Apa: Magassági sorrendben kezdjük, ami egyben életkort is hordoz magában. 192cm magas vagyok, Levente nem tudom, mindjárt megkérdezem. Benjáminnak aktája van róla, mert egyszer kijött a bungiba és lemértem. Odaállt a bungi falához, colostok kihúz, meghúztam a vonalat, s a kapott eredményt odavéstem, hogy legyen valami viszonyítási emlék. Szerintem az óta már nőtt. Tegnap Levente kérdezte meg, hogy miről fogunk írni, ma Benjámin, a téma ugyanaz. Szabadon választott. Nem szeretném befolyásolni. Staféta. (hja, 2012.06.08 141cm).

Levente: Apám most mondta, hogy én jövök. Na de én megyek is. Sziasztok!

Benjámin: Én is.

Apa: Amíg Levente hosszadalmasan és cirkalmasan megfogalmazta a mondanivalóját, addig Benjámin könyörgött, hogy mérjem meg újra, hogy milyen magas, engedtem neki, miért ne. 2013.01.10. 144cm magas, 3 centit nőtt, a fene a sündörgőjét. No de van még mit behoznia, én 192cm vagyok, muhaha staféta.

Levente: Nekem már nem sok hiányzik, én 180 vagyok. És sose tudom kitalálni, hogy mi legyen a téma, se akkor mikor filmezünk, se akkor, ha írok, bár ez még csak a második alkalom. Ehhez képest, ha zenéről van szó, egy pillanat alatt kitalálom, hogy mi legyen a téma, csak folytatni nehéz.
Ma nem olyan lehangolt szürke nap volt, mint általában, most egy kicsit humorosabbra sikerült. Köszönhető az osztályomnak, amit nevezhetnénk inkább állatkertnek. Mindenki elmebeteg… kérdezhettem osztályfőnöki órán a félévi jegyeimet, reméltem hogy nem bukok semmiből. Kérdeztem a földrajzot, mert amiatt aggódtam még, és a tanár mondta, hogy átmegyek. Én meg felkiáltottam hogy: Ezaaaz! Nem bukok semmiből! Erre az előttem ülő gyerek megszólal, hogy: és az irodalom? Egyből eltűnt a képemről a vigyor és mindenki röhögött. Szóval most már Apa is tudhatja a félévi jegyeimet, mindenből átmentem kivéve magyarból . De majd év végén

Benjámin: Hát az én osztályom is egy ’Állatkert’ szó szerint. Mert ugye most volt ilyen osztálykép választás. 2 kép volt. A 2. olyan csúnya fotó volt, mert azon olyan elmebeteg vigyorok voltak, hogy azt lehetetlen nézni. Mert persze még a tanárok is úgy vigyorogtak, hogy… na mindegy, végül is mindenki a 2. fotót választotta, de én nem, én az 1.-t. Nem érdekel, hogy ki szól közbe. Én döntésem, és ennyi. De most átadom apának a szót, és utána pedig már anya is becsatlakozik valamikor, ki tudja mikor.

Apa: Anya már megjött, de a szférában a guga felesége egyenlő Columbo feleségével. Mindig szóba jön, de soha nem látni. Ahhoz, hogy valaki írni tudjon, előbb olvasni kell tudnia. Sihedernyikoromban mostohaapám, aki tehenészként debütált, és sok szép órát töltöttem a tehenészetben mellette, minden évben egy raklap könyvet rendelt az Állami Könyvterjesztő Vállalattól (AKV). Kun Béla összes élete, a Titanic minden elsüllyedése, faltam a könyveket és nagyon rossz tanuló voltam. Otthon soha nem csináltam leckét, mert tanyán laktunk, az állatokat kellett gondozni. Ettől függetlenül jó jegyeim voltak, de csak a humán tantárgyakból. Ha jó volt a tanár és jól adta elő, akkor azt megjegyeztem, s visszaadtam. Fizika? Kémia? Matematika? Rossz szokás, hanyagoltam, nincs is rá szükségem a való életben. A napokban gondolkoztunk a nejemmel, hogy Levente mi legyen, ha leérettségizett. Milyen egyetemre menjen, ami után rögtön egy gyorsétkezdében köt ki, s alázatosan megkérdezheti, hogy kis vagy nagy adag? Majd kipucolhatja minimálért a vécét. Azt nem szeretnénk, ha azért menne külföldre, mert Orbán Viktor megígérte, hogy nem hagyjuk, de utána rögtön mondta, hogy ne azt nézzék, hogy mit mondok, hanem azt, amit teszek. A nemzeti oldal teszi a dolgát, valószínűleg magyarok, csak kicsit sokat sündörögnek a zsinagóga környékén, így érthető, hogy milyen irányban lojálisak. Szóval Leventének kinéztük a hangmérnök, hangtechnikus pályafutást, most 16 éves, már nyakig benne van. Simán összepakol egy színpadot, elboldogul lehetetlen helyzetekben, tud rögtönözni és problémákat megoldani a színpadi háttérmunkában. Amióta van a Beertok fesztivál, végigáztuk, aludtunk Suzukiban, van tapasztalata. Vérbeli road melós már most.
Benjámin? Neki még korán van, de helyén van az esze, kicsit sajnálom őt, mert sokkal durvább dolgoknak van kitéve az oktatásban, mint én valaha, engem csak sokszor megvertek. De őt államilag és szándékosan butítják, s nem lehet ellene tenni semmit. A cél a minimálért gürcölő, szavazó, tévét néző, reklámoknak kérdés nélkül bedőlő hústermék a cső végén. Írassuk be speciális iskolába? Oda csak a selejt jár, akik nem tudnak életben maradni, mindentől óvják őket. Így, ha kikerülnek az életbe, akkor vagy azonnal elpusztulnak, vagy minisztert csinálnak belőle hátszéllel. Staféta. Hja, ma az oktatás nem arról szól, hogy átadják a tananyagot, az óra fele a fegyelmezéssel megy el, a másik fele meg az osztályfőnöki intők beírásával. Liberalizmus tombol, ez volt a cél, elérték, taps.

