Margaréta: újratervezés
[jutubos prezentációs kisfilmecske] 
Megkésve bár, de törve nem, a motorosoknak, ahogy megígértem, jelentkezem.
2010 december 24-re szántam ezt a posztot, de a sors közbeszólt. Elajándékoztam a számítógépemet egy családnak (kivéve a winchesteremet, amin rajta volt az írás, képek, film). A mai napon végre sikerült építenem egy újat, s elsőként ezzel startolnék.
Más címet szerettem volna adni az írásnak, olyan igazi gugásat, figyelemfelkeltőt, alkalomhoz illő öltözettel. Jobbára mikulásosat, de az ünnepségről hazafelé jövet hiába kattogott az agyam a Suzukiban, nem csókolt homlokon a múzsa. 2-3 alkalommal már voltam a Margaréta gyermekotthon rendezvényein, amit a Szakadár motorosok szerveztek a gyerekeknek, s mindegyik után éreztem az oldott hangulatot, s a gyerekek részéről a felhőtlen kikapcsolódást (élő koncert, bográcsozás, ajándékok, s ami a legfontosabb: motorozás), én is csípőből tüzeltem a billentyűzetet. Most azonban rávetült a költözésük árnyéka szinte mindenre. A gyermekotthon Felsőpetényben, az Almássy kastélyban működött 1957 óta, ahol 1955. november és 1956. október között tartották házi őrizetben Mindszenty József bíboros hercegprímást, esztergomi érseket. Felsőpetény, s a kastély, gyermekotthon, ha máshonnan nem is, innen ismerős lehet. A gyermekotthon lakóinak nem részletezném okokból, el kellett hagyniuk az eddigi jól megszokott, alaposan belakott, impozáns, tágas lakhelyüket.
Új gps koordináták égisze alá költöztek, nem túl messze, mert Szátok légvonalban talán 20km sincs, de a gyermekek szempontjából összehasonlíthatatlan a kastélyhoz képest. Az épület modernebb, kisebb, de a falu nem biztosítja azokat a lehetőségeket, amit Felsőpeténytől megkaptak. Új iskola Tereskén, a hierarchiai rendszer újra felépítése, beilleszkedés, s családi háttér híján marad a közösség, és a nevelői instrukciók. Partos Gábor intézményvezető szavai szerint, a gyerekek saját érdekében egyelőre mindenkitől megvonták a kimenőt. A tereskei iskola igazgatója is rendkívül segítőkész volt, még költözés előtt, Felsőpetényben meglátogatta a gyerekeket, s igyekezett felkészíteni őket arra, hogy milyen lesz a tereskei iskola. A buszt is leszervezték, hogy Szátokon a gyermekotthonhoz közel álljon meg, beleadtak apait-anyait. Összesen 36 gyermek az otthon lakója, picurtól a 18 évesig. Akinek van családja, nem kell bemutatni a gyermeknevelést, legyen szó 1-2 gyermekről, vagy kamaszról. Esetünkben azonban 36 éhes szájról, s a pubertas@lazadoifjusag.hu minden jegyét magán hordozó gyermekekről beszélünk. Partos Gábor szavai szerint a legnagyobb probléma, hogy nem tudnak előre gondolkodni. Hozzászoktak, hogy van a napi 3X étkezés, ha ruhára van szüksége az is van, az intézmény a maga módján mindenről gondoskodik. De ez nem egy vadrezervátum, ahol ránevelik a sérült, fészekből kiesett sólymot, hogy miként ejtse el a táplálékot. A szakmunkásvizsgáig elterelni őket a legnehezebb, az öngondoskodást beléjük nevelni, hogy 18 éves koruk után nincs napi 3X étkezés, és nincs fűtött szálláshely.
Az is Partos Gábor szájából hangzott el, hogy az utóbbi „változó” időkben a gyermekek számára az egyedüli fix pontot a szakadár motorosok jelentik. Én magamban már rég elneveztem őket szakadár muterosoknak (by Teréz anyu) de ez a szerep a keményszívű, füstös kocsmákban blues zenén nevelkedett szakadár modorosokhoz, egyáltalán nem passzol.
