2019. november 17., vasárnap

Gyorskeresés

Az igazak álma

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

[link]

Ott tartottam, hogy a nejemmel elhatároztuk, reggeltől betartjuk a 10 parancsolatot. Már eleve egy emelkedett állapotban voltam az elmúlt napok jó cselekedeteit illetően, hisz esténként aluljárókban osztogattunk szendvicseket hajléktalanoknak és kedvesek voltunk velük, mosolyogtunk.
Ne nekünk köszönjék, Jézusnak és higgyenek Istenben, Isten jóság és szeretet, Isten szereti önt, kérem ne utasítsa el Őt!
Jó volt megszabadulni a gonoszságomtól és jól esett kiállítani a saját kirakatomba ennyi év eltelte után a sok jót. Állandóan azon agyaltam, hogy mit tehetnék még, hogy Istennek tetsző életet éljek és megkapjam az áldásokat?
Vittem ki a ház elé a szemetet és láttam a kukában turkál egy férfi, visszafordultam és a hűtőből hoztam neki sonkát, szalonnát.
Másik alkalommal egy idős nénit láttam, aki forgatta a szemetet, megesett rajta a szívem és hoztam neki egy bögre aprópénzt. Tessék néni, fogadja el!
Mit képzel maga marha? Van nékem tisztes nyugdíjam, csak a kulcsot keresem, az unokám kiborította a szeméttel.
Nem szövöm tovább ezt a szálat, mert már így is elég szirupos.

A Bibliát továbbra is olvastam, a parancsolatokat igyekeztem betartani több-kevesebb sikerrel.
Voltak azonban kérdések, amik felmerültek bennem és nem találtam rá a választ sehogy sem.
Mindjárt az, hogy mi a megtérés? Honnan tudom, hogy most már rendben van minden?
S ha mégsem? Mit kell tennem ezen túl, hogyan kell élnem? Mit akar tőlem Isten?
Azt éreztem, hogy visszatekintve az életemre, Isten nem hagyott elveszni és számtalanszor közvetlenül beleszólt az életembe. Tudtam, hogy valami történni fog velünk hamarosan, mert a napjaim könnyedebbé váltak, éreztem hogy közeledik az életünkben a változás, csak nem tudtam megfogalmazni mi az és hogyan fog bekövetkezni.
Kérdés után kérdés jött, minél többet olvastam a Bibliát, annál kevesebbet értettem belőle.
Szükségem volt egy emberre, aki felkészült és elmond nekem mindent. Úgy döntöttem felkeresem a közelünkben lévő gyülekezetet és megkérdezem őket.
Csütörtök este volt Istentisztelet, felöltöztem, átsétáltam és elrettentem. Sok fényes, menő autó, jól öltözött emberek öltönyökben. Az egész hasonlított valami vállalkozók országos báljára, mint Isten gyülekezetére. Hazamentem és letettem róla, ez nem az én világom.
Hétvégén elmentem egy másik gyülekezetbe, újságban láttam és döntöttem, megyek.
Már az ajtóban rosszul lettem tőlük. Tudod az a fényes arcú, mindig mosolygós velünk az Isten, él az Úr. Gyengéden végigsimítja a válladat, közben az összes műfoga rendezetten, megnyugtatóan és kétséget kizárva. Selymesen, suttogón kérdezi, hogy miben segíthetek testvérem? Phőőőjjjj, mindjárt mondok valami cifrát. Nekem ne simogasson senki ember fia és ne mosolyogjon rám, mint a szakápoló az elmeosztályon.
Ez sem az volt, be sem mentem. Szó nélkül eljöttem.
Másik kedd, másik gyülekezet, belváros. Itt már jobban éreztem magam, mert rám se hederítettek, azt se kérdezték ki fia borja vagyok. Leültem a hátsó sorban és vártam.
Valaki felment egy emelvényre és elkezdett kiabálni hangosan. Fájdalmas volt, de érdekes.
Ha igazad van miért kiabálsz? Vagyunk itt vagy ötvenen, a terem is kicsi.
Na de a szöveg, térjetek meg, amíg tart az Úr kegyelme, fogadjátok a szívetekbe Jézust.
Bánjátok meg a bűneiteket és vezekeljetek. Vagy két órán át ordítozott, aztán elköszönt, hogy vegyétek az Úr áldását.
A prédikáció után a vegyes tüzelésű népség mozgolódni kezdett, de asse mondták fapapucs.
Kifelé menet egy asztalnál ült egy nő. Odamentem hozzá és kérdeztem, hogy kivel beszélhetnék itt Istenről, mert elég nagy bajban vagyok…hmmm?
A prédikátorunk most elment, mert dolga van, de felírta az adataimat és adott egy csekket, amin adományt fizethetek be ill. egy tájékoztatót, adóm 1%-át hogyan s hová.
Na ez az. Azóta sem láttam Őket, viszont hetenként vágom ki a kukába az idióta füzetjeiket.
Hazamentem s hallom a közelünkben lévő gyülekezetből szól a zene, megembereltem magam s bekopogtam az ajtajukon, lesz, ami lesz. Veszítenivalóm semmi.
Egy fiatal süvölvény jött ki és már mondtam is neki a szaporát, hogy az a helyzet, beleolvastam a Bibliába, de nem értem, viszont…
Most nem lehet, szakított félbe. 24 órás dicsőítés van, csak tagoknak, de gyere vissza máskor, szívesen látunk és egy Isten áldjon testvérrel elköszönt, becsukta az ajtót.
Háttal nem kezdünk mondatot, de akkor kezdtem és mondtam cifrábbnál cifrább dolgokat, hogy az ördög bubozzon meg benneteket.
Nincs egy ember a földön, aki eltudná mondani pontosan, hogy mi van leírva a Bibliában?

