2000 környékén nagy világvégevárás közepette a Verseny utcai piacon álltam sorban a büfénél kávéért és olcsó felesért. Előttem hajléktalanok, kukázók, akik az éjjeli martalékokat szórták fillérekért. Járták a lakótelepeket, boncolgatták a kukákat, durva recycling ment. Márkás cipők, pólók, műszaki cikkek, kidobott, megunt holmik. A rendszer úgy működött, hogy a selejt éjszaka begyűjtötte és a PECSA hiénái felvásárolták fillérekért, majd hétvégén a PECSA-ban eladták drága pénzért annak a rétegnek, akiknek státusszimbólum volt a PECSA-ban vásárolni secondhand. Nepper leste a Rozit, Katit, akik batyuval jöttek. Batyus cigányok.
Kiterítették a lepedőt, benne az éjszaka lajstromba sem vett drága holmi. A nejem micsoda arzenált spájzolt be 20 Forintos blúzokból. A nepperek ölték egymást, az utcán elébe sitettek, hogy mutasd mid van? Valami jó? Valami régi? A tömeg lábai között nyúltak be és markolták el, hogy valami jusson. Úgy kezdődött a mese, hogy ez megvette, ez hazavitte, ez kivasalta, ez kiglancolta, ez kivitte hétvégén a PECSA-ba és a vastag pénztárcával kibélelt emberek nem győztek csillogó szemmel büszkélkedni egymásnak, hogy nééézd mit vettem! Jól jártam?

A Verseny utcai piac fogalom volt, bezárták, a médiában lenyomták, hogy miért, csak a valódi okot nem. Vele szemben épült egy pláza, a valamikori lovi helyén, ahol lóversenyek zajlottak. Hülyén venné ki magát, hogy az önfeledten plázázni kívánó vásárlóközönség kinéz az ablakon és meglátja a nyomort, el kell rejteni a szemük elől. Különben is OV megígérte, hogy senkit sem hagynak az út szélén, mindenkit berúgdosnak az árokba.

Azon a piacon meg lehetett tapasztalni az élet sava-borsát. A hajléktalanok árultak könyveket is, amit mások már kiolvastak és egy laza mozdulattal a szemétbe dobták. Valamikor nagy könyvfaló voltam, különleges gyűjteményem volt, nem szeretek írók nevével kérkedni, hogy kiket olvastam, mert olyan, mint ha saját magamat magasztalnám fel, holott csak olvastam. Egyet megemlítek, mert Kurt Vonnegut számomra olyan, mint a zenében Mike Oldfield. Mikor meghalt, azt gondoltam, hogy a világban én veszem át a helyét.

A nejem most olvassa Karinthy-tól az utazás a koponyám körül c. könyvet. Karinthy-ból jeleskedem, amikor katona voltam (1.5 év) volt időm a könyvtárból kikölcsönözni mindet.
Reggel azzal fogad, hogy összevetette Karinthy és guga írását, arra jutott, hogy Karinthy tehetségtelen, az én írásaimat jobban szereti. Ezt így most nyílvánosan úgy fogom megfogalmazni, hogy emészthető legyen, mert Ő elfogult és én is az vagyok.
Ő azért, mert együtt élünk, természetes, hogy nagyobb figyelemmel adózik annak, amit írok, személyesen érintett benne. Én meg azért vagyok elfogult, mert az Ulpius tulajdonosa Karinthy Márton, Karinthy Ferenc fia, aki Karinthy Frigyes fia. A Beparipa c. könyvem az Ulpius gondozásában jelenik meg hamarosan, nem írhatom le nyíltan, hogy a nejemnek igaza van és Karinthy Frigyes egy tehetségtelen író. Nem is így gondolom, szerettem a könyveit, s meg is beszéltem a nejemmel, hogy nincs olyan, hogy tehetséges író. Megpróbálkoztam Maupassant írásaival, nem jártam sikerrel, nem érintett meg. Nem azért, mert tehetségtelen, nem nekem szól.