Egy szakadár motoros hallatán, láttán bármit el lehet képzelni. Pl., hogy pisztolyt ránt, s nikotintól barnult hangon a padlóra köp, hogy: gyere Billy! Állj ki ellenem! A feszültség tapintható, a levegő szikrát szór, a kocsmában mindenki az asztalra teszi a poharát, megnémul, s vár, hogy ki húzza meg a ravaszt előbb. Szóval nem kell bemutatni őket. Skizofréniásnak tűnhet, hogy ezek a naptól cserzett arcú, ápolatlan, jó, a rossz, és a csúf alakok, a mikulás szerepében tetszelegnek, miközben remeg az ujjuk a ravaszon, s literszám hajtják le a whisky-t. De ezek a szőrös (nem is), ápolatlan, (nem is, mert egész jó kiállású csajokat hoztak magukkal, akiket te is lájkolnál) modoros, szakadatlanul szakadár muterosok, egyszer csak megjelentek egy púposra rakott utánfutóval, s elkezdték behordani az előtérbe a zsákokat. S egyik sem úgy mutatkozott be, hogy szia: én vagyok Sándorjózsefbenedek, s nem is hoztak zsákban meleget. Csak a szívbe egy kis melegséget, zavarban is voltak rendesen, nem fekszik nekik a Teréz anyu szerep.
A gyerekek üvegajtók mögül leskelődtek, lépcsőfordulók mögül várták a pillanatot, hogy mikor kezdik már el? Hatalmas felelősség felvállalni, hogy közéjük menj, mert azonnal beléd csimpaszkodnak, s kérdezgetik, hogy: meddig maradtok? Tőlem is megkérdezték, hogy: hol van a két fiam, miért nem jöttek velem? Eszembe sem jutott, hogy egyáltalán emlékeznek rájuk, de nyilván még Felsőpetényben összehaverkodtak velük. Amikor bevonultunk a társalgóba kiosztani nekik a csomagot, az ott látottak alapján, ahogy a nagyobbak ölében átölelve ültek a kicsik, egyből eszembe jutott a: Valahol Európában c. film Páger Antallal.
Elhagyatva, falkába verődve, a hangulat még is családias, a gondozók ujja a ravaszon, arcuk naptól cserzett, literszám vedelik a wisky-t. Vagy is dehogy, ők a modortalan muterosok, akik szakadtak, ápolatlanok, s küzdenek az utolsó leheletükig, töltényekkel megrakott heveder a vállukon átcsapva, s egyetlen golyóval képesek beírni magukat a történelemkönyvbe. De előtte még bezsebelik a nagy zsetont pókerben, mert royal flush van.
Viccet félretéve, a szakadár malterosoknak a helyén van a szívük, nem gazdag emberek, nem a hírverésre építenek, nem szabad kőművesek, akiket a politika delegál. Egyszerűen, csendben, s viszonzás nélkül odamennek, s várják is őket, számítanak rájuk a gyerekek.
Felvállalják a lelkileg sérült gyerekeket. Az egyik nyáron autóbalesetet szenvedett, megkapott egy főszerepet, s hazafelé jövet találkoztak egy kamionnal, azóta mozgássérült. A másikat a nevelőszülő hozta vissza, feladták, s ezzel hatalmas lelki törést okoztak a gyermeknek. Van köztük értelmi fogyatékos, a szülők lemondtak róla, itt kötött ki, félszegen nyúlt a piros csomag után, s halvány mosoly lett úrrá rajta. S hamarosan érkezik egy renitens, aki késsel fenyegette meg az osztálytársait. Ki tudja milyen közegből jött, hogy a karácsonyfa alatt csak ez maradt neki, s a mikulás is arra biztatta, hogy rántson kést.
Hogy mekkora a felelősség velük? Nem nehéz belegondolni, ha van 1-2 kiskorú, vagy serdülő gyermeked, szorozd be 36-al. A makadár szótorkosok nem adták fel, nem verték nagydobra, jöttek, láttak, s a szó a torkukon akadt, mint mindig. Fel is véstem magamban a kémény oldalára, hogy ezek megrendülni járnak ide. A csomagok kiosztása után következett a mikulás vizit, ahogy ez kórházakban szokás, csak itt a sztetoszkópot a kocsányon lógó szemünk helyettesítette. Az épületben finom illatok terjengtek, be is indult a Pavlovi reflexem, 3 csoportra osztották a lakókat, csoportonként egy-egy konyha. A szobák 4-5 fősre tervezve, kellemes pasztellszínek, s jól fűtött hálószobák a kinti -15 °C ellenére.
