Áruházi polgárpukkasztás (suhancok)

Itt a nyári szünidő, szomszéd házban suhancok, gimnazisták. Egyik türelmetlenül csenget, hogy menjek át megnézni a gépüket, mert nem tudják bemásolni a fényképezőgépről a fotókat.
Berendezkedtek az egyik lakás garázsába és lehozták az egyik szülő kölcsönkért számítógépét. Volt ott minden, hi-fi, nagy hangfal, sör a hűtőben, cigaretta doboz számra.
Izgatottan körül álltak, hogy vajon megtalálom e a hibát. Hiába dugták fel az előlapi usb-re a fényképezőgépet, hiába telepítették, nem jelent meg.
Leveszem a ház oldallapját és látom az alaplapi usb kábelek szabadon a levegőben. Aki összerakta a gépet figyelmetlen volt, előfordul.
Nekem is hoztak vissza 130km távolságból gépet azzal, hogy nem látszik a dvd író a gépben, de azért működik, mert kiadja a tálcát.
Na? Persze, hogy nem dugtam rá a végén az ide kábelt. Mivel a gép szoftveres telepítését a házon kívül végzem a szerviz asztalon, ott még rá volt dugva. Majd miután összeraktam és elindítottam nem tűnt fel, hogy hiányzik a meghajtó. Elengedtem.

A helyére illesztettem az alaplapi usb kábeleket, az a fajta, amikor nem egyben vannak egy műanyag keretben, hanem szálanként és színekre bontva.
Piros, fehér, zöld, fekete. Annyiszor csináltam már, hogy beégett az agyamba, akárcsak az XP telepítőkódja. Fejből vágom.
Nemrég kint ültem a telken a bogrács mellett és kavargattam a lassú tűz felett a sertést. Csörög a telefonom (Freedom N3310), hogy szia guga, bocs csak otthon maradt a telepítő cédé kódja, légyszi diktáld már le. Tudta, hogy fejből ismerem.

Még szerettem volna megvárni, hogy biztosan működik e a fényképezőgép és tudják használni. De volt a levegőben egy kis feszültség, éreztem hogy valamit suspikolnak, összevillanó szemek, néztek egymásra tanácstalanul.
Na, mondtam magamban. Most vagy az van, hogy lenyúlták valamelyik szülő fotó masináját és olyan képek vannak rajta, amit nem szeretnének ha látnám, viszont Ők magukban szívesen nyerítettek volna egyet rajta.
Amióta sz.gép szervizeléssel és mellette adatmentéssel is foglalkozom már láttam furcsa dolgokat winchestereken. Nem egy kellemes érzés utána úgy kezet fogni vele, átadni, pénzt elvenni és közben lazán vigyorogni, hogy ott áll mellette a neje, a képeken viszont egy másik személlyel ölelkezik, strandol a tengerparton, stb.
A másik meg a home video, írjak ki mindent, amit találok dvd-re.
Rendben, valahogy muszáj ellenőriznem, hogy sikerült e. Érdekes jeleneteket láttam már, nem részletezném, jobb nem tudni semmiről, elfelejteni és akkor nincs baj. Ráadásul ez üzleti alapon megy, ha bárki személyiségi jogai sérülnének többet nem látnék pénzt.
No de, nem vagyok én szívtelen. Láttam, hogy a srácok nagyon szabadulnának már tőlem, szerettem volna ha látják jó fej vagyok, nem akarok a terhükre lenni. Ezért kedélyesen leültem a fotelbe, keresztbe tett lábakkal. Egy elégedett vigyorral hátradőltem és mind lemerevedtek elkerekedett szemmel.
Mi van srácok? De megállt bennetek az ütő, nevettem.

Csak nyökögtek és néztek egymásra tanácstalanul, tényleg nagyon kívül szerettek volna már tudni a garázsajtón.
De ez már egy másik szituáció volt, ez már így nem végződhetett. Látásból, köszönésből már ismertem mindegyiket. Azt is tudtam, hogy hova járnak füvezni esténként. Mondjuk csak a hülye nem látta, nem is tudom honnan gondolták nem tűnik fel senkinek.
Az egyik, aki nagyobb testalkatú volt közöttük megkérdezte bizonytalanul, hogy kérsz egy sört?
Peeerszeeeeeee vigyorogtam rájuk mű kitörő örömmel.

Na, lássuk mi a suspikolás tárgya?
Majd hogy nem szemlesütve néztek össze és amelyik szisszentett a sörnyitóval elkezdte, hogy nem egyszerű elmesélni. Van a ......(nagyáruház) s hogy oda bementek ketten filmre venni valamit, azt szerették volna megnézni.

