Kérd és

A magyar nyelv nem csak beszéd, kódolva van benne a teremtés mítosza. A cím helyesen kérdés lenne, de, ha úgy írom le, hogy kérd és, akkor benne van az alázat. Kéred, kérsz, és?
Válaszra vársz, a kérelmed kimenetele bizonytalan. Vagy válaszol rá Isten, vagy nem. De ha embernek is teszed fel a kérdésed, akkor is kérdéses, hogy a megfelelő választ kapod. Hazudott már neked valaki? Beismerte? Nem ismerte be, de pontosan tudod?

Isten mindig válaszol a neki feltett kérdésekre, megvan hozzá a megfelelő apparátusa.
Az apparátus milyen hülye szó, tartalmazza a tusakodást. Volt már dolgod a hivatallal?
Ugye milyen nehézkes, küzdelmes? Hivatal. Hív a találkozásra, kihívás küzdelemre, nem nyerhetsz, vagy fehér holló.

Isten nem hazudik, a magyar himnuszra csak ingatja a fejét, hogy nem, nem. Normálisak vagytok ti magyarok? Állandóan csak panaszkodtok? Bal sors, akit régen tép? Vagy Baál?
Járj utána magad, a magyar mag őr, Isten ránk bízta, nem másokra, a magyar nyelv az alapja minden nyelvnek. Megmagyarázom. Ezt a szót mondd el más nyelven! Explain.
Volt, kijárat, félelem, játék, kiállítás, bennem, áruló, windows.
Guga elmész a picsába, teljesen szét vagy zuhanva, azt sem tudod miről írsz és mit!
Ránézve az angol explain szóra, ezek a szavak jutottak eszembe.

Képzeld el, hogy én, mint kettő, azaz 2 fiúgyermek apja mindent megteszek, hogy a két fiam elégedett legyen. Erre ők minden reggel, sőt egész nap csak panaszkodnak. Essem jó, assem tetszik, mindent akarok, de most, és már, azonnal.

Melyik az az Isten, aki örömtáncot, vagy tűztáncot járna a magyar himnusz hallatán?
Megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt.
Oké, nagyszerű, tök mindegy, hogy mi lesz a jövőben, de Isten hagyjon ki bennünket a játékból, elfogyott a zsetonunk. Olyan himnuszunk van, hogy egyenesen a pénztárnál állunk sorban. Tök mindegy, hogy olajért mennek katonák, és olyan feszültséget teremtenek, hogy naponta halnak meg emberek, elszánt terroristák miatt, bennünket ez nem érdekel, tévé adja, mellé kóla és csipsz, a többi le van szarva. Erről szól a történet, Isten hagyjon bennünket békén. Mi már megbűnhődtünk mindenért (mindent ért).
És Jézus?

2Kor 5,21
Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.

A K betű kemény. Koldus, korog, kő, kín, kalapál, kutat, kémlel, koporsó, könnyű, kényelmes, kegyelem, és Káin. Önellentmondás, paradoxon. Kedvenc témám, szeretem, ha elveszted a fonalat, és én vagyok a save. Vagy inkább az ahhoz vezető út.
Hogy, keveredjek ki ebből? Sehogy, egyszerűbb, ha benne maradok.
Isten a téma, a kérdés mindig az, hogy UFO, vagy Darwin, vagy egysejtű tengeri alga, vagy minden elmélet halott, aki hallott mindent, de semmit sem értett?
Nézzél ki az ablakodon, működik a dolog, a hangyák termeszek, ha a kertészek nem termesztenek, a föld akkor is megadja, terem. A szó nem csak terem, teremtés, valami van mögötte. Nem magától teremt, teremtették. Napokban gondolkoztam, hogy miként maradt fent az uborka? Termett, aztán elrohad a föld felszínén, a magja is, de uborka van, most is.
Ember még nem volt, de uborka ugorj a bokorba nádasodott, házasodott. Lett belőle cukkíni.
Közeli rokon, nem nehéz elképzelni, más az íze, de ahogy a veréb is madár, meg gólya, és más az íze, rád bízom. Ha végig gondoltad, akkor fuss neki az egysejtű Darwin elméletnek, hogy a majomtól származunk a tengerből és semminek nincs teremtett kezdete, hanem csak úgy van, vagy lett, de az másik népcsoport.

Istenben nem kötelező hinni. Eleve a szó, hogy kötelez Ő. Ki? Ki az, aki megbéklyóz?
Ki az, aki eladósít, s elrendeli, hogy reggel 8-ra legyél bent gályázni?
Biztos lehetsz benne, hogy nem Isten.
Elrendelte ugyan, hogy az ember verejtékezzen azért, amit elér, vagy kíván.
Ki elégedett, ki az, aki azt mondja, hogy köszönöm Isten?
Én naponta hallom az emberek sirámait, hogy milyen bajok történtek velük, s milyen betegek, milyen drága a gyógyszer, s mennyit toltak a főorvos zsebébe. S aztán az egekig magasztalják a dokit, aki ugyanolyan ember, mint ők, megy a sírba. De bálványozzák, aztán a doki megjelenik valami huncut autóval, intenek neki, mert ismerik, be akarják magukat biztosítani, kell nekik egy Isten, de a doki rájuk sem bagózik, észre sem veszi őket.