Olyan szintű sóvárgás alakult ki bennem és olyan űr támadt a lelkemben, amit már csak maga Isten tudott betölteni.
Összeszedtem magam és elmentem oda, ahová sosem kívánkoztam, a híres a nevezetesbe.
Biztonsági őrök, motozás és már fordultam is ki majdnem az ajtón, de nem tudtam.
Leültettek, harsogtak, táncikáltak, énekeltek, hogy velünk az Úr hőőőjjj.
Felálltunk és fogjuk meg egymás kezét. Franc se akarta vadidegen emberek izzadt tenyerét fogdosni és mosolyogni bambán, mint a vett malac.
Persze, hogy kiküldtek az első sorba, mint friss husit. Jött a főkolompos és köpködött, mindenkinek a fejére tette a kezét és azok elvágódtak.
Mit ne mondjak beszartam rendesen, szó ami szó, bevallom férfiasan.
Elkerülhetetlen volt, odalépett hozzám és nem mertem ránézni. Ki ez az állat? Mellettem a földön remegő emberek a szélrózsa minden irányába kitekeredve. Na, gondoltam ha Istennek ez tetszik és szükséges, ám legyen. Ha ez a mennyországba vezető út, hogy itt vonaglok a földön, hmmm. Na? Semmi.
A fejemre tette a kezét és várt, közben hadart valami földön túli nyelven, hogy sábádádábádárikuköméliku sákágá. Semmi, csak néztem rá, mint a vett malac.
Most mi lesz?
Semmi, tovább lépett szó nélkül, mert még voltak a sorban bőven, akik alig várták, hogy elvágódjanak, és hisztérikus rohamot kapjanak.
Hja, majd elfelejtem a lényeget, visszaültem a helyemre és folytatódott az agymosás.
1998-at írtunk, ki volt vajon a színpadon?
Semmi gond ha másra szavaztok gyerekek, Isten nem büntet ezért, ezt tudnotok kell, de nézzetek mélyen a szívetekbe. Na itt szakadt el a cérna végleg, a lábam többé be nem teszem hozzátok. Még, hogy testvér.

