívták az óvónők, Ő meg engem, de a telefonomat elvették.
Azt se tudja, mi történhetett velem, kétségbe van esve.

Ajtó csapódás.
Megint léptek a folyósón.
Kopogás…

- szervusz, bejöhetek, köszönöm.
- ülj csak le…

A párbeszédet alig hallom, valami szobából jön, csukott ajtó mögül, és a szellőző vezeti a hangot, tompán, de tisztán.

- kezdek aggódni…
- ugyan miért? Nincs miért aggódnod, kérvényezd a nyugdíjazásod!
- szerinted elengednek ilyen korán? Van még két évem.
- majd úgy intézzük, elmehetsz ideiglenesen pihenni is, hivatkozhatunk a leterheltségedre, a stressz, közben végkielégítés.
- ennyi év szolgálat után hallod…, s mi van ha ezek megbuknak?
- amiatt se fájjon a fejed, csinálsz egy céget, bevisszük tanácsadónak és megalapozhatod belőle a nyugdíjadat, még akkor is ha buknak.
- látsz erre reális esélyt? Van kapcsolatod?
- csak ne aggódj, maradj a háttérben, én mindent elintézek.
- nem veszélyes ez a mai időkben? A média harap az ilyesmire…
- kockázat nélkül nincs nyeremény, megtesszük a megfelelő óvintézkedéseket.

Telefon cseng, halló, igen? XY tábornok, tudok róla, intézkedem, a jelentés…reggelre elkészül.
Köszönöm, viszont hallásra.

- nos, figyelj Gábor! Térjünk erre vissza később, elindítom az ügyedet. Most mennem kell…
- Elköszöntek, léptek és újra csend.

Hahó! Imre állt a rácsnál. Hát hallod jó nagy állat vagy. Minek kötekedtél az embereinkkel? Tudhattad volna, hogy ez lesz a vége. Ezek a srácok hamar bevadulnak, nem szeretik, ha beszólnak nekik.

Mindegy, ez van. Segíts kimenni vécére, alig bírok járni.

Ki se szállhattatok volna az autóból, maradjunk ennyiben.

Az egy dolog, de itt mindenkinek pattanásig feszül az idege, nem egy nyugdíjas állás.
Elborult az agyuk.

Tudom, per lesz belőle, mert feljelentenek.

Tényleg? Ezt nem tudtam, miután behoztunk, azt mondták, hogy kicsit pihensz aztán elengednek.

Nyilván tartanak tőle, hogy feljelentem Őket, ezért megelőztek, óvintézkedés.

De azért remélem nincs harag?

Hát nem tudom a nejemnek ezt, hogy fogod beadni, szerintem jobb ha nem jössz hozzánk többet.

Kiszakadt belőlem a vizelet, megalázó volt, hogy közben támasztott és hallgatnia kellett a csobogást, a sóhajaimat, embertelen. Egyedül szoktam intézni.

Imre elköszönt, rosszkedvű volt.
Az éjszaka lassan telt el, vánszorogva, aludtam egy félórát, de inkább ájultam, mint aludtam.

Reggel megéledt az iroda. Hangos röhögések, káromkodások, telefon minden irodából, kávé illat.
Jól esne egy kávé…
Vécére is kéne mennem, de inkább hallgatok, nem akarok szóba állni senkivel.

Egy tiszt jött a cellához és egy Népszabadságot vágott be a rácson keresztül.
Nesze hülye gyerek, szerencséd van.

A címlapon a 3 autó és fekete ruhás emberek, ahogy rajtam térdelnek.
A Népszabadság fotó riportere egy parkoló autóban ült és várt valakire.
Az egészet lefotózta, szinte másodpercről másodpercre.
A belső oldalon egy fotósorozat és a cikk, jogellenesen, túlkapás.

A feleségem a tévéből értesült. Amíg a bemondó beszélt, csak egy képet mutattak végig, ahogy a kezemmel mutattam FUCK YOU !!!

A sas nem kapkod legyeket!