Fúj de lünez

Pedig nem is róla lesz szó, de a cím legalább figyelemfelkeltő, ha máshoz nem is értek, ehhez igen
S, akkor most jöjjön az, amihez nem értek, vagy nem értem, inkább utóbbi.
Hogy lehet az, hogy a tévé előtt ülve nyomja az sms-t, megindul a lelke, szegény károsultak, aztán elkönyveli. Ő egy jó ember. Ki vitatná ezt?
Aztán tudomást szerez a szomszédról, lehet alaptalan, de olyan hitelesen adja elő a szomszédasszony, hogy a szája elé kapja a kezét, s majdnem kimondja, hogy perszóna.
Azok kedvéért, akik megkértek rá, hogy ne beszéljek Istenről úgy, hogy hálát adok neki, s közben káromkodom, az ő kedvükért nem teszem. Ebben az írásban nem fognak szerepelni trágár szavak pedig legszívesebben velőig beolvasnék

Család este, vacsora megvolt, izéke, nyomogatják a távirányítót, nincs egy normális műsor, ezek nem tudják mi kell a népnek. Miért csak a katasztrófa és baleset minden híradón, meg, hogy a Forint ára esett, holnaptól benzináremelés? A kislány a diznire kapcsolt, az anyja idegesen megjegyezte, hogy: ebből elég volt! Egész nap ezt nézted!
Nekünk is lehet tévézni vagy nem? Ha nem tetszik, eriggy feküdj le!
A távirányító valahogy a háttérbe került, piszkálták a fogaik közül a rántott hús maradékát, az ember bontott egy sört. Belekortyolt, büfögött, s majdnem kimondta, hogy bocsánat, de aztán eszébe jutott, hogy nincs miért bocsánatot kérnie, otthon érzi magát.

Nem is nagyon beszélgettek, túl voltak a napon, mindegyik fejében a saját gondolata járt. Nem hiszem, hogy kell részleteznem, mindennapos dolog, én is így élek.
Csak a nagyjelenetre figyeltek fel, hogy mennyi halott, és szörnyűlködtek, körbe sem néztek a lakásban, hogy náluk minden rendben, valahogy természetes volt, hogy mindig máshol, mindig mással történik meg. Hozzászoktak, hogy nem velük, meg a vacsora is megülte a gyomrukat, a sör langyos, ágyazni is kell, ablakot nyitni, szellőztetni, hogy jobban tudjanak aludni.

Egyszer csak megint, izéke, breaking news, most kaptuk a híreket, súlyos áldozatok, a képek kapkodóak, a zene alatta velőig hatol, a szemük kimeredve, le sem tudják venni.
Az asszony alig kap levegőt, félálomban, nem is néz oda, csak olvassa a számokat, próbálja két férj büfögése közben megjegyezni a telefonszámot. Ide várjuk az sms-eket, ha valaki úgy érzi, hogy szeretne segíteni. Gondolkodás nélkül elküldi, a férjét meg sem kérdezi, magához sem tért, meg amúgy sem kérné ki a véleményét, hozzá van szokva, hogy fontosabb kérdésekben ő hozza a döntést. Elalvás előtt még gondolt rájuk, hogy milyen rossz lehet nekik most, és mennyi szörnyűség. A gondolatai végén ott volt az elküldés, és lenyomta a gombot, segített, elaludt, nyugodt éjszakája volt. A jó levegő, amit éjszakára nyitva hagyott. Álmosan ébredt, eszébe sem jutott a tegnap este, ahogy az egy normális embernek szokott.
Gyerek kakaó, iskolába, uzsonnát csomagolt, homlokra egy puszit, integetett.
A férje is elment, kicsit másnapos volt, meg morcos, alig szólt, de már megszokta, alig várta, hogy kívül legyen és átlapozza az akciós újságot. A család életét ő tervezte, a férje felelőtlen volt, annak csak a sörön járt az esze, a Forintot meg be kell osztani.
Bekapcsolta a tévét háttérnek, hátradőlt, s már éppen kinézett valamit, hogy ezt mindenképpen megveszi, mert leárazták, s ha okos, akkor ugyanabból a pénzből kettő is kijön, legfeljebb lefagyasszák.
S, akkor kopogtak. Sértve érezte magát, épp csak most fogott bele, a kávéjából csak egy kortyot ivott, pont, amikor magára maradhatna, s végre mindenki elment itthonról.