Nevezzük nevén a dolgokat, ez így elég szánalmas, még azt is bevállaltam, hogy hittan órára jártam egy görög katolikus paphoz. Elmesélte a történeteket a Bibliából (amit én is el tudtam olvasni), valakit kijelölt mellém pártfogónak s a végén megkérdezte tőlem, hogy hiszel most már Jézusban?
Persze, jó hogy pehhheheeee :Đ
Ennyi az egész?
Jehováékat még nem is mondtam, metrón találkoztam össze velük, már jó előre mondtam nekik, hogy én hiszek Istenben.
Igeeeeen? Akkor hányan lesznek az üvegtengernél?
Mi?
Majdnem verekedés lett a vége, annyira belelendültek, hogy az egyiket muszáj volt orrba gyűrni és kilökni a metróból. Karéjt vontak körém és az egyik imádkozott értem, hablatyolt értelmetlenül, a másik a fejemre tette a kezét és némán suttogott. A többiek részvétteljesen mosolyogtak rám, gondoltam itt a vég. Ki akartam szabadulni a fogságukból de nem engedtek. Mondták, hogy a Sátán téged fogva tart testvérem, engedj most nekünk.
Na elmentek ám az anyátok bús valagába, idióta társaság és eldurrant az agyam, lekevertem egy maflást.

Lehiggadtam pár nap múlva és fátylat rá. Aluljáróban sétálgatva, gitározó, megnyerő külsejű fiatalok kis szösszenet keretén belül bemutatták, hogy az ember miként esett bűnbe, hogyan Jézus és Háá-hhhááá minden frankó, Isten szeret bennünket és kész.
Megvártam a végét és odaléptem az egyik maskaráshoz, aki a bűnbe estt férfit alakította és rákezdtem ismét a szaporára.
Az a helyzet, hogy elég nagy bajban vagyok. Beleolvastam a Bibliába, pontosan tudom, hogy Isten létezik, feszít belülről, majd megőrülök, de semmit sem értek az egészből.
Ki Isten és mit akar tőlem?
Mosolygott és rögtön megnyugtatott, hogy semmi baj. Már megint ez a diliházi effekt.
Sokat sejtetően kinyitotta a Bibliát és felolvasott egy igét, majd azt mondta, hogy Zoltán! Neked nincs más dolgod, mint megtérni a szívedbe fogadni Jézust, mert Isten szeret téged. Tárd ki a szívedet neki és érezni fogod a szent szellem hatását, ahogy melegíti a lelked és társad lesz.
Ok, rendben. Ennyi?
Hogyan térjek meg? Az elég ha betartom a parancsolatokat és jó ember vagyok? Hogyan kell kitárni a szívem? Hogyan fogadjam a szívembe Jézust? Honnan tudom, hogy már ott van?
Zoltán! Csak tárd ki és engedj el mindent, érezni fogod ha ott van már.
S most már akkor ott van?
Felolvasott még egy igét és adott egy szórólapot. Gyülekezeti alkalmak, jöjj közénk, hív az Úr.
Hát nem tudom…

Elmentem a zsidókhoz, az unitáriusokhoz, az üdvhadsereghez, papokhoz báááhhh :Đ
Csalódott voltam végtelenül, nem kaptam értelmes feleletet senkitől.
Olvastam egy hirdetést, hogy egy gyülekezet lelkészeket képez ki és jelentkezőket várnak.
Elmentem a meghallgatásra, örültek nekem, hogy milyen őszinte ember vagyok, a főkolompos angol volt és egy magyar fordított.
Aláírattak velem egy papírt és adtak csekkeket, hogy a 110 ezer forintos képzési díjat hány részletben, de pontos legyen ám, mert ha elmarad, akkor…
Ez igen gyerekek. Isten emberei.
Az igazság a legnagyobb kárt nem a támadóitól szenvedi, hanem a védelmezőitől.

Cipőt vásárolni mentem a nejemmel a nagykörútra, egy beugró kapualjban láttam egy kék színű plakátot „mire éheztél ki?” címmel. 3 napos Bibliai szeminárium, előadás és személyes beszélgetés.

