Idézet következik, de már nem tudom honnan, mert ezt a posztot egy hónappal ezelőtt szerettem volna lőni. Volt egy ötletem a zsebemben, s a címét leírtam, össze is állt a kép, hogy miről szerettem volna írni, de már azt is elfelejtettem. Az írással odáig jutottam, hogy bemásoltam a doksiba ezt az idézetet, mert annyira azért nem vagyok okos ember, hogy csípőből tüzeljek, ha filozófiai fogalmak merülnek fel, bár értem.

Az oximoron egy olyan nyelvi fordulat ami (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál, leggyakrabban egy kétszavas főnév-melléknév pár: mondjuk, "néma kiáltás", "nyílt titok" vagy "Jókai: Szegény gazdagok".

Mondhatjuk hogy az oximoronon belül is egy paradox állítás vagy paradoxon áll, bár az oximoronok töbsége nem valódi ellentmondás, nem zárja ki az egyik szó teljesen a másikat. Inkább kihangúlyozza a dolgoknak azt a részét ami valamilyen humoros vagy jelentőségteljes konfliktusba kerül.

A paradoxon legtágabb értelemben az önellentmondás szinonimája. Többnyire valami olyan állítás ,ami látszólag gúnyt űz a logikából, olyan helyzetet teremt ahol bár a szabályait betartod, kölcsönösen kizáró eredményekre vezet. A paradoxon lehet olyan valódi rejtély amire nincsen ésszerű magyarázat. A tudományban és filozófiában használatos gondolatkísérlet-paradoxonok szándékosan kreált ellentmondásos helyzetek, amik arra a felismerésre próbálnak rávezetni ,hogy a kiinduló feltételezéseinkben valami hibás volt.

Irodalmi értelemben igazából nincs nagy különbség, azon túl ,hogy az "oximoron" szót a melléknév-főnév formátumra, a "paradoxon"-t pedig a rövid történet/probléma typusra szokták alkalmazni. Pl. Pelikán József megfigyelése: "Az a gyanús, ami nem gyanús." szerintem nevezhető paradoxonnak is meg oximoronnak is.

Eddig az idézet.
Most akkor nyerjük meg!
Vegyünk egy általam kreált oximoront, ami egy 11 részes poszt kezdő címe volt. A világ vagyok beteg, nem én. Ez egyben paradoxon is. A címben benne van, hogy beteg vagyok, s még sem magamat okolom, hanem a világot. Kijelentem, hogy beteg vagyok, de nem én, hanem a világ. Önellentmondás, de a kettő nem zárja ki egymást, s egyben mindjárt gondolkozásra késztet, hogy mi ez a hülye cím, majd egy laza mozdulattal feloldoz a gondolkodás terhe alól, mert a cím önmagában prezentálja a megoldást is.

Tény, hogy gondolkodásra serkenteni kizárólag csak is gondolkodó embereket lehet.
Azt, aki használja az eszét. Mondok egy egyszerű párhuzamot. Ha én belépnék egy budybuilder terembe, biztos, hogy nagyon szigorú szemmel mérnének végig „magukban” hogy íme egy ember, aki nem használja az izmait. Magas, vékony alkat vagyok, fiatal koromban nem voltam túl vonzó, de nem panaszkodhatom, volt bőven kalandom.
Nem tartom magamat arcra szép embernek, valahol az átlagos középmezőnyben. Nem egy címlap alkat. Oda sármos manusokat fotoshopolnak. Rajtam jóval több utómunkálatra lenne szükség

Vagy mégse? 46 évesen vettem észre először azt, hogy megbámulnak a nők, s rajtam felejtik a szemüket. Ennek nem a külsőm az oka, hanem a bensőm. Megbámulom én is a csinos nőket, annak tudatában, hogy a feleségem olvassa a posztot mondom ezt. Előtte nincsenek titkaim, mellette az lehetek, aki vagyok, s viszont. Persze a kanál néha itt is zörög, 3 perces érzelmi viharok, üvöltözni nem szoktunk. Esetleg telihold.
Mit sugall a bensőm? Magas a tesztoszterin szintem, mondhatni élen járó vagyok. Kiváló az immunrendszerem, mert gondoskodok róla, hogy így legyen, használom az eszem. Lassan 3 éve foglalkozom a gyógynövényekkel, természetgyógyászattal, de csak, mint aktív családapa, aki odafigyel arra, hogy mi kerül az asztalra. Szinte semmi, a boltban alig vásárlunk, mert lehetetlen onnan vásárolni. Csak mérgező hulladékot árusítanak. Szó szerint szemetet.
Nagyon a minimálisra szorítjuk, amit onnan szerzünk be. Kenyér, cukor, kávé, liszt, a 10 ujjamon meg tudnám számolni. Magunk termelünk, vannak tyúkok és nyulak, igyekszünk önállósodni, önfentartani, amennyire tőlünk telik. A nők automatikusan érzékelik, ha valaki rendben van, ezt a szaporodásra ösztökélő állati énjük diktálja. Nem tudnak uralkodni rajta.

