Ha egy látszatvilágban élsz, annak is kell látszanod, a kiugrás fájdalmakkal jár, ahogy a strucc mondaná a homok idején.
Vasárnap van, valami január, kell róla tudnunk, hogy egy pápáról kapta a hónap a nevét? Ha keresgélni próbálsz, hideg, hideg, langyos, melegszik, és mindjárt itt a február, ami szintén egy pápáról lett elnevezve. Március a mars bolygóról, ami a háború istene, direkt írtam kisbetűvel. 92 két nap van hátra, tegnap ugyanis azt álmodtam, hogy 93.

Van egy galaxis, azon belül egy bolygó, Európa, mint földrész, s egy ország, Magyarország, benne egy falu, Tengerszemnek hívják, ismertebb nevén Bánk.
No de én Guga vagyok. Semmi jóra ne számítsatok. A nejem kedvenc mondása, hogy muszáj mindent lehúzni a sárba? Őszintének lenni azt muszáj, mert, hogy senki sem az. Mindenki egy képet mutat, és megbotránkozik azon, aki őszinte és kimondja nyíltan, leplezetlenül a dolgokat. Ma kaptam egy pofont, ne írjak ilyen hosszú posztot, mert nem olvassa el.
Rendben, alkalmazkodom, nem lesz 10 oldalas, de nem ígérem meg, hogy emészthető lesz.
Valamikor nyáron benyújtottam egy pályázatot, megnyertem, magánszemélyként. Írtam egy könyvet, kiadják, azóta is azon görcsölnek, hogy vajon miről szól a Beparipa. Ez a címe.
Ulpius könyvkiadó, Karinthy Márton, váltottunk néhány emailt. Tömören fogalmazok, nem tudnak vele mit kezdeni, valószínűleg átléptem a határt, és látatlanul bevállalták.

Ez egy napló, vagy blog, vérmérséklet szerint, semmi szubliminális üzenet, vagyok, aki vagyok. Reggelire tojás és szalonna. Lementünk a diszkontba, a tulaj hölgy megkérdezte tőlem, hogy tegnap mérges voltam? Mert lehajoltam egy polchoz, ahol előzőleg a löncshúst találtam, és elvétettem. Annyit mondtam, hogy a büdös picsába, hol a löncshús? Nejem pizzát szeretett volna. De kimentett, elmondta, hogy ha plusz feladatot ró rám, ami nem egy diszpisvödör pia, akkor zavar van a mátrixban. Tulajhölgy meg kommentelte, hogy maga mindig olyan szépen beszél, furcsa volt, hogy elkáromkodta magát.

Ennyi, be is fejezhetném, mert ezen a napon ma más nem történt.
Ha nem jöttünk volna haza.
Reggeli után Husqvarna beröffent, a lánc a végét járja, csak fut a fán, de nem vágja, hiába éleztem. Aprítás elnapolva, néhány napra tartalékolva, hogy meleg legyen, holnap hétfő, nem oda megyek láncot vásárolni, ahol árulják. Ezzel nem mondtam semmit, mert máshol is kapni.

Az igazi gyüttmentek elláttak jó tanáccsal, hogy miként kell kezelni a bánkiakat. Át kell rajtuk nézni, mint, ha nem is léteznének, mert egyetlen mentségük van, amit szünet nélkül hangoztatnak, miközben egymást irtják, hogy én bánki vagyok, Bánkon születtem. Volt egy betelepülő hölgy, aki pánikrohamot kapott tőlük, s szó szerint kiszaladt a faluból. De már az őslakos bánkiak is megengedhetik maguknak részegen, hogy beolvassanak. Nem fogom megmondani, hogy ki, de dülöngélve (részeg ember őszinte) üvöltötte, hogy ezek mekkora gecik. Ezt egy itt született bánki mondta, nem én, bár…

Lépjünk egy szintet, 2007 nyarán költöztünk ide, naívan. Senki sem tudja letagadni, hogy hozzátettem, vagy igen? A polgármesteri hivatal falán képek, amit én halásztam elő a múltból, volt, aki személyesen megköszönte. A hivatalból meg sem kérdezték, hogy kitehetik e. Jött magától, hogy ez egy hülyegyerek, oké, hogy vannak jó dolgai, de akkor is egy faszkalap.
Hja, sétálj a tó körül, a bánkitó, nincs is más itt, a tengerszem, látsz táblákat. A falu története, a templom története, a népviselet, a helyi ételek, mert szlovák falu. Az 1600-as években a törökök lenyírták a gyepet, nem maradt senki, betelepítették őket. A nevem Zvolenszki, echte tóth, azt hittem haza érkeztem, mert itt értik a nevem, és nem kérdeznek vissza, hogy miii? Zolencki?