Verejték. Verés, ejtés, ékelés. Éket verni akkor szoktunk, ha kettéválasztunk, de ez hülyeség, mert a valódi cél az, hogy összekovácsoljuk, szorosabb legyen. Fanyelű baltát, kalapácsot már ékeltem, kapát is, sőt azt éleztem is. Meg a helyzetet. Élez, él, ha valaminek van éle, azzal lehet harcolni, életben maradni. Élvezd! Katarzis. Így születik a gyermek. A gyermek szó tartalmazza, a gyere szót, és azt is, hogy hozzám. Minden út Istenhez vezet.

Belemagyarázom a szavakba azokat a fogalmakat, ami szerinted nem létezik, nem hiszel benne. Oké, induljunk ki ebből. Valamiben te is hiszel. S, rühellem, hogy a kommentekben magaslóról utalsz rá homályosan. Törpe, de elég szúróláng mondat, amire hosszasan válaszolok. Majd meglóbálod intellektuálisan, de roppant kurtán a liberális bögyörődet, hogy te nem így gondolod. Maxi.thx

Magamban, ha nekiállok panaszkodni az életről, akkor megszólal bennem egy hang, és leállít. Nem Isten, a feleségem mondatai. A feleség közös teherviselést jelent. Az eget (Istent?) felesben hordozzuk.

Kínálom. Kín és álom, nem valóság, a kínálat, tök mindegy miből választasz, kínnal jár.
Voltál már szavazni? Én még soha életemben, nem vagyok hazafi, mert ismerem az igazságot.
Ők nem a megoldás, hanem a probléma, ugyanabba az iskolába jártak, ugyanazt tanulták. Mi vagyunk a gazdatest, a többit érted. Van benne félelem és több női szűrő a zivataron át. Paraziták.

Szeresd az Istent!
Ez is, az is, amaz is. Ekkor is, máskor is, akkor is.
Hozzáteszünk, nem elveszünk. Nem veszünk el, ha felismerjük, hogy elvesztünk.
Egy elveszett báránynak soha nem kell aggódnia, a gazda keresi meg.
Nincs az, hogy nekem tetszik ez a vallás és abban hiszek, mert elveti az erőszakot, és csak a szereteten alapul. Hánynom kell. Meg röhögnöm is, és olyan az egész, mint ha beletérdepeltek volna erőből a gyomromba. Ilyen nincs. Gyártott magának egy világképet, nem érdekli a valóság. Isten nem más, mint az is szón levés. Ha valaki hisz Istenben, az Isten van.
Igaz, ige az, vigyáz, vigyj magaddal és áztass! Az eső áldás.
Kerek, vagy bonyolítsam tovább?

Apám holnap érkezik hozzánk vendégségbe, én vagyok az elsőszülött, rohadtul bírjuk egymást, sok sör, vihogások. Volt, hogy a fiam ballagott, és berúgtunk, annyira röhögtünk, hogy a szomszéd rendőrt hívott ránk, mert családi veszekedés van. Ez nem vicc, nyoma van az önkormányzatnál, feljelentettek bennünket, hogy sörösüvegekkel csörömpöltünk.
Fater nem hisz Istenben, tudja, hogy, sőt ismeri a hitem. Sokat csörtéztünk már ezügyben sörtől elbutulva, ugyanazon a szinten. Másnap még is elkáromkodja magát, hogy bassza meg az isten, a kurva istenit, meg ilyenek. Mint, ha nem fogta volna fel, hogy előző este nem megtéríteni akartam, hanem Isten próbálta meg. Olyan kérdésekkel találta magát szemben, amik elől kitért, s védekezésképpen másnap így adta vissza, vagy a tudtomra, hogy mennyire nincs ínyére a téma. Pedig csak egy ajtózárat javított meg, asztalos. Megkértem rá, mert nekem olyan szaladgálós napjaim vannak, hogy tőlem semmi nem javul meg, ha nem szakítok rá pár napot. Fater belefogott, de minden baja volt, végig káromkodta az egészet. Nem velem volt baja, a témával, Istennel, akivel mindenkinek baja van, s keresi a megnyugvást. Azt a pontot, ahol nem kell róla tudomást venni. Haverok, buli, fanta.
Drog, szex, zene, sport, gyűjtemény, új számítógép, videókártya, kütyü okostelefon, jó verda, nagymellű, de buta szöszi. Nem kell ezt hirdetni, tudjuk. Nem kérdés, nem adomány.
Ennyit sikerült Isten nélkül elérnünk, erre vagyunk büszkék, ezt hirdeti mindenki magáról.