Belesírhatsz a szemembe

Érzék fosztóképző és tapin fosztóképző vagyok, tanyán nőttem, sokat vertek, börtönben is ültem. A nejem néha hozzám bújik, s megkérdezi, hogy szeretsz? Nem mondok semmit.

1987-ben vonultam be, 1.5 év katonaság, az őrtoronyban ismekeddem meg Karinthy írásaival. Először Ferenc, s utána Frigyes. Két könyv között az őrtorony tetejéből leemelt pornóújság. Egy katona őrségben, ami 3 óra szolgálat, s három óra alvás, mást nem csinálhat, maszturbál.
Ferenc leírta az apjáról Frigyesről, hogy nagy szegénységben éltek, hitelből hitelbe, de hatalmas társasági lények, szalon, ivászat, diskurzusok. Számomra felfoghatatlan volt akkoriban, hogy miként történhetett meg ez egy ilyen népszerű íróval. Csak Cserháti Zsuzsa halála után értettem meg, hogy a művészek mennyire kihasználtak. Paudits Béla a Telaviv kettőn egyszer kifakadt, hogy olyan alacsony a nyugdíja, hogy napról napra él. Le a cipővel, emlékeztek még? Gazsi bácsi lótetű! Politikust még nem láttam éhezni.

2009 vagy 2010, február, mangalica fesztivál, Torgyán kijött, mint volt mezőgaz ministráns, az emberek a két kísérőjének adakozták szatyorszámra a kolbászt, hurkát, és szalonnát, elég volt végigvonulnia, egy évre betárazott. Mit vártak tőle, megváltást?

A lelkészünk egyszer azt mondta, ha valamire szükséged van, hirdess evangéliumot.
Koreai, nagy kimcsibuzi, nem is ad belőle, ha van, eltitkolja, annyira szereti.
Amikor kiképzik őket misszionáriusnak (nem pózban) a feladat az, hogy bármire szükségük van, csak is Istentől kérhetik, embertől nem kérhetnek segítséget. Két gyereke már megvolt, Csuan és Csuin. Ha pl. pelenkára, tejre volt szükségük, akkor imádkoztak. Embertől nem kérhették, nagy falat Istenre bízni az életed, még egy hívőnek is kemény. Sok bizonyságtételt elmesélt erről az időszakról, hogy Isten miként munkálkodott az életükben.
Manapság a papok, bármilyen egyház, lelkész vagy gyülevész, de hatalmas felekezet, az állami támogatásért ácsingóznak, vagy a hívőktől sarcolják ki, Istenre már nincs szükségük.
A TEMP LOM falán, márványtáblán hirdetik magukat, hogy az **** család 50.000 Forintot adakozott a TEMP LOM javára. Ne tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal, elvették jutalmukat. Méltó a munkás az eledelére, de ők még azért is pénzt kérnek, hogy beléphess az esztergomi bazilikába, hogy megnézhesd, mennyi aranyat halmoztak fel. Totálisan szembe mennek Jézus tanításaival. Azt hirdetik, hogy ahhoz, hogy üdvözülj, neked kell tenned valamit, légy jó ember, ne kövess el bűnt, tartsd be a 10 parancsolatot.

Hajnal, kimentem pisálni, a nejem a telefonján megnézte, hogy mennyi az idő. Hány óra van? Félnégy. Fáradtan visszadőlt, hogy mindene fáj. Mid fáj a legjobban? Mindenem.
Este TRX edzésen volt, nem semmi mutatvány, de brutálisan jó csaj lett belőle, a feneke olyan feszes és kemény, mint a ******.

5h-kor felkelt, lefőzte a kávét, éhes voltam, reggelit készített, közben kifogyott a palackos gáz. Áhh bazz, gyerekek tudnak mit reggelizni? Oké, akkor nem gond, én elvagyok, a reggeli azért még megsült, befaltam, tébláboltam. A Husqvarna feladta, nem működik. Befuvaroztam a családot Rétságra, iskola, a nejem tanár, első óra, én Zolcsihoz, hogy nézze meg a fűrészt. Anyaghiba, a kipufogóban fémszemcsék, nem jó jel, a gyűrű elrepedt. A javítás többe kerül, mint maga a fűrész, de még nem tuti.