A szomszédasszony nézett be a nyitott ajtón incselkedve, mint aki bizalmas pletykát hozott, s mindenképpen forr a vére, hogy valakivel megossza.
Behívta, bár nem volt ínyére, mert még soha nem hozott magával semmit, pedig, ha igazi barátnő lenne, akkor nem csak a lepcses száját jártatná, hanem azt is tudná mikor van szülinapja, s meglepné egy bonbonnal. Na de, ha már így alakult, más úgy sincs, beengedte, meg mindig érdekes híreket hozott. Az egész házról tudott mindent, hiába 10 emeletes, nem állt meg előtte senki. Csuda tudja, de mindenkiről tudott mindent. Ő meg néhány éve költözött oda, természetes, hogy nem volt köszönőviszonyban senkivel. Este csak hazajöttek, találkozni csak a liftben szoktak jövet-menet, akkor is zavart csöndben, senki sem volt kíváncsi a másikra.

A szomszédasszony nagyon fel volt háborodva valamin, és nem győzött neki hangot adni, hogy képzeld, s hosszasan sorolta. Ha belépsz a lépcsőházba, s látod a csengőt, meg a sok nevet, na ő a földszintről kezdte, aztán első emelet, még a villanyóra szekrényre is kitért, amiben nem lakott senki, de amit abban képesek tárolni. Akár egy bevásárló lista, tele vannak drága cuccokkal, oda pakolják ki az üres dobozokat. Sony, Pioneer, aztán csodálkoznak, hogy betör a rabló hozzájuk. A homlokához csapott, úgy érzékeltette, hogy ezek az emberek milyen felelőtlenek.

Valahol az ötödik emelet környékén járt, amikor megemlítette a kismamát, aki el van adósodva a boltban. Hatalmas pocakja van, halogatja a hiteleit, meg rongyos ruhákban jár. A férje hiába dolgozik, nem keres egy vasat sem, olyan hülye. Múltkor is dolgozott 4 hónapot egy vállalkozónak, oszt az nem fizette ki. Csoda, hogy tartoznak a boltban? Meg képzeld, az emberét egyik este láttam, hogy részegen jött haza, dülöngélt, alig találta a bejárat kilincsét, én az ablakból kihajoltam, hogy jobban lássam. Fúj az idiótája, nincs egy vasuk sem, oszt részegeskedik, ember az ilyen? No de csak képzeld drágám, de előtte nincs egy kis kávéd? Úgy szédülök, meg fáj a fejem, lehet leesett a vérnyomásom.

Amíg a háziasszony a kávét főzte, meg előkészítette a cukrot, tejszínt, kávéscsészét, és a picur kanalakat, amit az anyjától örökölt és mind ezüstből volt, rajta egy híres család címere. Addig a szomszédasszonynak be sem állt a szája.
Képzeld! Láttam őnagyságát a turkálóban, megálltam a bejáratnál, mondjuk éppen beszélgettem valakivel, de azért végig rajta tartottam a szemem. Nem is vett semmit, mert már a turkálóra sincs pénze az ilyennek. Gyerekruhákat nézett, aztán dolgavégezetlenül jött ki. Én a helyében megpakoltam volna egy teljes kosarat csecsemő ruhákkal, hogy lehet ilyen felelőtlen? Nem gondol a születendő gyerekre? Az ilyennek nem is szabadna szülni! Én a kormány helyében betiltanám, mint ahogy Kínában.

Kérsz egy kis süteményt a kávé mellé?
A háziasszony kellőképpen udvarias volt, nem akarta, hogy az a hír járja róla.
A szomszédasszony kedélyesen elfogadta, aztán megdicsérte, hogy hmmm, milyen krémes, aztaaa, ez aztán finom. Hol vetted?
A szomszéd kerületbe járok cukrászhoz, nagyon finom péksüteményei vannak, a férjem szereti a túrósbatyut, de mindig csomagoltatok magamnak hétvégére, na meg aztán, ha benéz hozzám valaki, legyen mivel megkínálni.
S, ezen kedélyesen elcsicserészve összemosolyogtak, meg bólogattak, s nyalták a szájuk szélét, hogy mostanában, hogy eldurvult a világ. A háttérben tévé, a tegnapi ismétlése.
A háziasszony tegnap már látta, akkor jutott eszébe, hogy ő jó ember, mert már megtett minden tőle telhetőt. Küldött egy sms-t.
A szomszédasszony szájában megállt a falat, szörnyű, szegény emberek.

Most jut eszembe, hogy Istenről nem is szóltam egy szót sem így akár káromkodhattam is volna De, ha már nem tettem, akkor egy klasszikus hála, asztali áldás:

Étel, ital mind ránk vár, te jó Isten együnk már