[link]

Nem sejtettem semmit :Đ

Gondoltam itt az utolsó tánc, az utolsó lehetőség, utána részemről vége, ha itt nem mondják meg a frankót nem erőlködöm tovább.
Eljött a nap, sétáltam arra, mint akinek semmi dolga. Ismertem a helyet, mert ugyanoda jártam színi iskolába néhány hónapig.
Messziről láttam a 10 kis kínait, alacsonyak, vágott szeműek és…
Sarkon fordultam, ez nem lehet, ilyen nincs. Most majd jönnek nekem a jing és jang-al, meg akupunktúrával Jézusért, meg biztos elakarnak adni valamit olcó, olcó phőőőjjj :Đ

Egyikük odalépett hozzám és kérdezett valamit, gesztikulált, mutatott be a terem felé.
Szinte nem értettem semmit, hadart és valamit nagyon akart mondani. Ránéztem és mindketten csöndben voltunk egy darabig. A szemében láttam azt a valamit, amit mindig is kerestem.
A megtört alázatosságot, azt a csendességet és türelmet, segíteni akarást, mit tudom én.
Nehéz ezt leírni, ott volt és kész, ez az ember pontosan tudta, hogy engem akkor Isten küldött oda, Isten vitt el előtte annyi emberhez és gyülekezethez, hogy megmutassa mi az, ami igaz és mi az, ami hamis.
Ösztönösen éreztem is, hogy valami nem stimmel. Mindenki Istenről beszélt és Jézusról, de valami hiányzott belőlük.
Ez a kis kínai, aki mint kiderült koreai, meg egyetlen szempillantással elárulta a titkot, amit kerestem.
Lecsendesítettem magam s meghallgattam, amit nagyon nehezen tudott elmondani, mert alig tudott magyarul. Egy kétórás előadásra invitált be és utána egy beszélgetésre a vendégelőadóval.
Az előadás szörnyű volt, egy idősebb hölgy volt ott és én ill. tíz kis koreai, akik velünk együtt hallgatták. A vendégelőadó koreai nyelven prédikált, az én emberem pedig azt az öt szót variálta, amit tudott. Isten, Jézus, Bűn, szív, lélek és még néhány név a Bibliából, ezeket keverte.
A végére teljesen kikészültem és elakartam menni.
A lelkész azonban megkért, hogy maradjak a kedvéért még egy kicsit.
OK rendben. Leültem velük szemben egy asztalhoz és folytatta az öt szó egyvelegét. Leintettem, rajzoljunk inkább, javasoltam. Ezen fellelkesült és elém rakott egy papírt, tollat, koreai és magyar Bibliát.
Húztak rá két vonalat párhuzamosan és aláírták Zoltán, a másik alá meg Mózes ill. 0-100.
Zoltán! Benned mennyi jó van és szerinted Mózesben?
Leírtam, hogy bennem 10% jó és 90% rossz, Mózesben meg 90% jó és 10% rossz.
A lelkész nevetve áthúzta mindkettőt és mondta, hogy mind a ketten 100%-ig gonoszak vagytok Isten szerint.
Miiiiiiiiii?
Hogy én, azt még értem, rendben, semmi baj, tényleg elég romlott alak vagyok, de Mózes?

Zoltán! Te öltél már embert?
Nem.
Akkor jobb ember vagy Mózesnél, mert Mózes megölt egy egyiptomi embert s miatta elmenekült Egyiptomból és bujdosnia kellett a fáraó elől.
Ez igaz, hallomásból már tudtam róla. Akkor most mi van?
A lelkész a magyar Bibliából mutatott igéket és rajzolt hozzá, a mellette lévő meg félve figyelte, hogy értem e miről van szó.

Jn 1,13
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.

Jn 6,65
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.

Ezeket mutatta meg és elmondta, hogy én Isten akaratából vagyok ott, azt ugyan nem tudja mi történt velem az elmúlt időszakban, de biztos, hogy Isten engedte számomra ezeket a helyzeteket és hogy most itt ülök, ez is Isten kegyelme.

Rm 5,19
Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.

2Kor 6,2
Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.

Nem untatnálak benneteket Bibliai idézetekkel, arra majd később kitérek. A három napos szeminárium alatt elmondták, hogy Isten már 2000 évvel ezelőtt eltörölte minden bűnömet és Jézus véráldozatának köszönhetően igaz ember lehetek és megkaphatom Isten szent lelkét, ami által meghallgatja az imáimat és áldásokban részesít. Ez így egy kicsit *.zip, de igaz.

