Isten és a kenguru

Minden ébredés, egész, magában hordoz egy napot.
Bármily nehéz, vége lesz, eddig is voltak napok.
Nem voltak egyformák, ezért volt bennünk félelem.
Hogy valami újat hoz, ismeretlent, amit még nem éreztünk.
Jóra, megbízhatóra vártunk, ami kiszámítható.
S egyedül Isten állt elénk.

Ezzel nem értük be, állj már félre!
Vannak itt dolgok, hatalmas vágyak, nekünk ez nem elég.
Kevésnek ítéltük azt, legtöbb mi adható, kapható.
Karszalag a végtelenbe, napijegy.
S egyedül Isten nem állt félre.

Mindig az utunkban volt, tudomást sem vettünk róla,
hiába jelentkezett, kezét nyújtva, hogy én tudom, felelhetek?
De mi a kérdés? Az még nem hangzott el!
Így szól: felébredtél már? Nyitva a szemed?
Nem hiszek a szememnek, akár a fehér holló.
S te beéred ennyivel? Vagy látni is akarsz, amit Isten sem látott?

Az megvan, ahogy én látok? Érzed, hogy ver a szívem, átvetted a ritmusát?
Neked is be van gyújtva, tüzet raktak? Én sem a pokolban fogok elégni.
Bennem Isteni szikra van, ha égni kell, akkor vele együtt, széllel szemben.
Had izzon fel a parázs, s ezzel vége van.
Remek, most kezdhetem előröl.
Minden ébredés, egész, bláblábláblá…
Magában hordoz, de nem úgy, hogy adjál, Uram adjad most, s kinyílik egy erszény.
Téged eleve egy végtelen erszénybe szültek. Láttál már kis kengurut?
Isten is látott, úgy tervezte, ha megnő, ne álljon félre.
Vegye fel a harcot, állja az ütést, minden ütés ébredés, minden ébredés.

Zsid 12,6
Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.

Fúúú basszus, de nehéz volt végigolvasni.
Úgy érzem magam, mint egy muraközi, ami elhúzott egy tonnát.
Akkor tessék itt egy kockacukor! Engedd el magad, lazulj el!
Édes, vagy nem édes?

Ez nem az élet, csak egy dinnye.
De ugye, hogy nem mindegy? Te is kopogtatni szoktad! Ugye?!
Isten is rákoppint néha a fejedre

Fil 4,11
Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek.