Öcsém facsiga

Öcsémnek tisztelettel, ha már egyszer ugyanonnan buggyantunk.
Szevasz öcsém, Szpöcsi, ahogy régen hívtalak, s mivel én voltam az idősebb, ebből eredően automatikusan megaláztalak, alaptalanul.
Most nem jut eszembe a haverod neve, aki a szeszfőzdénél lakott, és egy buli alkalmával a szekrénybe pisilt, mert azt hitte toalet, de amikor a fejetekre húztuk a vedret, és csigákat tettünk a gatyátokba, akkor ő is ott volt. Bevallom őszintén nagy gecik voltunk, Böce, Csiga, Robi és én, négyes fogat. Ráadásul van egy fotó, a Jókai hajó a Szanazugban, Böce éppen lehántja az arcod a helyéről. Nem védtelek meg, pedig az lett volna a dolgom, inkább fotóztalak, mint valami pornó filmben.

Amikor utánam költöztél Budapestre, akkor sem voltam veled kíméletes. Együtt éltem egy lánnyal, egy szoba-konyha albérlet. Jöttél te és az Endre, mi szívesen fogadtunk benneteket.
Csak vadul szexelni akartunk egyet, már rég. Jöttél velünk a villamoson, én meg a csaj szó nélkül leszálltunk, néztük az értetlen arcod a bezáródó ajtók mögött, és felmentünk egy tök ismeretlen lépcsőházba a Blaha előtt, lerángattam róla a nadrágot, a bugyiját félrehúztam, és nem törődve semmivel, bepótoltam azt, ami kell.

Egyszer csak eltűntél az életemből. Eltűntél Budapestről, és azt hallottam, hogy van saját autód, vállalkozó lettél. Irigyeltelek, sőt, meg is nyugodtam, hogy végre van saját lábad.
Néha, amikor Budapesten jártál, nálunk aludtál. Sajnos egy nap nagyon rövid. Főleg beszívva, a helyzet nem alkalmas a múltra, s arra, hogy valójában mit gondolok/érzek irántad.
Hja, volt olyan, hogy a Hungária körúton a térdeinket csapkodtuk, és folyt a könny, mert láttunk egy táblát, amire nagybötűvel írták, hogy: SZIVATTYÚ.

Egyébként nem is én hívtalak Szpöcsinek, Böce és Csiga nevezett annak, és ujjal mutatva röhögtek rajtad. Persze én sem voltam különb, mert nem keltem a védelmedre. Képzeld, hogy Levente fiam pl. simán a védelmére kel az öccsének. Benjámint néha zaklatják, most első osztályos, de már gondok vannak. Levente megígérte neki, hogy bemegy, és megveri azokat, akiket már nem szabad megemlíteni, mert…

De vissza a…amikor még Budapesten dolgoztál, a szentendrei úton, kötöde, vagy valami ruhás cég. Unszoltalak, hogy menj munkásszállóra, utána Endrétől is megszabadultam, aki szintén nálunk lakott. Hja, kinti budi, emlékszel? Meg gázolajjal fűtöttünk, és olyan kábelek voltak az átnedvesedett falban, amik szövettel voltak szigetelve, és amikor álmomban hozzáértem a falhoz, megrázott az áram, s felüvöltöttem, hogy a büdös picsába, mi volt ez?

Rezsón főztük halászlékockából a halászlevet, lavórban fürödtünk, este 22h után zárták a kaput és ha később, sörtől megrészegülve kerültünk haza, akkor át kellett mászni a kőfalon.
Egyszer odajött üvöltözni velünk a házmester, Böce meg késsel zavarta el, hogy kivágom a szívét, ha még egyszer hozzánk mer szólni.

Szóval sajnálom az egészet, beérett a gyümölcs, mai fejemmel nem tenném meg veled azt, amit meggondolatlanul megtettem. Bármivel bántottalak meg, utólag is bocsánatot kérek tőled. Nem ízlik az ínyemnek, hogy csak karácsonykor beszélünk, s akkor is te hívsz fel, s rövidre fogva, aztán eltelik megint egy év. Én pl. szarok a karácsonyra, jobban szeretnék elutazni veled két hétre, amikor a kamionnal úton vagy Európában. Ez a karácsonyi telefonhívás 5 percben a képmutató és önmagán változtatni nem tudó, geci világnak való. Baszódjanak meg ők 5 percben. Szégyellem magam, hogy sosem szóltam rád, sosem hívtalak, sosem kerestelek.

Nem tudom velem kapcsolatban, milyen sérelmeket hordozol magadban, de tudnod kell, hogy szeretlek, mindig is öcsémként szerettelek, hozzám tartozol. A kommunikáció hiánya okozta fájdalmakat hordozod magadban, amit sohasem beszéltünk meg. Ha hetekig úton vagy, biztos eszedbe jutok, valamit gondolsz rólam, az is lehet nem kedveseket, ezért, amíg életben vagyok, megragadom az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek tőled így nyilvánosan a világháló előtt. Meg kellett volna védjelek.