A gyerekek szívesen, hol élénken, hol félénken, habitustól függően invitálnak beljebb a szobájukba, hogy ezt nézd meg…s lesik a tekintetet, hogy valóban megnézted? Le sem lehet őket vakarni, sisteregnek, fürdőznek a törődésben, mint nyáron a strandolók a hűs vízben.
A makadám rotorosok nem helyből felszálló zúzott kővel érkeztek, a szobákban kis asztalokra kiterítve, sürgében felbontott, ebéd előtti csokoládék, senki sem szól rájuk, most mindent lehet. A madame potrohosok pedig a jövőre kivetítve ígéretet tettek, hogy eljönnek újra. Az utóbbi „változó” időkben a gyermekek számára az egyedüli fix pontot a szakadár motorosok jelentik, nevezzék őket akárhogy is.
Hja, utóirat. Elkaptam egy un. elektromos úton terjedő Csery cseppet.
Változtatás nélkül közreadom.
Sziasztok Barátok!
Nagy jókedv közepette lezajlott a mikuláslátogatás Szátokon a (petényi) gyerekeknél! A Szakadárokat képviselték: Boszika, Vic1, Zosa, Kotis és párja, valamint Csery, azaz jómagam. Az új támogatók Kotis lányával saccper kb. hatan voltak, és édességcsomagot, meg kinder tojást, élelmiszert, (liszt, rizs, konzerv kukorica, stb.) és ruhákat vittek a gyerekeknek. Kotis minden gyereknek 1-1 banánnal, naranccsal és almával kedveskedett az ajándékokon kívül. Szakadáréktól kb.10 zsák ruha, játékok és plüssfigurák volt az ajándék.
Az új támogatók kellemes meglepetésünkre nagyon jó arcok és sokat röhögtünk, de volt komoly téma is!
A gyerekek igaz lényegesen kisebb, de családiasabb, családházszerű környezetbe kerültek, és mint Gábor elmondta, jól beilleszkedtek az új iskolába is! Eddig nem volt problémájuk, de a gyerekeket (nagyobbakat) engedik egyelőre ki a faluba, próba jelleggel csak 2-3-as csoportokban.
Beszélgettünk a jövőbeli tervekről is. Az új támogatók (bocsi szar a névmemóriám) fognak még jönni, mint azt ígérték és mi is biztosítottuk Gábort, hogy helyrerázódunk az idei kihagyások-széthúzások után és fogunk még menni igaz már "csak" jövőre, de remélhetőleg többen is motorokkal. Majd ez ügyben felvesszük más motoros társasággal is a kapcsolatot, ha úgy adódik, hogy a gyerekeket ismét meg tudjuk motoroztatni!
Végül --de nem utolsósorban-- ott volt Zoli is (guga.hu) aki anno a videókat és blog bejegyzéseket írta rólunk.
Ígérte, hogy a friss képeket és írást a rendelkezésünkre bocsátja. Az elérhetőséget, azaz a linkeket ki fogjuk Nektek küldeni!
Nos ennyi történt röviden a mai napon!
A Szakadár jövőre vonatkozóan: megújulva és tanulva a múlt hibáiból, lesz bővebben túra szervezés, mint idén volt! Vannak már elképzelések az eddigi vállalások alapján. Azaz: Szátok-i látogatások, Szlepy, Darázs, Zosa és Csery bulik, Alkonyzóna koncertek, de minden épkézláb ötletet egy-egy találkozás alkalmával közösen meg is lehet dumálni stb. Tehát legyen jövőre qrva jó túrákkal-bulikkal dúsított évünk én csak annyit kívánok!
Baráti csoccsantás a nő, és pacsicsocsi a hímnemű Barátoknak: Csery.
Mégutóiratabb:
Szóval a gyerekek elég messze estek a felsőpetényi almafától. Szátokon egyetlen kocsma van, az is végleg bezárva. Ezt a posztot palackpostának szánom, repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg? Ha kedvet kaptál rá, hogy a Kalahár Bozótharcosok nyomdokába lépj, s hírverés nélkül szeretnél a gyerekeknek valami emberközelit nyújtani, akkor van rá lehetőség. Gondolok itt olyan programokra, ami szűkös keretek között a helyszínen lebonyolítható. Viszonzásul csak az otthon lakóinak ragaszkodására számíthatsz.
Na jó, ha ott lehetek, lencsevégre kaplak, s pár keresetlen szóval kifigurázlak 