Kaptam egy liter pálinkát ajándékba ma is, sétáltam hegynek fel hazafelé, s többen is furcsán néztek rám, hogy egy liter pálinkával a kezemben sétálok. Andristól kaptam, alma és birsalma. A borkóstolókat mindig is rühelltem, a sablonszövegeikért, amit lenyomnak kóstolás után. Bársonyosan, selymesen finom és gyümölcsös. Még is mi az anyád picsája lenne, ha gyümölcsből készült? Egy borról nem lehet különös dolgokat mondani, vagy finom, vagy nem, de nincs is két egyforma ember, akinek ízlene. Még is olyan entellektüel formában adják elő azt a néhány szót vegyítve, mint ha mini istenségek lennének, és a hedonizmus oltáránál, nagy áhítattal leborulva nekünk őket kéne imádni, mert megkóstoltak egy pohár bort. Andris pálinkája finom volt, ennyi, az almákat egyenként megpucolta, a férges részeket kivágta, négy felé vágta, ledarálta, nem adott hozzá cukrot, mert jófajta alma, és már vagyok olyan állapotban, hogy kétszer meg kell gondoljam, mit írok le őszinteségi rohamomban.

Karinthy Frigyest a kortársai nem ismerték el, sem Ferencet, mindkettőt később kapták fel.
Olvastam egy könyvet Karinthy Mártontól, Ferenc fiától, utána írtam neki egy levelet. A könyv motivált, Ördöggörcs volt a címe, akkoriban hasonló cipőben jártam. Nem keresem elő a levelet, nem idézem be, 2003 környéke, amikor még csak novellákat írtam. Válaszolt, de lekoppintott. Miután Bánkra költöztünk 2007 augusztusában, gondoltam itt a nagyobb fa, amihez fejsze is kell, belefogtam egy regénybe. Karinthy Márton az Ulpius könyvkiadó tulajdonosa, megnyertem náluk egy pályázatot. Jön! Jön! Jön! Beparipa a címe, drogos hétköznapok. Fiktív helyszín és személyek, de valójában önéletrajz. Lecsaptak rá.

Ferenctől a budapesti tavaszt az őrtoronyban olvastam el, a könyvtáros nőhölgyet megkörnyékeztem. Egy szál vörös rózsát, amit a szomszédos kertből loptam el, a kerékpárjára helyeztem. Nagy boldogan mesélte, amikor visszavittem a könyvet, bevallottam neki érzelmeimet iránta. Nyitás volt a könyvtárban, az ajtó zárva, csöndben voltunk, arra vártunk, hogy a katonák, akik jöttek a könyvtárba, feladják, s elmenjenek végre. Kellemetlen lett volna számára, hogy a ruháját igazgatja közben. A katonák elmentek.

A papok maradtak, de nincs jó hírük. Bűnös vagy, vezekelj, térj meg, adakozz, valamit tegyél azért, hogy Isten haragja ne sújtson le rád. Vegyél részt körmeneten, hordozz körbe egy mumifikálódott jobb kezet, mert az Istennek tetsző. Térdelj le és verd a melledet, én bűnöm, én vétkem, én igen nagy vétkem, el sem tudod hordozni. A pokolban nincs szabadnap.
Magyarország, aki üdvözli Szlovákia 20. születésnapját, nem 1100 éves, a magyar nyelvben Isten kódolva van. A világon az első nyelv, az ősnyelv, ezért láthatod, hogy kiemelt célpont ez az ország. A szerbiai 30.000 éves feltárt piramis, rovásírás, és nem ott kezdtük. Hunszkíta birodalom, Kína fele a mienk volt, Nimród, Attila király, mind magyarok. A katonák visszajönnek. A magyaroknál szokás volt régen az árulók jobb kezét levágni. István idegen hadsereget vetett be a saját népe ellen a német rómaiakat, megszegte a vérszerződést. Az árulók, akik ünneplik, Istent nem ismerik, a mai napig köztünk élnek, az egyház. Akik Isten nevében kifosztják az embereket, megsarcolják és pocakosak, meghíztak a kövéren.

Bocsánat, valamikor du. 17h-kor pötyögtem be az utolsó karaktert, közben befutott egy vendég ügyfél, és megittuk az összes pálinkát, most 22:22-van, nem szeretném elrontani az eddig kialakult, s rólam alkotott képeteket azzal, hogy a szokásos őszinteségemet trágársággal vegyítem. Szelíden búcsúzom. Bánkot hallottátok gugáról, ehhez felesleges hozzászólni.
Holnap folytatom, mert…

Film most nincs, nem jut eszembe semmi.

Ldn mntm.

Egyébként órákig tartó és hatalmas beszélgetés volt, a fiatalember bánki, de már lelépett külföldre, csak most itthon van. De nem érzi otthon magát.