Hogy mi volt a baj az előbbi kedves, keresztény emberekkel?
Már elnézést a vallásos érzelmű emberektől (én nem vagyok az, Istenben hiszek), de soha nem esik szó a bűnről, hogy miként lehet tőle megszabadulni végleg és ezen van a hangsúly, VÉGLEG. Azt alaposan és gondosan elkerülik, mivel gőzük sincs róla.
Mindegyik gyülekezet az emberre és az ember cselekedeteire fektet. Szavakban elmondják, hogy Jézus eljött a földre és megszabadított bennünket a bűntől, megváltott bennünket, de nem hisznek benne. Csak tudnak róla.

Lk 8,10
Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.

Mk 4,12
Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.

De erre tényleg később térnék vissza, mert mély víz, csak úszóknak :Đ
Sajnos ilyenkor az összes keresztény felhorkan, hogy demitképzelsz magadról? Ne ítélj, hogy ne ítéltess!!! Áhh, ezt a részét hagyjuk. A Bibliában ott a tíz szűz példázata. Mind a tíz szűz a keresztény gyülekezeteket példázza és a felére azt mondja Jézus, hogy bolondok és a külső sötétségre vettetnek.
Hiába mondom annak az öt szűznek, hogy gyerekek baj van, töke van a menyasszonynak.
Nem fognak hallgatni rám. Ők is masszív keresztények, méghozzá a legrosszabb fajtából, az alázat helyén mindig büszkeség van. Sajnos csak Jézus elé állva fogják felismerni, hogy végig becsapta őket a Sátán. Nem elég, hogy ők maguk a pokolba kerülnek a szívükben lévő bűn miatt, még térítgetnek és másokat is magukkal visznek. Szörnyű.

Vége volt a három napos szemináriumnak s mint a kóbor kutya ha gazdára lel, úgy mentem a lelkész után minden nap. Délelőttönként a lakására jártam hallgatni Őt. Én magyarul tanítottam, Ő meg Istenül tanított engem :D
Vártam a nagy csodát, hogy tessék, most már minden rendben, itt vagyok és hol az áldás?
10 év távlatából elmondhatom, hogy miután igaz ember lettem, Isten gyermeke még rosszabb lett a helyzetünk. Számtalan alkalommal kiabáltam le a lelkész fejét, mert hiába imádkoztunk nem történt semmi. Ma már értem, hogy miért, de akkor a lejtő alján felfoghatatlan volt.
Munkám semmi, pénzünk semmi, a lakáson tetemes adósság.
A lelkész megijedt és mondogatta, hogy azonnal menjek el dolgozni.
Dehogy megyek, az teljesen kizárt. Isten nem tud így segíteni, csak akkor ha elmegyek dolgozni?
Ahhoz, hogy pénzt keressek egy idióta munkahelyen nem Isten kell, hanem az én akaratom.
Majdnem megfojtottam úgy kiabáltam vele, zengett a Gizella utcai társasház.
Miért nem mész el te dolgozni?
Szerencsére tényleg Isten embere volt és tudott hallgatni is, soha nem kérte tőlem számon, ha hülye voltam és önfejű.
Akkor még nem tudtam, de helyesen döntöttem, féltem is rendesen, hogy mi lesz velünk.

Az úgy kezdődött, hogy elkezdtem kijárni a verseny utcai piacra eladogatni a féltve őrzött és felhalmozott értékeinket. Mint a léghajó, amikor kidobálják a terhet, ritkaságszámba menő könyveim, Vonnegut összes, Mike Oldfield cd gyűjtemény, évekig jártam a cuccaim után és most könnyű szívvel válok meg mindentől.
Ültem a járdán, előttem egy fólián az életünk, a szél faleveleket sodor a lábamhoz, fejem lehajtva, valaki megáll fölöttem, szó nélkül felemeli, kérdés nélkül ledobja és tovább áll.
Ha bejött egy kis pénz, akkor kenyér, csekk, valami, ami égetően fontos kiadás. A közös képviselő minden nap a nyakunkra járt, mikor fizetünk már végre?
Kiürült a lakásunk, a polcok üresen álltak, a nejem elárvultan állt a poros polcok előtt.
Nem erről álmodtunk, Isten miért nem segít?