De erre is mondok egy párhuzam szösszenetet, hogy mennyire igaz, hogy lakik bennünk az állattal azonos ösztön, amit nem tudunk kontrollálni pusztán elmével. Próbáld ki magadon, s rögtön látni fogod, hogy így van. Ülj le egyedül egy üres konyhában, zárd be az összes ajtót, helyezd kényelembe, s biztonságba magad. Tudatosísd magadban, hogy nem vagy veszélyben. Végy egy tányér forró, kellemesen meleg, ahogy szereted levest.
Kezd el kanalazni, s edd meg úgy, hogy közben nem nézel fel. Ugyan minek tennéd? Az ajtók zárva, telefon kikapcsolva, minden nyugodt körülötted, ez meg csak egy tányér leves, imádod, s már sürgén várod az első kortyot, hogy megízlelhesd. Nincs semmi dolgod, csak megenni egyetlen tányér levest, s nem felnézni közben. Nézz fel akkor, ha végeztél.
Elárulom előre, hogy senkinél sem fog működni, hiába az akaraterő, ezt nem lehet irányítani. Fel fogsz nézni, s elröhögöd magad, hogy tényleg bazdmeg, ilyen nincs. Nem nagy kihívás
Az állatok étkezés közben rendszeresen felnéznek, hogy ellenőrízzék nincsenek e veszélyben.

Na a nők is így vannak ezzel. Megbámulják a sármos fickókat, de a külsejétől függetlenül azokat is, akik kiemelkedő tesztoszterin szinttel rendelkeznek és az immunrendszerük is jól teljesít. Sugárzik az emberből, ezt érzékelik.
Egyébként meg fogalmam sincs, hogy valójában miről akartam írni, úgy elkalandoztam közben

N
L

Ha ellent mondok, akkor ellentmondásos vagyok? Na ez a valódi paradoximoron.
Kérdést feltéve is lehet önellentmondani

Mostanában legelek, szó szerint, mint a kecske. Az udvaron teszek-veszek, reggel a nappal kelek, meg egyébként is kukorékol a kakasom, ébreszt, persze elég ostoba módon, mert még csak egy hete gyakorolja. Nagyon kezdő, kukorékolásnak nem lehet nevezni, kiscsoportos, legalább pontosan jár, tudja mikor kell elkrihácsolnia magát.
Gyermekláncfű levele, leszedem, megeszem nyersen. Van egy kisebb citromfű bokrunk, arról is legelek leveleket reggel, mert nem szeretek szenvedve lennem. Vetted, hogy eszperente?
Levendula virágát úgy majszolom, mint a nyulaim a réti szénát. Szedtem parlagfüvet, nyersen fogyasztom, frissiben, szedés közben is eszem. A parlagfű latin neve ambrosia, a magyar neve Istenek eledele. Mezei katáng virágát és szárát. Százszorszépet, csalánt, menta levelet, akácvirágot, bodza virágot, kamillát, mindent frissen és nyersen, nem sorolom fel a teljes listát, mert tízszer ilyen hosszú. Hogy mi ebben az önellentmondás?
Sohasem érdekelt ez a téma, de rabul ejtett, mert csodákra képes.
Elmesélek egyet röviden. Februárban voltam két hetet Gyulán anyámnál, végig a várfürdőbe jártam gyógykezelésre és elég sokat úsztam. Monoton mozgás, jókora teniszkönyökkel jöttem haza, utolsó napon vettem észre, hogy kinőtt.
Utánaolvastam, s elborzadtam, hónapokig pihentetni, kenegetni drága kencékkel, s végső esetben sebészeti úton eltávolítják a csonthártyával együtt. Báhhhh, ezt nem nekem találták ki, nem vagyok egy pihenős, önsajnálatba merülő alkat.
Fekete nadálytő volt az én növényem. Forrasztófű, régi háborúkban használták sebesülésekre, összeforrasztotta a csontokat, meggyógyította az izületeket.
Csináltam belőle a könyökömre pakolást, hatalmas levelei vannak, amit ki is rántanak azok, akik tudják, hogy egyáltalán nem mérgező. Egy hét alatt nyoma sem volt a teniszkönyöknek.
Csak pislogtam, hogy milyen hatékony kis növény, tette a dolgát.

A feleségem nekiállt padlóburkolni. Hülyén hangzik? Pontosabban nem a padlót burkolta, hanem a járdánkat. Hoztam kültéri csemperagasztót, bekevertem neki az anyagot, s nekilátott törött csempedarabokból létrehozni egy valódi, nagyon különleges, egyedi műalkotást. Mozaik vagy hogy hívják, nem ez a síkos fajta, hanem az a matt, amin esőben is lehet járni, s nem dobsz hátast, ha ráhullik a hó.

Ilyesmi:

Ez férfimunka „lenne” de nem merek beleszólni, a kertünk ragyog, tele minden virágokkal, mesés az egész, varázslatos, látszik a nejem keze munkája.
Még is engem dicsért meg az édesanyja, látván a szépen növekvő jércéket
A nejemnek csak annyit mondott, hogy szép kis járda, a csirkékről meg ódákat zengett
Paradoximoron.

23:40, megyek aludni. Természetesen a kertben, a szabad ég alatt, leterítek egy matracot, párna, takaró. Hatalmas jókat lehet aludni kint a szabad ég alatt, május elejétől kora őszig a nagyobbik fiammal kint alszunk a kertben.

Itt a vége, ne fuss el messzire véle, mert még nem fejeztem be, a kommentekre meg kár pazarolni az energiát. Tudom, hogy „guga hülye vagy”.
Inkább nézzetek meg egy filmet, semmi köze a paradoximoronhoz.