Ahogy a Műsüsü mesében volt, fogjunk lepkét, fogjunk lepkét, lebukott, mert az eredeti Süsü hozta a formáját, nem szabad a lepkét megfogni.
Ahogy a punk zenével sem szabad viccelni.
Itt le is zárhatnám, s mondhatnám, hogy muhaha, most ezt jól bekajáltátok, de nemaddiga.
Van egy punk zenekar, akik a punkokból űznek viccet, ez kissé paradoxon.

Toy Dolls.

Rudi egy VII. kerületi körfolyosós, első emeleti, egyszobást tudhat magáénak, szerető feleségéhez hűséges, mióta elváltak, hétvégente visszajár, vagy azóta ritkábban. Ria néninél laktam albérletben, akire a mai napig úgy tekintek, mint második anyám, vészterhes korszakok, csajozás, italozás, drogozás, a szomszéd lánya is megvolt. Ria néni bölcsen kitartott, és védelmező, oltalmazó két keze néha egy finom ebédet is. De most nem róla lesz szó, bár külön fejezetet, sőt, egy egész könyvet, még mit nem, irodalmi, vagy birodalmi ágazatot igényelne, hogy felvázoljam a Rudi és a Ria néni nyers, mégis őszinte viszonyát, ami kihatással volt rám.

Valami galaxis ütközéseknek köszönhetően, nem részletezném, de túl sok naprendszerbe került, s ki tudja hány Isten által teremtett élőlény bukásába, mire részegen Böcével feltántorogtunk Rudihoz az egyszobásba, az első emeletre. Első utunk a klotyóra vezetett, ahogy ajtót nyitott, s a kilincset kikaptuk egymás kezéből, hogy bazzeeegg, az én ismerősöm, én pisilek előbb, baszódj meg!

Na aztán jött a sűrűje, Radiotechnika S90, nekem is az volt, orosz hangfal. Létezett a KGST-n belül S30, S60 is. Az albérleti szobámban Ria néninél, aki kénytelen volt átívelni a zenei ízlésem szinte minden skáláját, S90 dübörgött, ahogy Rudinál is.
Hoztam neki egy kis meglepetést, ami számomra is friss volt. Hamisított kazetta, persze nagy lótúrót, a kínai piacon vettem aznap reggel, TAKT. Lengyel kiadó, gondolom a magyar taktus szó, már, ha magyar, nem szeretnék elmenni a nacionalizmus irányába. De adta az ívet.

Rudi rejtek söreit is bevetette a latba, meg még le is ruccantuk egy sarki boltba betárazni, s utána szinte folyamatos volt a wc kilincsének stafétázása.
Valamit főzött, nem sok sikerrel, mert nem merte feltálalni, addig mi az egy szobájában vihogtunk Böcével egymásra. Rudi egy szobája arról is híres, hogy életemben először ott szexeltem prostival. Kérdeztem Rudit, hogy fizetett e már szexért?
Azt válaszolta, hogy igen, de nem közvetlenül, vannak olyan hölgyek, akiknek vásárol dolgokat, cserébe nála töltik az éjszakát. Vagy ennél bővebben is elmesélte, de lehet nem kötöm az orrotokra, mert a történet szempontjából lényegtelen.

Megkértem, hogy vigyen el a Mátyás térre. Kinéztem egy csajt, aki már rögtön az elején kikötötte, hogy lóvé a hátsó ülésre, rendszám fel lesz írva. Oké.
Csaj megkérdezte Rudit, hogy beszáll, mert az külön pénz. Rudi biztosította róla, hogy ellenkezik az elveivel, szóval nem, nem fizet, csak nézi. Az is külön pénz, akkor a konyhában fog várni, ami onnan 3 méterre volt. Így is ment. Szépen megtörtént minden, csajt visszavittük a Mátyás térre, másnap reggel a kocsi hátsó ülésén ott találtuk a pénzt. Ez most mit jelent? Annyira jó volt, hogy elfelejtette? Hmmm. Toy Dolls.

Annyira komoly és tehetséges a zenekar, amennyire egyben vicces is, sőt, magából a zenei műfajból űz tréfát. Belenyúltak minden zenei irányzatba, s mint a gyurmát, csináltak belőle egy önálló, saját lábán járni tudó hogyishíjjákot…
Vézna, cingár énekes, rengeteg energiával, a dobos félúton Mike Oldfield és a Rammstein között hezitál. Másodgitáros ugyan színpadképes, de agyára ment a tempós örömzene, még két szám között is darál. Meghatározhatatlan a zenéjük, ettől jó.