Egy reggel a postaládánkban találtam egy borítékot és benne 2000 Ft-ot. Nagyon megörültünk neki, de pontosan tudtuk kitől van, Ilona. Megismertem a kézírását. Az a hölgy, akivel együtt voltam a szemináriumon, ketten ültük végig.
Aztán beállított a lelkész is, csendesen, megtörve, s látva, hogy Isten nem munkálkodik, elkérte az összes csekkünket. Elvitte és befizette minden adósságunkat. Hatalmas kő gördült le a szívünkről, nagyon nagy teher. Akkor jól esett, de azóta tudom, hogy nagyot hibázott.
Nem tudta megtanítani azt a hitet, ami által Istentől kaphattuk volna meg, Ő sem hitt benne. Attól félt ha a helyzetünk továbbra sem oldódik meg, akkor elhagyjuk a gyülekezetet.
Ma már nem fogadnám el tőle a pénzt, egyedül Istent fogadom el tőle, Isten munkáját.

A piacra járva lett egy kis zsebpénzem és rájöttem, hogy nem eladni kell, vásárolni és azt eladni, de máshol, az interneten. A lelkésztől kaptam egy PI. 133MHz-es számítógépet, vásároltam egy modemet és irány a net.
Eleinte minden marhaságot megvettem, ami megtetszett. Csináltam róla fotót, felraktam az apronetre és délután már vittem a postára, utánvéttel fizettek.
Egyik délután azonban kerékpározni mentem s a belső kerületekben lomtalanítás volt. Az Ó utcában egy szerviz előtt az utcára kirakva 60-80db számítógép, monitor és nyomtató.
A cigányok szedték darabokra és belezték ki a drótok miatt, nekik csak a réz kellett. Pénz nem volt nálam, de a pólómat és a kerékpáros szerszámokat odaadtam nekik pár számítógépért cserébe.
A kerékpárom két oldalára felkötöttem vagy 10db gépet, szatyrokba meg alkatrészeket, amik szerteszét hevertek az utcán. Külön szám volt mire hazaértem.
Másnap meghirdettem az aproneten, hogy használt számítástechnikai eszközök magánembertől.
Jöttek is sorban, hogy kéne ram, kéne proci, vinyód van e?

Azt sem tudtam mi micsoda, csak mutattam a kupacra a sarokba. Ember kivette a procit és kérdezte mennyi lesz? Hát én nem is tudom, vakargattam a fejem. Rögtön mondta, hogy boltban ennyi meg annyi, akkor használtan ennyit ér.
Jó, legyen és még annál is olcsóbban adtam, hogy érezze jól járt, ajándékba még mást is adtam neki mellé.
Egyre többen jöttek hozzám, leültek a pinyóban a piros hekegylire, amit a nejem lopott a Corvinból és csicseregtek egymással. Mint a verebek a dróton, jól érezték magukat nálam, én meg tanultam. Megtanultam mindennek a pontos árát, ha valamit kivett a gépből, onnantól én is tudtam mi az.

Majd beütött a ménkű. Egyik délután bejött hozzám egy rendőr, teljesen el volt vörösödve és mondta, hogy azonnal…

Folyt. Köv. pehhhehhheee :Đ
Én is tudom hol kell abbahagyni :cool:

Nejem most jött haza, vacsizunk :D

A következő rész tartalmából: Guga-féle yóó kis veddmegaddel to Guga Bt.

[link]

[link]

Hozzászólások

(#1) talmida


talmida
(Közösségépítő)

Tetszett. :)

[ Szerkesztve ]

IN GOD WE TRUST!

(#2) guga válasza talmida (#1) üzenetére


guga
(Közösségépítő)

Köszi ;)

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

(#3) rarri


rarri
(senior tag)