Levente: Mi nem sok osztályfőnökit kapunk, mert az ofőnk (Mormota) nem foglalkozik velünk. Annyit csinál másfél éve, hogy bejön az osztályba és:
- Ki hozott igazolást?
- Jaj Tanár úr elfelejtettem berakni, de holnapra behozom.
- Holnapra kinek akarja behozni? Mert én nem leszek itt.
Körülbelül ennyit jelent, az hogy ő az osztályfőnökünk. Aki az intőket osztogatja gátlások nélkül, az a töri tanát. Őt még az igazgató is elég sokat szidalmazza. Már rég nyugdíjba kellett volna mennie, teljesen igazságtalanul kezeli a feszült helyzeteket, mindenki kiröhögi, annyi hülyeséget összehord. Tavaly a haverom véletlenül lelökött egy anyacsavart a padról, ami pont a töritanár felé repült. A tanár egyből eljátszotta a főnököt, amit senki nem vett komolyan és elkezdte, hogy ezért akár (haveromat) föl is jelenthetné a rendőrségen. Mindenki szakadt a röhögéstől hogy azért följelenteni valakit mert lelökött egy csavart és az pont a tanár felé repült. Egyébként nem találta el, el se ment a csavar a tanárig. Tavaly óta még ennél is rosszabb lett. Számomra nem helyes hogy egy felnőtt embert ennyire nem tiszteli se a saját osztálya, se a többi. Az ő osztálya egyébként a legdinkább az iskolában de jól el lehet velük ökörködni. Szóval én nekem nem stimmel hogy nem tiszteljük őt de erre ő is rátesz egy elég nagy lapáttal.

Benjámin: Najó, most aztán tényleg nem tudom, hogy mit írjak, mert most amit olvastam, semmit se tudok ebből leírni rólam, de megpróbálok. Szóval hát az én tanárom azért jobb, mert hát volt egyszer olyan is hogy odament hozzám, és egy darab mandarint odaadott. Úgy hogy még vannak érdekes történetek. De most én búcsúzom is, mert mit mondjak? Nem tudok most többet.