Rudi korban nem illik hozzám, amikor utoljára láttam, pont annyi évvel volt idősebb nálam, mint most. Szellemileg mindig is talpraesett és friss volt, de saját bevallása szerint sem áll már fel neki, ezért nem is kezdeményez. Van neki egy korban hozzá passzoló barátnője, aki a hétvégéket nála tölti, szex az nincs, de jól főz, s ott végzi a könyveléseket feketén, Rudi miatta vásárolt számítógépet.
Rudinál az élet harsány volt, élni akarásért kiáltott. Sör mindig kevés, részegen már nem volt gond lemenni a sarki kisboltba utánpótlásért, egymás térdét csapkodtuk, ahogy körbeudvarolta a kisasszonyt. Hegyekben álltak nála a bakelit lemezek, Tesla lemezjátszó, legjobb korszak, mindent megfejtettünk, sokat nevettünk, és minden témánk vége a szex és a nőkhöz való hozzáállásunk, egyszer még hirdetést is adtunk fel az Express udvarban.
Szexpartnert kerestünk, végig vihogtuk a sort, a bajszicsarack, aki a hirdetést felvette már elég ideges volt miattunk. Vissza is vágott hangsúlyosan, hogy mindenki értesüljön róla, hogy akkor a szexpartner rovatba lesz? Tudod, amikor régen csak a gyógyszertárban lehetett kapni óvszert, s visszaéltek vele, amikor a méretet kérdezték.

Dübörgött a Toy Dolls az S90-ből, már mindent megfejtettünk, eljött az a pillanat, amikor a részegség átfordult elérzékenyülésbe, s Rudi letérdelt az egyik hangfal elé, majd leborult, s szó szerint potyogtak a könnyei, hogy milyen nagyszerű zene. Rendesen kipirosodott a szeme, ahogy morzsolta a könnyeit, valójában nem a zene volt az, ami meghatotta. Mi fiatalok voltunk nagyon, Ő meg nem. A társaságunk, a hangulat, a vehemencia, a lendület, a lüktetés, vadulás, azt siratta, mert nekünk még megvolt.

Egyik átfüstölt, borgőzös este lekéstem mindent, kénytelen voltam ott aludni nála, nem volt ellenére, még lámpafénynél vetkőztünk gatyára. Ha valaki most azt hiszi, hogy egy buzis jelenet jön, téved. Akkor láttam először a testét, hogy mennyire szikár, inas, és öreg. A ruhájában mindig is adott magára, filigrán, frissen borotvált, illatos, és pezsgő temperamentumot árasztott. Így lecsupaszítva viszont esendő volt.
Betakaróztunk, hosszú kínos csend után szólalt meg, s kezdtünk el beszélgetni, már nem a megfejtések mentek, azon már túl voltunk. Az élet legnagyobb dolgairól, a legmerészebbekről értekeztünk, mint két férfi.

Hajnalban felébredtem, sok volt a sör, feszített a húgyhólyagom, kibotorkáltam éjjeli világítás híján, a sötétben megtaláltam a kis wc fülke ajtaját. A fejemben még mindig szólt a zene, vigyorgott, vicsorgott, üvegszilánkosra tiporta az agyamat. Nem akartam lehúzni, nehogy felébredjen rá, de az is zavart, mi lesz, ha reggel felébred, s felelősségre von?

Kávét főzött, addig harapdáltam a takaróm csücskét, Kossuth rádió szólt, nyoma sem volt a tegnap estének, egy morcos vén öregember totyogott fel s alá. Vártam, hogy feloldódjon, újra felpezsdüljön, nevessen, de csak a napi menetrendet sorolta, hogy mi lesz a dolga.
Egyik csaját elfuvarozni, a másikat vissza, meg hol olcsóbb a mi és az akciók, tipikus nyugdíjas sablon szöveg. Nem szeretnék így megöregedni.

Elbúcsúztam, feldobtam a fülest, a lépcsőházban valami vénasszony méltatlankodott a kukáknál, szerencsére semmit sem hallottam belőle, kiléptem a kapun.
Rudinál azóta csak egyszer jártam, sikerült tisztázni egy félreértést. Azt hitte, megharagudtam rá, megnyugtattam, hogy ugyan eltelt 10 év, de erről szó sincs. Söröztünk, berúgni nem akartam, sem ott aludni, és azt hiszem többet nem találkozok vele. Nem, mint ha ellenemre volna, de az élet egy olyan körforgás, hogy a stafétát át kell adni, valaki majd egyszer leírja rólam ugyanezt.