Az egy dolog, hogy 4. generációs szlovák vagyok, valójában Zólyomi, de nem bánki, és ezen nagy hangsúly van. Néha látom, hogy a faluba érkező vendégek megállnak a táblák előtt és elolvassák. Ennyi elég, meg sem kell szólalnom, nem kell az elismerés, magamtól is tudom.
Ezt nem a bánkiak tették, akik itt születtek, s nőttek fel, hanem egy ostoba szarjankó, én a Guga. De van még valami a tarsolyomban. Valamikor írtam Bánkról, hogy milyen. Nagyon röviden. Készült belőle plakát a nemzeti vágtára, és a bánki sátor háttere az volt + a fényképek, amit készítettem. Nemrég itt kötött ki a naviga. Hajómodell világbajnokság.
Kellett hozzá szórólap, a falu honlapján még egy darabig fent lesz, amit az igen becses, nagyon kedves jegyzőasszony javasolt, az ő fejéből pattant ki, hogy kéne reklámozni.
A jegyzőasszony egyébként tényleg szemrevaló, nem is értem, hogy miért nincs még az a szem, vagy vószem. Szóval az írásomat a megkérdezésem nélkül kinyomtatták erősen megkopasztva, és a neki nem tetsző részt kihúzva, majd 3 nyelvre lefordítva megjelent a brosúra. Oké, van egy kérdésem, miben vagyok jó, amiben nem vagyok jó, vagy csak a személyemmel van probléma? Jöttek a nemzetek, filmeztem, fotóztam, írtam, népszerűsítettem a falut. A résztvevőkkel azóta is kapcsolatban vagyok, mert minden anyagot elkért még a főszervező is, mert ez civil szemmel történt és jó hangulatú.

Nem csináltam belőle gondot, hogy lenyúlták a szöveget, kicsit meghámozták, majd lefordíttatták. Az elismerés így is sok, nem egy Bánkon született ember anyagát használták fel, aki csak panaszkodni tud. Én és a családom hegyibánkiak vagyunk, gyüttmenteknek neveznek. A polgármesteri hivatal falán lógunk, a tó körül kiállítva, plakátokon hirdetjük ezt a falut, és van egy példányom a brosúrából. Tökéletes, ennél nagyobb elismerésben egy gyüttmentnek nem is lehet része, nem hogy szóvá tegyék.

5 év kellett hozzá, hogy rájöjjek itt hogyan lehet érvényesülni. Nemrég betelepült ide egy ember, lényegtelen. Kicsit kapatos volt, bement a kocsmába és elüvöltötte magát, hogy mi van kibaszott tóthok? Nem mert neki szólni senki, csöndben maradtak, föléjük kerekedett.
Valahogy kezdem átvenni a stílust, leszarom, hogy éppen ki akar jópofizni velem, vagy mit akar. Ugyanezt gondolom echte tóthként. Zvolenszki Zoltán a nevem, 4. generációs tóth, azt hittem hazajöttem, de nem ez a falu az otthonom, hanem ez az ország.

Egy volt önkormányzati képviselőt idézve „én innentől csak keresztbe teszik nekik”.

Lazítsunk, de őszintén továbbra is, ki kell mondani. Ha 2012-ben nem jött volna a 96 fős bánki tábor, volt úttörőtábor, már máshol sátoroznánk. Elvonta a figyelmemet és az energiámat, nagyon szép év volt és sok kapcsolat jött létre. Nekem való munka, testhez álló feladat, sok örömem volt benne. Most 2013 van, nem biztos, hogy eljutunk odáig, hogy megteljen a tábor újra. Mert szubliminálisan adagolják a Templetont, mint alapkezelő, és államcsőd, meg hiperinfláció. Én nem hiszek ebben, de készülök rá. Megértettem, hogyan lehet függetlenül az anyagi helyzetétől minden emberből ugyanaz. A bankok bezárnak, senki sem jut a pénzéhez. Ami a kezében van, elértéktelenedik, kérdezzétek a nagyszülőket a Pengőről. Az ablakon dobálták ki, egy tojást sem lehetett venni egymillióért.
Hogyan lesz 3 nap alatt minden emberből nincstelen és éhező? Erre majd visszaemlékeztek, de fel a fejjel, ebből egy szó sem igaz, csak fikció, író vagyok. Jogomban áll hallgatni, de ahhoz is, hogy a fantáziám szabadjára engedjem.

Mivel engem sem kíméltek, és megedződtem, megtanultam, hogy senkit sem kell kímélni, semmi hasznom sem származott eddig abból, hogy tartottam a pofám.

Viszont van egy jó hírem, a Biblia igaz, senki sem lehet a saját hazájában próféta.
Máshol jobban értékelik az aktivitásomat és a tehetségemet, fizetnek érte.

Bánkon volt egy Kárpátia koncert, előtte lépett fel Waszlavik, vele csináltam riportot, és egy szélroham a kamerámat állványostul bedöntötte a bánki tóba. Később szóba jött, hogy tevékenykedjek tovább. A jegyzőasszony fúrta meg a dolgot, hogy gugának nem veszünk kamerát. Kézcsókom.
Teccik érteni a lényeget? Ezt nem vették jegyzőkönyvbe, de eljutott. Azóta vásároltam, teszem a dolgom, megfizetnek érte, de nem a bánkiak.

Szerettem volna még beszélni a veszteséges bánki nyárról, hogy talán át kéne adni a gyeplőt másnak, aki ért is hozzá. De egy ilyen költségvetéssel rendelkező falunak, mint Bánk, mit ide-oda 1 vagy 2 milliós veszteség?
A lényeg, hogy ha már székrekedés, de legalább bánki.

A hozzászólásokkal meg kár lenne elvenni az élét egy ilyen fasza kis posztnak, hogy én ugyan nem tettem volna ezt meg ezt, vagy jobban csináltam volna, vagy guga menj a picsába. Már rég ott vagyok, ha akartok gyertek utánam, ehhez nem kell komment

Sihedernyi koromban VHK rajongóként voltam a fekete lyukban, megvettem őket bakeliten, volt kazettám is, de a szám végén lévő szöveget soha nem értettem. A google adta ki, dalszövegek, rádöbbentem, hogy mennyire egyszerű. Mell, mell, pina.

[Botrányos probléma]