Hosszú évek teltek el úgy, hogy nem is tudtunk egymásról. Utoljára Nagyfenék 9. szám alatt találkoztunk úgy, hogy figyeltünk egymásra. Én egy fekete krémes dobozba maszturbáltam, a szekrény tetején tároltam, fogalmam sincs kire élveztem, kire gondoltam, lehet Tokai Gyöngyire a szomszédban, vagy Kanalas Évára, aki piros bugyiban mászkált meztelenül, és a padlásról lestem. Te a fekete krémes doboz láttán úgy hívtál, hogy TUTÖ.
Túrós tökű, mert ritkán fürödtünk, akkor is lavórban. És egy ágyban aludtunk, s ingerülten rám förmedtél, hogy ne görbüljek be, mert álmodban lehúztam rólad a takarót.

Elszaladtak az évek, elmentünk egymás mellett, belenyugodtunk a karácsonyi te hívsz engem, én meg udvariasan válaszolokba. Szeretném kérni, hogy többet ne hívj. Legalább is felejtsd el a karácsonyt. Undorító egy ünnep, képmutató, visszataszító, mindenki igyekszik szeretni a másik embert ökölbe szorítva, s alig várja a január másodikát, amikor leordíthatja szabadon, mert már munkanap. Szóval inkább hívj fel, amikor eszedbe jutok, vagy írj, vagy bármi, vagy küldj el a faszba, mert éppen gyűlölsz, de felejtsd el a karácsonyi 5 perces, semmitmondó telefonhívásokat, ami nem szól másról, mint a kiszámlázott másodpercekről.

Mindkettőnk fejében más emlékek salakosodtak el. Ha valamit megemlítenél, rácsodálkoznék, hogy tényleg???
Nem! Nyáron.
A Futó utcában minden este felkapaszkodtam egy fára, a két lábamat a tűzfalnak tartva.
A Simphonia étteremből jöttünk. Böcével, s veled jártunk oda. Bögyös pincércsaj, karikára kirakva a mellei, csábító a mosolya, s érdekes módon sosem maszturbáltam rá. Viszont vastag borravalót kapott mindig. Az arca, még most is előttem van, nálunk sokkal idősebb volt, most öregasszony lehet. Kaja előtt bejártunk egy mini abc-be, Éva vermouth-ot venni, aztán egy virág nevű utcába, ahol punkok foglaltak házat. Egy Barkas volt felhúzva a mennyezetre, kötélen lehetett felmászni, részegen fárasztó volt. Egyszer szarnom kellett, kimentem a 3 emeletes épület tetejére, és ott találtam egy neolux-al színezett hajú punk csajt, aki szintén szart, mellé guggoltam és beszélgettünk. Valami baja volt a dobos sráccal, aki szétverte a zongorát a dobütőivel. Később együtt mentünk vissza és teljesen szétrúgtuk azt a zongorát.
Na erre a csajra sokáig maszturbáltam, holott együtt éltem Katival. Katinak emlékszem az arcára, nem tudnék rá maszturbálni, a csajnak csak a ruhája színe maradt meg, kék farmer és piros póló, forró nyár volt.

Emlékszel, amikor átmásztunk a Margit híd alján parttól partig?
A budai oldalon le kellett ugranunk elég magasról, s talán megsérültél, erre nem emlékszem, csak a riadt képünkre, ahogy galambok repdestek a sötét alagútban előlünk. Alattunk a mélység, rácson keresztül láttuk a Dunát, bármikor leszakadhat alattunk a fém, rezeltünk.

Eltelnek évek, s a cefre kiforrta magát. Ami régen nem volt fontos, az most ütőssé vált, erős, fontos a családi kötelék. Csak most látom át, hogy mennyire sürgős, és gyémánt keménységű az, hogy te meg én. Mennyire fontos az, hogy számíthatsz rám, szeretnélek megóvni, védeni, összetartani. A világ közhelyes szó, de kegyetlen lett körülöttünk. S bennem mélységes szomorúság van miattad, hogy úgy teltek el évtizedek, hogy csak te hívtál karácsony napján.

Apám nemrég megkért, hogy mint legidősebb fiú gyermeke.
Jocónak írtam levelet, nem is válaszolt. Apám majdnem sírt a telefonban, nyugtatgattam, hogy türelem, én sokkal keményebb dió voltam, hosszú évekbe telt, mire feltörtem.
De itt vagyok, legalább velem már nem kell törődnie. Fater sajnos nem fiatal, bírom a búráját, imádok vele együtt lenni, haver, jókat vihogunk, de az élet nem kíméletes.
Miattam ne aggódj, nem szeretnék tőled elvenni semmit. Megvan mindenem, s ezzel remélem, hogy kellőképpen diplomatikusan, megmondtam mindent.

Kéne beszélnünk egymással többet, addig, amíg életben vagyunk. Ez csak azért jutott eszembe, mert menet közben 43 éves lettem, s túl az átértékeléseken, meg a legyintek rá betegségeken, nem szeretném úgy lehunyni a szemem, hogy nem engesztelődtél ki irányomban.

Hja, Józsiról, és Ancsáról sem szeretnék megfeledkezni.
A sodrás tehet róla, hogy messze kerültünk egymástól. Nem az, hogy féltestvérek.

C'est La Vie.