Hányszor vedlik egy kígyó életében? A mi életünk is ilyen, vannak szakaszok, amikor mi is vedlünk lélekben.

Az iskola kapuja előtt van egy védőkorlát, hogy ha a gyerekek szaladnak ki ne az úttestre tegyék. Oda szoktam láncolni Levente BMX kerékpárját.
Mindig megbeszélem vele, hogy mikor jövök érte s maradjon a portásfülkén belül, amíg meg nem lát. Akkor aztán csapd bele az orrtörlőd és repülés. De most valahogy nehezen nyitotta a lakatot s közben odasomfordált hozzá egy kislány, szia Levente. Jól telt a napod, közben egy szendvicset evett, beleharapott és oldalra döntötte a fejét, ahogy nyelt még a nyelvével utána kapott egy morzsának.
Mióta van BMX-ed, mikor kaptad?
Már 4 hónapja mondja.
Csináltál valami jót vagy miért?
Erre értem oda és még hallottam a mondatot. Fel is bőszített vele rendesen, na gondoltam most megmutatom neked te kis elkényeztetett és dróton rángatott cafat.
Csak úgy, mert Ő a fiam, én meg az Apja, ezért kapta, mondtam.
A lány összerezzent és kissé megzavarodott, láttam rajta, hogy beállt a kotyokhatnékja.
Már éppen zsebeltem be a diadalittas énem egy részét, mikor megszólalt, hogy nekem sajnos nincsen apukám.
Szomorú jegyeztem meg, mi szerencsére még együtt vagyunk és tényleg átéreztem a lány helyzetét, hogy szar dolog ha valakinek elválnak a szülei.

4 éve meghalt és lesütötte a szemét.
Én meg megrendültem és csak annyit tudtam kinyögni sajnálom.

Köszönöm, válaszolta.

Próbáltam fülem s farkam behúzni, észrevétlenül eltűnni a helyszínről.
S Levente ettől a lánytól fél, jutott eszembe. Hisz ez a lány Leventét végtelenül irigyeli és sóvárogva nézi, ahogy hozom iskolába meg csapok neki orrtörlőt és megyünk együtt haza.