A Verseny utcai piacon a vásár végeztével a hajléktalanok a portékáikat hátrahagyták a földön, vagy az asztalon. Volt konténer és a piac alkalmazottai abba gyűjtötték a pénzért el nem kelt portékákat. Rengeteg könyvet lapátoltak bele, pedig nem az árával volt baj, a hajléktalanok nem árulni jártak ki, hanem eladni. Velük lehetett beszélni. Mennyi a háború és béke 3 kötet? Darabja egy százas. Elvihetem egy százasért az egészet? Utánam dobta volna az egész standját 100 Forintért, rohant olcsó felesért, nem is ételt vettek, szívták az olcsó román cigiket, amit egy cigányasszony árult táskából.

A piac takarító alkalmazottai lapátolták be a könyveket a konténerbe, az asztalokról zsákokba seperték a ruhákat, kütyüket, amiket az éjszakai vándorok hasznosnak ítéltek, de nem keltek el. Számomra a könyvek voltak megdöbbentőek, púposra rakták, az IFA megérkezett, magához rendelte, s elviharzott vele a szeméttelepre. Némelyik borító ismerős volt, őrtoronyban 3 órás váltás, volt időm olvasni, némelyik megjelent a mozivásznon is, könyvben olvasni, a saját mozimban elképzelni jobb. William Wharton madárka c. könyve, filmen csalódás volt, pedig az (egyik) főszereplő (Nicolas Cage) nagy kedvencem.

Általános iskolában a faliújság felelőse voltam, irodalmi pályázaton beküldött novellám nyertes volt, gazdagítottam a megnyert könyvekkel az iskola könyvtárát, a tévében szerepelt a nevem a listán. Ettől nem kell elájulni, Istentől kapott ajándék, hogy betűkkel ki tudom magam fejezni úgy, hogy mások örömét leljék benne. Hass, alkoss, gyarapíts!
S a haza fényre derül. Kölcsey melyik művében hangzik el?

A könyvkupacot IFA hátán látván árván, szánván, állván szám tátván várván, hogy ááá.
Minek, kinek írjak? Ha a rangos írók itt végzik, kár erőlködnöm. Meg egyáltalán.
Az építészek is úgy állnak neki, azért építenek, hogy haláluk után fennmaradjon a nevük.
Így készült a Tádzs Mahal, az egész ügy mögött egy csajszibarack állt. Mumtáz Mahalnak építette a sah, biztos nagyon a szívéhez nőtt, ha egy akkora épületkomplexumot húzott fel neki, amit a mai napig évi 2.5 millió ember látogat. Érheti e nőhölgyet ennél nagyobb rang ezen a földön? Ki az a nőhölgy, aki elmondhatja magáról, hogy az emléke, a szerelmének állított emléke évszázadokon át áll, és évi sokmillió ember pénzt fizet azért, hogy betegye oda a lábát? Melyik valóvilágos sztori jut el erre a szintre? Egyáltalán emlékszik még valaki a Bigbrothers, vagy a Valóvilág első versenyzőire? Elkutyult ez a világ, az érték, a morál.

Azt hittem tudok maradandót alkotni, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy én vagyok maradandó, Isten az egyedüli, ha valamit alkot, az megmarad.
Ki ismeri Kabos Gyulát, Gobbi Hildát? Fészbukon idiótán, szánalmasan vihongó hústömeg? Xd xd xd xd
Ki ismeri Mózest? Vagy Ádámot és Évát? Dávid királyt?
Kiszel Tündét?

Örökkévalót csak az tud alkotni, aki örökkévaló.
Az ember meg elmegy a föld alá, és a kutya sem kíváncsi rá, viszont szeretnek kérkedni, így valamit, valakit muszáj a vállukon hordozni, hogy azt a látszatot keltsék, érdemes megpróbálni az utókornak hátrahagyni.

1Pt 1,24
Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull:
25. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, a mely néktek hirdettetett.