Guga, nem erre mondják hogy segits magadon, isten is megsegít? Gondolom rájöttél, hogy egy perc se volt véletlen és elpocsékolt az életedből, és hogy minden rossz dolognak meg kellett történnie ahhoz, hogy rájöjj, minden a legharmónikusabban működik, mert minden pillanat ha közvetve is, de te érted történt. Te mindíg a lehetőségeidhez mérten a legjobban próbáltál választani, és látod, lelkileg eljutottál egy magasabb szintre, ami még tovább fog fejlődni annak ellenére, hogy úgy gondolod, már mindent értesz, Pedig szerintem az lesz az út vége, amikor teljesen elfogadod, hogy minden úgy történik ahogy lennie kell, és teljesen elfogadod a történéseket az életedben, és nem harcolsz ellenük, mert maximálisan rábízod magad istenre, akármi történik veled. A legjobb tudásod szerint alakítod az életed, teszel azért hogy az életed jobb legyen és ezért nagyon becsüllek. Ezt így kell csinálni. Ha teszel valamit másokért azt ne mimdenáron akard, hidd el úgyis eléd mennek a tennivalók, isten megmutatja az utat amelyen járnod kell, fel fogod ismerni a tennivalóidat. Lehet hogy hülye vagyok, de én érzem hogy belőle vagyok. Nem a testem, hanem nem tudom megmagyarázni , de néha nagyon érzem Őt bennem. És teljesen rábíztam magam, és elfogadok mindent amit az élet hoz, mert tudom hogy így kell történnie. Amúgy egy egyházhoz sem tartozom, én csak ösztönösen érzem ezt. Nem keresek válaszokat, mert teljesen megbízom az isteni gondviselésben. Puszi: Reni

Vendégek vagyunk a Földön .S ha vendégségbe jöttünk, legyen ajándék az életünk.:-) / Gil /

(#4) guga válasza rarri (#3) üzenetére


guga
(Közösségépítő)

Guga, nem erre mondják hogy segits magadon, isten is megsegít?

Üdv! Ezt a mondatot kivéve én is így látom :D
Ez a mondat embertől származik és egyáltalán nem igaz.

Te lány vagy :F :DDD vagy a Semsis Zsolt fia, a focista?
Renató :D

amikor teljesen elfogadod, hogy minden úgy történik ahogy lennie kell, és teljesen elfogadod a történéseket az életedben, és nem harcolsz ellenük, mert maximálisan rábízod magad istenre, akármi történik veled.

Ehhez még egy szösszenet. Van egy ismerősöm, aki bizonyságot tett Istenről s hogy üdvözült ember, Isten szintén felismertette magát vele. Öt év múlva azonban történt a családjában egy súlyos tragédia és azóta sem tudta feldolgozni. Elfordult Istentől, megsötétedett a lelke és a hit helyén keserűség van.

Szép a hívő élet egészen addig, amíg Isten a gondolatainkhoz mérten rak ránk terhet.
Ettől én is nagyon félek, hogy ilyen állapotba kerülök.
Elnézem néha a zsírtól csöpögő műkeresztények írásait, hogy Őket így megérintette Isten, úgy a szent szellem.
De mondok valamit, nem kívánom nekik a bajt, de láttam már karón varjút.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

(#5) rarri válasza guga (#4) üzenetére


rarri
(senior tag)

Igen nő vagyok, és nem hívő. Mindannyian félünk az életünkben bekövetkezhető tragédiáktól, ami azt jelenti, hogy mondhatunk bármit, az utunk addíg nem ért még véget az Isten keresésében,amíg félelem van bennünk. El nem tudod képzelni, hogy a Bibliát hányféleképpen próbálták már nekem megmagyarázni. Mindenki a saját képére formálja. Biztos vagyok benne hogy az IGAZSÁG benne van, csak el kell jutni egy olyan szintre, hogy úgy tudjuk befogadni, hogy AZ legyen aminek írták. Én csak egy olyan ember vagyok, aki elfogadja az életet olyannak amilyen, és amig eddíg eljutottam, elég hosszú út volt, de életemben nem voltam még ilyen boldog, mint most. Pedig a környezetem nem lett jobb, a gondok nem lettek kissebbek. Mindenki azt az utat járja, amit a leghelyesebbnek tart. Nincs ebben semmi hiba szerintem.

Vendégek vagyunk a Földön .S ha vendégségbe jöttünk, legyen ajándék az életünk.:-) / Gil /

(#6) I_Am


I_Am
(veterán)

Jupppiii!

De rég vártam már ilyenre Gugától! :DD

Nem tagadom, ha látom, hogy nagyon prédikálós az írásod, akkor kicsit félve kezdek bele és van, hogy feladom. De most nem tudtam. Ott voltam melletted végig az úton amit leírtál. De jó volt olvasni. :K

Folytatást mielőbb!

(az ember aki kolbásszal adta el a hardvereket :DDD)

[ Szerkesztve ]

Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.