Lelepleztetek valamit? Kérdeztem szem kikerekedve.
Neeeeeeem, az úgy volt és akkorra már a többi is felbátorodott.
Bemegyünk ketten, telepakoljuk a bevásárlókocsit az áruház minden szegletéből. Minél apróbb dolgokat és sokat. Aztán kinézünk egy jó hosszú sort. Oda az egyikünk beáll, majd mikor sorra kerül és mindent kipakolt a szalagra és a pénztáros elkezdte az elejét lehúzni a vonalkód olvasóval, akkor elnézést kér de rögtön jön, csak hoz még egy tekercs wc papírt. Nem tűnik fel a pénztárosnak semmi, mert a szalagon rengeteg áru van, és bőven visszaér a wc papírral. Ahogy ott hagyja a szalagot a másik elkezdi filmezni a digit géppel a pénztárost és a sort. A másik meg a biztonsági őrnél kikéredzkedik wc-re.
Aki filmez, az pedig az akció végén kosárral beáll egy másik pulthoz és vesz üdítőt vagy sört.

S most jön a lényeg, miután letöltötték a filmet és térdüket szorongatva az ujjaikkal lesték...
Tényleg én sem voltam különb, minden hülyeségben benne voltam. Egy pincében volt a festékraktár suhanc koromban, ott dolgoztam. A pince ablaka egy forgalmas járdára nyílt. Fő utca és rengeteg ember. Kényelmesen leültem a pince ablak elé a létra tetejére és kiraktam a járdára 4-5db aprópénzt. Már a lépésekből tudtam, hogy ez meg fog állni és tényleg csoszogott a magas sarkú, ahogy lefékezett és megjelent egy kéz az ablak előtt. Azonnal megfogtam, sikítás és ment tovább. Férfiakkal sem volt gond, mert azok is csak nevettek. Tudták egyből miről van szó, nem bosszankodtak, nem kiabáltak s nem rázták az öklüket.
Rendszeresen összeálltunk mi is páran és damilon pénztárcáztunk. Kiraktuk az útra és elbújtunk a fűben vagy a bokrok alá. Megállt annak minden, kerékpáros, motoros, autós és egyszer még egy busz is, meg traktor. Mikor látjuk, hogy lassít és megáll, akkor berántjuk a pénztárcát magunkhoz és visszafojtott lélegzettel lapulunk. Ember tanácstalanul jár s kel, fel s alá, keresi a jobb élet reményében látott pénztárcát, kell egy kis idő, amíg feladja és visszaszáll az autóba. Mi meg nyerítünk félmeztelenül és koszosan a portól. Volt aztán néha futás, mert észrevettek, ahogy emelgetjük a fejünket, hogy lássunk is valamit.

Bezzeg az én koromban, bezzeg a filmen. A pénztáros nő (inkább csaj) mindent lehúzott és várakozóan nézett körbe. Kissé még élvezte is a helyzetet, mikor a bkv busz lerobban és a sofőr nagy élvezettel mondja be, hogy a busz nem közlekedik tovább és közben belenéz a nagy visszapillantó tükörbe, lehet látni a sunyi szemét, hogy örül a váratlan helyzetnek.
Ám már előre lehetett tudni, hogy lesz egy pont, amikor cselekednie kell, mert a sor zúgolódni kezd és valóban. Nagy kövér, testes ember szólalt meg mély dörmögő hangon, hogy mi lesz már? Itt alszunk kisasszonka? De akkorra már szinte az egész sor átvette a forgolódó és egyik lábról a másikra álló ritmust, kémlelték az áru tulajdonosát, hogy hol lehet. A pénztáros is kezdett komolyan zavarba jönni, egyre idegesebben fészkelődött a helyén. Valamit igazgatott, valamit arrébb rakott. Igazából már nagyon várta, hogy visszajöjjön a srác, kényelmetlen és egyre kínosabb szituáció volt és én élveztem. A monitor előtt ülve én már pontosan tudtam, hogy nem fog visszajönni, hiába vár. Érezhetően lüktetett az erem, ahogy feszülten figyeltem, hogy mi lesz..., mi fog történni? Mit fog tenni?
Csináljon már valaki valamit, bődült el egy asszonyság. De tényleg kontrázott egy fiatal férfi, mások kiálltak a sor végéről és elkezdtek keresni másikat.
Aki a srác után következett volna az nagyokat ciccegett, hogy most mi lesz? Meddig várjunk még? Nem lehetne belerakni a kosarába és majd ha visszajön megkapja?
Tessék türelemmel lenni, kérte félve a pénztáros, mert már rendesen félt.
Odafordult egy idősebb pénztároshoz, hogy most mi legyen? A sor is szétszéledt, csak 3-4 ember maradt meg benne.

Hívd ide a biztonsági őrt!

Nem is kellett hívni, mert már jelezték, hogy nyugtalankodnak a vevők az egyik pénztárnál. Jött és vázolták neki mi a helyzet. Mindent bepakolt a kosárba és eltolta az ügyfélszolgálathoz.

4:48, a srácok lemérték és hangosan nevettek, hogy láttad azt a majmot? Öcséém ez mekkora lúzer.
A vásárlók részéről ezzel a történetnek vége is van, de én tudom hogy tovább volt, mármint kikövetkeztettem. Nyilván jegyzőkönyv és mindent vissza a helyére, nem kis munka és pár embernek bosszantó, főleg ha pont akkor áll be a sorba, ha ezek a suhancok újra ezt játsszák.
Nem nagy tragédia, törvény sincs rá, polgárpukkasztás, találtak egy kiskaput.
Majd felnőtt fejjel másképp gondolják.