Apa: A bungi 9 négyzetméter, 3*3, 3 szék, s három résztvevő. Három stage. Író stage, szotyi stage és fröccs stage. Egymást váltjuk. Természetesen én ülök a fröccs stage-nél, ha éppen nem én vagyok soron. Levente a szotyi stage főszereplője, Benjámin meg a macskánkat, Hógolyót simogatja, amíg a másik kettő gépel, vagy éppen fröccsöt vedel.
Ebből nem lehet megélni természetesen. De Bánkon vagyunk, így a jég hátán is. Ma találkoztam egy emberrel, gyorsan fel is véstem a naptárba, mert tényleg ember volt, ritka jelenség. Őszintének tartom, de már elterjedt a híre, hogy mibe fogtunk 2013-ban. Nem szabad őszintének lenni. Szívélyes beszélgetés után rám pirított, hogy ezt eszedbe ne jusson megírni! Hallod? Tudom, hogy milyen hülye vagy, ne hogy megírd! Bánkon élni tudni kell. Egyrészt eszemben sincs információkat kiszivárogtatni, a jó pap is holtig néma. Nekem elmondta, tudom. Már csak azért sem adom tovább szóban senkinek, mert azonnal csavarnak egyet a történeten. Ez legalább le van írva, nem száll el. Tudok úgy fogalmazni, hogy mondok is valamit, meg nem is, de mindenki érti. Tartom a pofám, itt nem szabad őszintének lenni, nem tolerálják. A hazugságok világában az igazság persona non grata.
De megtanultunk együtt élni vele, a két fiam nem ennek lesz a nyertese. Jó dolognak tartom, hogy felmerült az igény bennük, hogy ők is beleszólnak a blogomba. Kotnyelesek. Sihedernyikoromban én voltam a faliújság felelőse, szerkesztettem az aktuális híreket. Az osztálynak egy versenyen könyveket nyertem, s a nevem lefutott a képernyőn, mint nyertes, s mindenki megdicsért, hogy ügyes vagy. Ha nem is ügyes, de fejlődőképes. Írtam egy regényt, ha túljutottak a nehezén és a rengeteg helyesírási hibán, akkor hivatalosan is író leszek. Nem nagy dicsőség, már megírtam a regényt, a többi nem az én dolgom. Másikon dolgozom. Egy valamit nem tudok elérni, hogy a nejem is ide pötyögjön
Hazajött és azt mondta át van fagyva, az iskolában szar a fűtés. Remélem egészségem levélben talál. Staféta.

Levente: Nekem is van egy jó kis történetem de én se mondom el. de nem csak ez az egy van… amit szintén nem mondok el, úgyhogy inkább mondok olyat ami még nem történt meg, azt legalább elmondhatom. Ma este öcsém szólt apámnak hogy amit tegnap mondtunk neki azt ma meg kell csinálnia. Mégpedig minden segítség nélkül, önállóan meg kell építenie a Minecraft-ban egy házat, minden kis részlettel és díszletekkel, neki kell kiválasztani a megfelelő helyet a házépítéshez, ahogy én ismerem a leglehetetlenebb helyre fogja építeni. De meg kell csinálnia, különben ma nem fog aludni, azt garantáljuk Na de váltsunk témát! Ja de ezt nem mondhatom el

Apa: Benjámin bement vacsorázni, a történetet meg valahogy le kell zárni. Bánkon élni Mátyás király, és egyben Fickó és Vahh úr, már ha ismeritek a Vuk történetét, és a magyar népmesékből a Mátyás király legendáit, a hozott is ajándékot meg nem is. Én még ezeken nőttem fel, nem olyan meséken, amikben állandóan üvöltöznek rémülten és ropog a gépfegyver. A két fiamnak soha nem engedtem, hogy ezeket nézzék. Volt diavetítés, meg mese felolvasás, de nem szaporítom. Itt ahhoz, hogy életben maradjál, két dolgot kell tudni. Bármit mondasz, azonnal továbbadják az ingerszegény környezet jegyében. Alaposan ismerni kell őket, ha beszélsz, csak is olyannal, aki tartja a szavát. A többivel az aktuális időjárást, azt aztán ferdíthetik kedvükre. Tovább adhatják a tyúk szintjén tendálva. Levente már vágja a témát, rendes kis csavart csűrt a történetbe. S valahány név a naptárban.

A helyesírási hibáktól tekintsetek el, a magam szintjén lektoráltam annak tudatában, hogy a megírt regényem is erősen lektorálásra szorul a visszajelzések alapján. Ráadásul Levente irodalomból bukásra áll, nem is értem. Talán itt feltuningolja magát. Megírja a saját dalát, mert, hogy az ének az nem más, mint én többes számban, s szól a dalom. Társ a dalom, mindenki társra vágyik, s ebből áll a társadalom. Bánkot hallottátok gugáról, és a pereputtyáról. Ha kitavaszodik, gyertek, hozzatok sört. Kerek sört, szögletes sört, lyukas sört, megkezdett sört, csomagolt sört, tömör sört, édes sört, keserű sört, és minden olyan sört, amit csak készítenek a világon. Meg fogunk bebaszcsi. Gombócartúrosan, muhaha

A hozzászólásokkal meg kár lenne elvenni az élét egy ilyen fasza kis posztnak, hogy én ugyan nem tettem volna ezt meg ezt, vagy jobban csináltam volna, vagy guga menj a picsába. Már rég ott vagyok, ha akartok gyertek utánam, ehhez nem kell komment

Ha végigolvastad, és sikerült elcipelned a terhet: [kockacukor].